Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
A nemzetgyűlés 508, ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 351 kultúrán keresztül születik meg, épen azért minél több gazdasági és népiskolát kell felállitani. Én azt várom a minister úrtól, hogy necsak ilyen javaslattal jöjjön ide, hanem teljesítse azt is, amit már beigért ezelőtt négy esztendővel egy interpellációm kapcsán, hogy t. i : kisgazda-iskolákat vagy gazdasági felsőbbiskolai típust hoz majd ide, amivel mintegy jelezni kivánta azt, hogy Magyarország lakosságának 90%-a földmiveléssel foglalkozik és olyan tudományos felvilágosítást, olyan tantárgyakat akar vinni a nép közé az iskolákon keresztül, amelyek a nép foglalkozásának, az ország helyzetének és a magyar nép agrikulturális gondolkodásának a legjobban megfelelnek. Ehelyett azonban olyan javaslatot kaptunk, amely természetesen nagyon szép gondolatot rejt magában, mert már maga az, hogy iskolákat akar alapitani a kormány, gyönyörű dolog, amely azonban sok tekintetben nem felel meg a várakozásoknak és tulajdonképen nem oldja meg a kérdéseket sem jobbra, sem balra. Mindazonáltal a magam részéről elfogadom azért, mert eredményt, mert iskolát jelent és remélem, hogy a következő időkben majd alakalom kínálkozik arra, hogy részben több iskolát épitsünk a nép számára, részben pedig olyan külön gazdasági tipusu iskolák állíttassanak fel, amelyek a magyar gazdasági viszonyoknak és a magyar nép gazdasági helyzetének a legjobban megfelelnek. Mindenesetre ez a törvényjavaslat is haladás. Én azonban szerettem volna látni, hogy a minister ur javaslatot hozott volna ide a tekintetben, hogy pl. a népiskolák mai tantervéhez is hozzányúl, mert azt a tanitási rendszert és tanitási rendet, amely ma fennáll ugy a népiskolákban, mint a középiskolákban, nem tartjuk kielégítőnek. Az egy régi világ nézeteit hangoztatja, olyan ismeretekhez juttatja a gyermekeket, amelyeknek az életben abszolúte semmi hasznát nem látják, viszont olyan fontos Ismereteket hanyagol el, amelyekre az életben óriási szükség van és amelyeknek nyújtása tulajdonképen az iskolának lenne feladata. Hogy csak egy-két dologra hivatkozzam: a történelem tanítása sem megfelelő á népiskolákban; továbbá túlságosan sok a grammatizálás, a nyelvtan forszirozása; azután teljesen kivül marad az iskola falain azoknak a kötelességeknek megismertetése, amelyek az állampolgársággal vannak összefüggésben. Nem kap a gyermek a népiskolákban felvilágosítást a politikáról, (Zaj a középen.) legalább általánosszágban, az állampolgári kötelességekről, a világháború tanulságainak levonásáról (Buday Dezső: Nem politikát, hanem hazafiságot kell tanítani!) és más olyan dolgokról, amelyeket^ feltétlenül kell tanitani, hogy tudja, mi az ő honpolgári kötelessége, (Klárik Ferenc: Mi a joga!) mi a habom elvesztésének oka, mik az ország megmentésének és megtartásának feltételei. Közelebb kellene hozni a gyermeket az élethez és az ország megcsonkitott állapotának felismeréséhez és megértéséhez. Ezekre kellene az iskolának feleletet adnia. Ezek mind olyan eleven, égő kérdések, amelyekkel foglalkozni kell és amelyeket a gyermekek lelkébe kell becsepegtetni. Nemes intenciókból fakadt r verseket kellene tanitani, amelyeket Pósa, Ábrányi és a többiek irtak és amelyeknek szavaltatása nagyon helyes dolog, de e mellett még szociális tartalommal is meg kell tölteni az olvasókönyveket, az iskolát, mert a való életnek ez a kizárása és tisztára csak a régi