Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
Á&8 A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. tudja olvasni eleinek nagyságát és dicsőségét és a saját tudásával vésse lelkébe, hogy voltaképen Magyarországon csak akkor és ugy remélhetünk feltámadást, ha minden egyes magyar ezzel a műveltséggel van felfegyverkezve, ha megtanulja, hogy bár ma a legszerencsétlenebb, de egyik legértékesebb nemzete a világnak. Maga a javaslat mintegy tartalmat ad a kultuszminister ur ama nyilatkozatának, hogy ő voltaképen ma Magyarország honvédelmi ministère, de nem abban az értelemben, ahogy sokan beleakarják magyarázni, hogy ez a levente-egyesületek révén történik, hanem azért, mivel a jól nevelt, hazafias és vallásos szellemmel telitett ifjúságban van a jövendő feltámadás záloga. Egy nemzet nem akkor bukik el, mikor a balsors, vagy önfiainak hűtlensége kicsavarja kezéből az önvédelem fegyverét, nem akkor bukik el, mikor arra kényszerítik, hogy olyan békét irjon alá, amely megcsonkitja, hanem akkor, mikor kivész szivéből a hit, az ősök tisztelete, mikor sikerül lelkéből kilopni e haza rögeihez való ragaszkodást, (U.OÍJ van! Ugy van!) s helyébe plántálni a mindennel megalkuvó nemzetköziséget, mely a hazáról csak azt tudja, hogy ott a hazám, hol a kenyerem. Ez a törvényjavaslat nemcsak azért kötelességteljesítés, — amint itt az ellenzéki szónokok már többször rámutattak — mert jóvá kell tennünk azokat a mulasztásokat, amelyeket évtí^deken keresztül elkövettünk azáltal, hogy az iskolákat a Felföldön ée Erdélyben, nemzetiségi vidékeken építettük és a nagy magyar Alföld színmagyar lakosságát elhanyagoltuk, hanem azért is, mert ennek a nemzedéknek gondoskodnia kell arról, hogy az utána jövő nemzedék fel legyen ruházva mindazzal! a kellékkel, amellyel magának nemzeti alapot képezhet és méfíinkább azért, mert hisszük és , '-". : hogy ezen iskolák munkája s a tanítók odaadó munkálkodása révén a nemzeti érzés erősödni fog. Ebből a szempontból 1 , nem tudom helyeselni és magamévá tenni a szélsőbaloldalnak a felekezeti iskolák elleni állásfoglalását s azon kiVánságát, hogy felekezeti iskolák ne állíttassanak fel. A felekezeti iskolák, ha elfogulatlanul ítéljük meg működésüket, nem érdemlik meg ezt a lekicsinylést. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A felekezeti iskolák évszázadokon keresztül végezték a maguk nemes feladatát és ezekből az iskolákból kerültek ki azok a nagy vezető elmék, akik Magyarországot a fejlődés útjára a felvirágozáshoz vezették. (Rçthenstein Mór: Nem mindig!) Akár a katholikus szerzetesi iskolákat, akár a protestáns iskolákat nézzük, ezen érdemek elismerése elől elzárkóznunk nem lehet. A ciszterciták, a piaristák, a premontreiek, a másik oldalon a debreceni, a sárospataki és a pápai {Kiss Menyhért: A nagyenyedi!) kollégiumok mind oly hatalmas munkát téliesítettek , a magyar kultúra terén, hogy igazán nem érdemlik, hogy ezért a mai Időkben gáncs érje őket. Megengedem, — amit Kéthly Anna kép viselőtársnőnk mondott — hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor anyagi gondok is sújtják a tanárokat, tanítókat, amikor talán az iskolai felszerelés sem fejlődhetik olyan mértékben, s mint ahogy azt megkívánnánk, talán nem érik el azokat a fényes tudományos eredményeket, amelyeket elvárnánk tőlük, de egyet állithatok : ezekből az iskolákból soha más, mint hazafias érzéssel teilitett, valláserkölcsi