Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

A nemzetgyűlés 507. ülése 1926. siteni, mert hiszen a negyedik pont, amelyből ez az épitési alap alimentálódik, megtűri ezt, s ez az, hogy akinek nincs gyereke, aki áldozatot a gyermeknevelés terén nem hoz az államnak és a köznek, duplán fizesse meg a hozzájárulását. En már egy izben előhoztam ezt a lehetőséget s engem nem vádolhat meg senki azzal, hogy talán hazabeszélek, sőt ellenkezőleg, akkor is hangsúlyoztam és most is hangsúlyozom, hogy nekem a jó Isten nem adott ugyan gyereket, de én kötelességet érzek a tekintetben, hogy a négy—öt, vagy hatgyermekes családapa vagy családanya a gyermekét az én filléreim hozzájárulásával több kultúrához juttassa. Nem vagyok tehát egyáltalán ellene, sőt én proponálnám a kultuszminister urnák: tegye megfontolás tárgyává, hogy azok, akik ezt az áldozatot sajnálják a nemzettől, megadóztassanak azok javára, akik ezt az áldozatot szívesen meghozzák és éjjelt nappallá téve, fáradoznak intenziven a gyermekek gondozásán. A törvényjavaslat beszél kézi napszámról és igás munkáról. Az egyik oldalon a tehetős pénzzel fog hozzájárulni, a másik oldalon pedig az, akinek nem jutott osztályrész a javakból, hozzá fog járulni kézi fáradságával és igás munkával. Ha az egyik rész áldozatot hoz, hozzon áldozatot a másik is. Egyáltalában nem vagyok barátja annak, hogy nemzeti ajándékokat adjunk, de — amint Petrovácz igen t. képviselőtársam igen jól kifejtette ezt a gondolatot — aki az iskolák építéséhez a maga vállalkozásával hozzájárult, az azt fogja mondhatni, hogy ez az én iskolám, ebben az én verejtékem is benne fekszik, ehhez az iskolához nekem is van jogom. Ezt az iskolát nem fogja oly kritika alá vonni, mintha ajándékot kapott volna, amelyről ugy is azt szokták mondani, hogy az állam köteles adni. Ami a kötelezettségek effektiv teljesítését illeti, erre nézve legyen szabad az 1921 : XXX. tc-re hivatkozni, amely azt mondja: »a külterületi tankötelesek iskoláztatását a helyi érdekeltség tartozik biztosítani. Tanyákon vagy egyéb olyan helyeken, ahol az iskoláztatási kötelesség teljesítését a távolság, stb. gátolja, a vallásministernek jogában áll az érdekeltséget, uradalmat, községet a fenforgó nehézségek elhárítására szükség esetén külön iskola állítására is kötelezni.« A baj az, hogy sem az 1921-es törvénynek, sem pedig ennek a törvényjavaslatnak nincs szankciója. Nagyon szeretnők a kultuszminister urat rábírni arra, hogy pótlólag találjon módot arra, hogy azok, akik kötelezettségüknek nem tesznek eleget bizonyos szankcióval is sújtassanak. így könnyen megtörténhetik, hogy az a földbirtokos, vagy az a bányatulajdonos, akinek területén iskolát kellene felállítani, iskola állítási kötelezettségének nem tesz eleget, mert semmiféle szankció nincs arra vonatkozólag, hogy minő büntetésben részesüljön az esetben, ha ennek a kötelezettségének eleget nem tesz. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: JBenne van a törvényben!) Ha ez nemcsak az iskolafentartásra, hanem az iskolaépítésre is vonatkozik, akkor köszönettel tudomásul veszem. Nincs intézkedés a törvényjavaslatban arra vonatkozólag, hogy a tanyai tanító hogyan fogja felvenni az iletményeit. Nem akarok most újból kitérni arra, hogy a tanítónak mik az illetményei, és hogy a tanítói illetmény mennyi kívánnivalót hagy maga után, csak rá akarok mutatni arra> hogy á tanítók inár most is infeévi február hó 16-án, kedden, 337 rioris helyzetben vannak illetményeik tekintetében, ha azt a községektői veszik fel. Az inferioritás ott jelentkezik, hogy a tanítót igen sokszor éri az az odadobott, nem egészen illő Kifejezés, hogy a tanító a mi cselédünk, a mi szolgánk stb. Ezt az inferioris helyzetet meg kellene szüntetni a tanyai iskolákban is azért, mert a tanító nem szegyenkezhetik a községpénztárosa előtt, másodszor a tanyai tanitó nem fog mindig fuvart kapni, hogy olyan alkalmas időben menjen be a községbe illetményeit felvenni, amikor a községnek van pénze. Elmehet ugyan a községbe illetményeit felvenni például szünnapokon, vásári vagy épen hetivásári napon is, ha azonban a kassza üres, meg kell útját ismételnie, és pedig a saját érdekében minél gyakrabban, mert hiszen nincsen más, amiboii megéljen, mint csak az illetménye. Ha azonban az állampénztár utalná ki az egyéb tanítók illetményeit is, akkor ez az inferioris helyzet — legalább is az inferioritás látszata — a tanítóknál, a tanyai tanítóknál is megszűnnék, s ezzel számukra könnyebbé tennék a megélhetést, ők pedig a tanítási időből kevesebb időt pazarolnának el az ide-oda való sétálgatással. Szóltak itt arról a földről és arról a telek

