Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február hó 17-én, szerdán, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fentartásáról szóló törvényjavaslat általános és részletes tárgyalása. Felszólaltak: Vasadi-Balogh György, Kiss Menyhért, gr. Klebelsberg Krmó vallás- és közoktatásügyi minister; 1. §. Eothenstein Mór, Drozdy Győző, gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister ; 3. §. Drozdy Győző, gr. Klebelsberg Kunó vallás- ós közoktatásügyi minister ; 4. §. Propper Sándor, gr. Klebelsberg Kunó vallás- ós közoktatásügyi minister. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Rassay Károly, az összkormányhoz, társadalmi egyesületeknek a frankügyben tervezett tüntető felvonulása tárgyában. Kiss Menyhért, az összkormányhoz, a kisgazdapárt hivatalos programmjának harmadik pontja tárgyában. — A ministerelnök válasza. — Peyer Károly, az összkormányhoz, a hatóságok által vasúti jeggyel, szabad utazással és hivatalos presszióval előkészített ós a kormány mellett demonstrálni akaró felvonulások és gyűlések tárgyában. — A ministerelnök válasza Rassay Károly, Pakots József ós Peyer Károly interpellációira. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Bud János, Rakovszky Iván, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovits György jegyző ur. Bemutatom a t. Nemzetgyűlés tagjainak a népjóléti és munkaügyi minister ur átiratát, melyben köszönetet mond a nemzetgyűlés tagjainak az árvízkárosultak fel segítésére irány uló áldozatkészségükért. Tudomásul vétetik. Bemutatom továbbá Petrováez Gyula képviselő ur levelét, melyben egészségének helyreállítása céljából egyhavi szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés a kért szabadságot adja meg. (Helyeslés.) A Ház a szabadságot engedélyezi. Napirend szerint következik a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 869, 1012) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Vasadi-Balogh képviselő ur, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást nyert. A szó a képviselő urat megilleti! Vasadi-Balogh György: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ha a világtörténelem évezredein végigtekintünk s azt keressük, mi az az érték benne, amely századokon át megmaradt, azt kell találnunk, hogy nem a nagy harcos eseményeket, nem a nagy hadvezérek hadi tetteit tartjuk ma örökértéküeknek, nem NAPLÓ, xxxix. Nagy Sándor és Hannibál tetteit, hanem a Nílust, a Tigrist és az Eufratest szabályozó és az öntöző rendszerek megteremtését; azt találjuk, hogy Görögországban Sokratesnek, Piátónak, Arisztotelésznek művei, Pheidiasnak szoboralkotásai azok, melyek örökéletüek. És ha Róma nagyságának magyarázatát keressük, előttünk nem Octovianus, az actiumi győző áll, hanem az az Augustus császár, aki maga köré gyűjtvén az irodalom-művészet nagyjait s ezzel megteremte az irodalom aranykorát s ennek az aranykornak költői fonták homloka köré az örökéletű hirnév koszorúját. Ha az ezeréves Magyarország történetét nézzük és keressük azokat az értékeket, amelyekre ma is, a legszomorúbb korszakban is hiv átkozunk, amelyeket a külföld elé tárunk, hogy lássa be azt az igazságtalanságot, amely velünk elkövettetett, akkor nem. a kalandozások korát emlegetjük, hanem a kereszténység felvételét, nem Nagy Lajos nápolyi hadjáratát, hanem azt a tényt, hogy a renaissance itt Magyarországon második hazát nyert és. Mátyás király nagyságát nem az Ausztria és Csehország elleni hadjáratokban keressük, hanem abban, hogy a pápai és az olasz udvarokkal versenyezve, a Duna völgyégyében a műveltségnek otthont teremtett. (Pikler Emil: Kéthly Annától rossz néven vették, amikor ilyen szellemben beszélt! — Kiss Menyhért: Kitesznek ezért a pártból! — Zaj.) Ennek a fényes múltnak akarunk eleget tenni azzal a törvényjavaslattal, amely előttünk fekszik. Ennek a fényes múltnak mintegy kötelezettségét vonjuk le, amikor uj iskolákat akarunk állitani, mert ezzel is bizonyitani akarjuk, hogy nemcsak szóval állítjuk, hogy a magyar erőnek ma legfőbb forrása a kultúra és a kulturális fölény, de igenis, uj tűzhelyeket akarunk a tanyai világban épiteni, uj lángokat meggyújtani, amelyet a puszta sötétségébe világot visznek. Azt akarjuk, hogy ez az ifjú nemzedék sajatmaga 52