alapon álló, megbízható magyar nem került ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, — Pikler Emil: Mielőtt a kurzus megszületett voilna, igy volt! — Zaj.) Az az iskola, amely igy megteszi kötelességet, érdemes arra, hogy támogassuk, fejleszszük, mert állítom, hogy a felekezeti iskola lesz az utolsó, amely a nemzeti eszmének hátat fog fordítani, amely cserben hagyja, (Ugy vaj Ugy van! a jobboldalon.) Épen ezért arra kérem a minister urat, hogy mindenütt, ahol arra mód és lehetőség van, elsősorban felekezeti iskolákat állítson fel, már csak azért is, mert a tanügyi ellenőrzés voltaképen ezeknél az iskoláknál a legerősebb. Az állami iskoláknál, ahol az iskolaszék meg van alkotva ugyan, de annak szerves befolyása biztositva nincs, sokkal csekélyebb az ellenőrzés a tanitó munkájával szemben, mint a felekezeti iskoláknál, ahol az illető lelkészek súlyt helyeznek arra, hogy iskolájuk jó, kifogástalan legyen, és ezek a felekezeti iskolák, amikor egy-egy községben többféle felekezeti iskola van, versenyeznek, melyik a jobb és kiválóbb és ez tanügyileg is biztosítja a szükséges eredményt. A másik kérdés, amelyet szintén felvetettek, csodálkozással tölt el, mert hiszen egy ilyen javaslatba politikát belevinni nem volna szabad. Már pedig szóvátétetett a tanítói kinevezések kérdése és hallottuk azt a hangot, hogy attól félnek, hogy ezekből a tanítókból majd egy esetleges választásnál agitátorok lesznek, akik a mindenkori kormány befolyása alatt állván, nem önállóan és függetlenül vallanak politikai nézeteket. (Klárik Ferenc: Lesznek! — Csontos Imre: Felekezeti iskoláknál?) Borzasztóan csodálkozom ezen elsősorban azért, mert aki ismerős a falusi viszonyokkal, annak sajnosán kell megállapítania, hogy a tanítóknak ez a nagy, erős politikai befolyása nincs már meg a közönségre, nincs pedig meg azért, mert épen ez a tömeg, amelyről a t. képviselő urak azt hiszik, hogy lehet befolyásolni, már nem befolyásolható; azt bizonyos irányban épen a túloldal már annyira befolyásolta, hogy politikai tekintetben nem ismer el tekintélynek se papot, se tanitót, se jegyzőt. Azt tehát nem lehet semmiképen sem befolyásolni, az a tömeg bizonyára minden befolyás ellenére is megmarad a túloldal háta mögött. Viszont azonban nem lehet azt mondani, hogy az a tanitó, lelkész, vagy hivatalnok azért, mert nem oda szavaz, ahová a túloldal kívánja, befolyásolva van. Ez nem jelent terrorizálást és befolyásolást, mert hiszen ezeknek meg van a maguk meggyőződése és tudják is azt szabadon nyilvánítani. De különben is szeretném, ha az iskolából kizárnánk minden politikumot. Az iskolának nem lehet feladata, hogy politikai áramlatok játékszerévé legyen. És ha azt keressük, hogy mikor lett az iskola igazán a politikai áramlatok játékszerévé, azt találjuk, hogy ez a kommunizmus ideje volt, amikor egyik napról a másikra kitiltották az iskolából az Istent, mert hiszen megszűnt a vallásoktatás, megszüntettek minden hazafias fellángolást és a tanítónak parancsszóra ugy kellett tanítani, ahogy a kommunisták parancsolták. A törvényjavaslat hézagpótlást is jelent. Ugyanis a beiskoláztatási törvény megjelent, ae annak végrehajthatóságát csak ennek a törvénynek végrehajtásával lehet biztositani. Iskolába kényszeríteni az embereket addig, amig nincsenek meg az iskolák, nem lehet, és hiába van meg a szigorú rendelkezés, hogy a szülő küldje el gyermekét az iskolába, ha nagyhatá-