: ről, amelyet a régi törvénnyel szemben az uj törvény X

U holdról egy, illetőleg két holdra egészít ki. Ennyit biztosit az uj törvény a tanítónak belsőség címén. Nagyon helyes, hogy a törvény ezt a belsőségi területet nem számítja be a tanitó illetményeibe. E tekintetbennagyon sok panasz volt és ugy látszik, a kultuszkormány álláspontra helyezkedik, hogy ez a terület egyrészt játszótérül szolgáljon, másrészt az intenzív népművelésre, a gazdasági élet fejlesztésére., (Meskó Zoltán: Mintagazdaság céljára!) Jól tudom, hogy ennek ellenére lesznek iskolakerülők és olyanok, akik nem képesek elmenni az iskolába, mert rongyosok, nincs cipőjük, ruhájuk. Ezen máskép segíteni nem lehet, mint ugy, hogy a nincsteleneknek tisztességes munkabért, napszámot adjanak azok, akik az ő verejtékes munkájukkal növelik vagyonukat, másrészt pedig csak társadalmi utón lehet rajta segíteni. A libapásztorkodás és a sertésőrzés mindenesetre nagyban hozzá fog járulni az iskolamulasztáshoz, itt azonban a földbirtokreformmal kapcsolatban gondoskodni lehetett volna arról, hogy olyan közös területek legyenek, amelyeken csak egy pásztor van, tehát ne legyen annyi iskolaköteles gyermek pásztor, ahány liba van. Tudom és érzem, hogy ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor ennek a tanyai embernek szellemi nivója emelkedni fog. Tudom, hogy ez a tanyai polgár az írás-olvasás tudásának birtokába jutva, legalább egyik éjszakáról a másikra nyugodtan fog tudni aludni, mert a telekkönyvi végzésben, vagy bírói ítéletben el fog tudni igazodni, amelyben eddig eligazodni nem tudott. A telekkönyvi végzés és a bírói Ítélet mélyen belevág a husába-vérébe s az analfabéta ember nyugtalanul hánykódott ágyában mindaddig, amig a fiskális drága pénzért meg nem magyarázta, bogy az urak hogyan döntöttek sorsa felől. Most legalább meg fogja tudni magyarázni magának, hogy telekügye vagy bírósági ügye miképen végződött. Még egy nagy előnye lesz ennek a törvényjavaslatnak, az, hogy a gyermekek ezekben az iskolákban talán történelmet és földrajzot is fognak tanulni — mert hiszen a tanterv szerint kell tanulniok — és így rá fognak jönni