rendszernek és szellemnek hangoztatása valahogyan olyanná teszi az iskolát, mint amilyenek ezelőtt 15 esztendővel a márciusi ünnepségek voltak, amelyeken szavalatok hangzottak el, de ahonnan a közönséghiányzott és hiányzott a léleknek és a szivnek felmelegedése, ami pedig oka és kezdeményezője kellene, hogy legyen minden ünnepségnek; azért volt ez, mert nem csináltak egyebet, minthog3 r szárazon ledarálták azokat a régi, bár gyönyörű, nemes intencióból fakadó költeményeket, de tartalommal és a mai élet, a mai valóság tapasztalataival egyáltalában nem töltötték ki a beszédeket és az előadásokat. Most, f különösen a világháború elvesztése után, feltétlenül szükséges az iskolákat közelebb hozni az élethez. Nem elég a levente-gyakorlatok megtartása. Arra minden körülmények között szükség van, hogy disciplinât, rendet tanuljanak a gyermekek és mindazt, amit régebben megtanulhattak a katonaságnál, most megtanulják egy társadalmi keretben, de ebben a társadalmi keretben tulajdonképen nem tudnak tudományos műveltséget és ismeretet kapni, mert ott kizárólag katonai, tornászati és testnevelési ismeretekre tanítják az ifjúságot. Ennek megmotiválásáta mai iskolának és a mai iskola tanitójának kellene elvégezni, és azért a minister ur figyelmét különösen felhivom, gondoskodjék róla, hogy a világháború elvesztésének és mostani nyomoruság'os helyzetüknek okairól és tanulságairól a gyermekek feltétlenül értesüljenek az iskolában, hogy már gyermekkorukban a lelkükbe csepegtessék azt, hogy mivel tartoznak önmaguknak, a köznek, annak a nemzetnek és országnak, amelynek tagjai, mert ha az ország és a nemzet el fog veszni mint politikai fogalom, akkor a nyelvét is el fogja vesziteni és el fogja vesziteni mindazt az etikai értéket, amelyet ma a magyar nép magáénak vallhat. Igen t. Nemzetgyűlés ! A tanitók helyzetéről kívánok mép: néhány szót szólani. Drozdy Győző t. képviselőtársam már felpanaszolta a tanitóság sérelmeit. Én nemcsak azt állapitom meg, amit ő már megállaptitott, hogy a tanitóság a szakfelügyelőknek, a tanfelügyelőknek a politikai ostorhegyese, legalább is a felsőbbség ugy kívánja kezelni a választások alkalmával, hanem igazán ideié volna, hogy nemcsak az állami tisztvisellők. hanem az állami és a felekezeti tanitók részére is alkottassék mes; a szolgálati pragmatika, hogy politikai felfogásáért senkit áthelyezni, megjutalmazni, vagy büntetni ne lehessen, hogy a tanító érezze, hogy ha az iskola falain belül elvégzi kötelességét, ha jól tanit és elvégzi a maga dolgát, akkor ő sem azért, hogy jövőjét biztosítsa, sem azért, hogy egy büntetést elkerüljön, nincs rászorulva arra, hogy politikai utasítást fogadjon el a tanfelügyelőktől és a szakfelügyelőktől. Én időközi választás alkalmával is tapasztaltam és a tanitók némelyike őszintén négyszemközt is elpanaszolta, hogy amikor választások indulnak meg, a kormánynak az az első dolga, hogy a tanítókat befolyásolja. Márpedig az iskolába semmiféle politikát, különösen pedig pártr>olitikát bevinni nem szabad. Nagyon jól emlékszünk még arra. hogy 1919-ben és 1920-ban, amikor a Károlyi-forradalom után és a kommunizmus alatt valóságos nolitikai tényezővé tették a tanítót és az iskolát, ennek milyen káros hatásai voltak. Hiszen abban, hogv a Károlyi-forradalom lehetetlenné vált és a kommunizmus megbukott, nagy része volt annak a brutális támadásnak, amellyel ők az iskolából kiszorították a vallástanitást, a hazafias olvasmányokat és később teljesen le-