Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-496
26 À nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. Amikor ki akarom emelni azt az ipari vonatkozást, amelynek súlyos következményei vannait, az idő rövidsége folytán nem tuaok végigmenni az összes tételeken, de tény az, hogy beíejezeit tények áitak elö a magyar automobilgyártás terén. Azt állapithatjuk meg, hogy ez az egyezmény olyan nagy kedvezményt ad a francia automobiliparnak, hogy ezzel az eléggé fejlődésnek indult magyar automobilgyártást teljesen tönkreteszik. (Maiasits Géza: Már is tönkre van téve!) Azt akarom mondani épen, hogy már is teljesen tönkretették. Magyarországon tulaj donképen két helyen gyártottak automobilokat. A győri vagongyárban és Budapesten, illetőleg Mátyásföldön a Magyar Altalános Gépgyárban készültek automobilok. Néni akarok cégeket favorizálni. Nehogy azt méltóztassék -gondolni, hofv különös tendenciával emelem ki ezt a két céget. Tendencia nélkül, pusztán azért emiitettem meg ezt a két céget, mert egyrészt itt gyártottak automobilokat, másrészt ennél a két cégnél lehet legfényesebben bebizonyítani, hogy mit jelent az, ha bizonyos iparcikkek behozatalánál erős vámmérséklést eszközöl a kormány. Az történt az automobilgyártásnál, hogy a győri vagongyárban alig van már automobilgyártás, a Magyar Általános Gépgyárban pedig teljesen megszűnt. A Magyar Általános Gépgyár 350—400 munkást foglalkoztatott állandóan válságos időkben is, amikor más ipari vállalatok nagy munkáslétszámukat redukálták és munkaidőredukciót voltak kén} teienek végrehajtani. Mi történt azonban időközben ! Az történt, hogy részben az olasz-magyar kereskedelmi szerződés megkötésével, részben a francia-magyar kereskedelmi szerződés megkötésének hirére egyszerre eltűnt annak lehetősége, hogy ez a gyárvállalat tovább reuzálni tudjon, most a felszámolás gondolatával foglalkozik és ezidő szerint alig van ott 20 munkás, az is a még folyamatban lévő, régebben megkezdett munkákat végzi. (Malasits Géza: Miért adunk Henry Ford-nak nemzeti ajándékot! —- Reisinger Ferenc: Azért, hogy a frankhamisításból kicsúszhassanak egyes urak ! — Esztergályos János : Látják az urak, ezt a politikát támogatják önök ! A pusztulás politikáját ! —- Zaj.) Ha ott nem volnának ilyen befejezéshez közel álló munkálatok, akkor már teljesen becsukott volna a gyár és mintegy 400 főnyi munkásságot teljes egészében beledobtak volna, már a hatalmas munkanélküliségbe, úgyhogy a nyomorgók és szenvedők számát lettek volna kénytelenek szaporítani. (Reisinger Ferenc : Csontos bácsi, még egy frankhamisítás és a malmokat is eladjuk ! — Csontos Imre : Én megélek malom nélkül is, légy meggyőződve !) Azt hiszem ezek a tények is meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy milyen hatásuk van ezeknek az erős vámkedvezményeknek az iparra. Azt hiszem, a kereskedelemügyi minister ur ezeknek teljesen tudatában van. Ha tudatában van, akkor elvártam volna a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ő, mint iparunk és kereskedelmünk legfőbb őre, odaálljon és megvédelmezze a r magyar ipar munkásait ettől a szerencsétlenségtől, különösen akkor, amikor semmiféle kilátás nincs arra, hogy ipari vérkeringésünk meginduljon, az ipari foglalkoztatás nagyobb mértékben megkezdődjön. Én nasrv figyelemmel hallattam a péuizüaryminister ur nyári beszédjét, amelyben leadta nagy beruházási programmját. Akkor olyan hatalmas programmed mutatott be, hogy szinte rózsaszínben láttuk már ezt az országot, szinte azt gondoltuk, végeszakad minden nyomoruságmak. Arra gondoltam akkor, hogy ha nem is valamennyi munkanélküli, de a munkanélküliek tekmteiyes része munkához tog jutni. Ha ilyen körülmények között következik be egy kereskedelmi szerződés, amely vámengedményeket tartalmaz, ez még nem is olyan fájó, ehhez meg nem is fer olyan sok szó. De igen fájó egy ilyen szerződés olyan időkben, amikor a kormánytól csak Ígéretet hallunk, azonban az ígéretek megvalósítása a beruházási munkálatokra vonatkozóan nem történtek meg. Ismételten ujabb beruházási programmot adtak. Hogy azután ebből mi valósul meg, azt nem tudom megmondani. Valószínűleg a pénzügyminister ur és a kereskedelemügyi minister ur együtt^ sem fogják tudni megmondani. Annyi csalódás ért már bennünket, hogy mi a kijelentésekben hinni nem tudunk, éo joggal tehetjük fel, hogy ismét csak egy csomó Ígéretet kapunk, de az igéi etek bői vajmi kevés fog megvalósulni. Hangsúlyozottan kijelentem, hogy ilyen súlyos időkben nem volna szabad ilyen kereskedelmi szerződéssel ideállni, nem volna szabad ilyen súlyos vámmérsékléseket tartalmazó szerződést tárgy altatni. Be kellene látnia a kereskedelemügyi kormánynak, hogy most nincs itt az ideje annak, most nem áll ugy a magyar ipar, nincs annyira kifejlődve, kiforrva, nincs anynyira berendezkedve, hogy odaállhasson a fejlett, magas nivón álló automobiiparok mellé és azoknak a legerőteljesebb vámmérsékléseket biztosíthassa. Minthogy ez a kereskedelmi szerződés az általam meg emiitetteket tartalmazza és még csak lehetőségét sem nyújtja annak, hogy fejletlen iparunk megvédhető legyen, nem tudom helyeselni ezt a kereskedelmi szerződést és még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Következik! Forgács Miklós jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy beszédemet a holnapi ülés alkalmával mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak a képviselő ur kérelméhez hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülés újból megnyitom. Napirendünk tárgyalását megszakítjuk Mielőtt megtenném elnöki előterjesztésemet, a pénzügyi bizottság előadója kivan szólni. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beruházásokról és egyéb pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló 1002. számú törvényjavaslat pénzügyi bizottság jelentését tisztelettel beterjesztem, azzal a kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalására sürgősséget kimondani. Tisztelettel beterjesztem továbbá az 1926. évi június hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1003. számú törvényjavaslat pénzügyi bizottsági jelentését, azzal a kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A bizottság jelentései ki fognak