Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

26 À nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. Amikor ki akarom emelni azt az ipari vonat­kozást, amelynek súlyos következményei van­nait, az idő rövidsége folytán nem tuaok végig­menni az összes tételeken, de tény az, hogy be­íejezeit tények áitak elö a magyar automobil­gyártás terén. Azt állapithatjuk meg, hogy ez az egyezmény olyan nagy kedvezményt ad a francia automobiliparnak, hogy ezzel az eléggé fejlődésnek indult magyar automobilgyártást teljesen tönkreteszik. (Maiasits Géza: Már is tönkre van téve!) Azt akarom mondani épen, hogy már is teljesen tönkretették. Magyarországon tulaj donképen két helyen gyártottak automobilokat. A győri vagongyár­ban és Budapesten, illetőleg Mátyásföldön a Magyar Altalános Gépgyárban készültek auto­mobilok. Néni akarok cégeket favorizálni. Ne­hogy azt méltóztassék -gondolni, hofv különös tendenciával emelem ki ezt a két céget. Tenden­cia nélkül, pusztán azért emiitettem meg ezt a két céget, mert egyrészt itt gyártottak automo­bilokat, másrészt ennél a két cégnél lehet leg­fényesebben bebizonyítani, hogy mit jelent az, ha bizonyos iparcikkek behozatalánál erős vám­mérséklést eszközöl a kormány. Az történt az automobilgyártásnál, hogy a győri vagongyárban alig van már automobil­gyártás, a Magyar Általános Gépgyárban pe­dig teljesen megszűnt. A Magyar Általános Gépgyár 350—400 munkást foglalkoztatott ál­landóan válságos időkben is, amikor más ipari vállalatok nagy munkáslétszámukat redukál­ták és munkaidőredukciót voltak kén} teienek végrehajtani. Mi történt azonban időközben ! Az történt, hogy részben az olasz-magyar ke­reskedelmi szerződés megkötésével, részben a francia-magyar kereskedelmi szerződés meg­kötésének hirére egyszerre eltűnt annak lehe­tősége, hogy ez a gyárvállalat tovább reuzálni tudjon, most a felszámolás gondolatával fog­lalkozik és ezidő szerint alig van ott 20 mun­kás, az is a még folyamatban lévő, régebben megkezdett munkákat végzi. (Malasits Géza: Miért adunk Henry Ford-nak nemzeti ajándé­kot! —- Reisinger Ferenc: Azért, hogy a frank­hamisításból kicsúszhassanak egyes urak ! — Esztergályos János : Látják az urak, ezt a po­litikát támogatják önök ! A pusztulás politi­káját ! —- Zaj.) Ha ott nem volnának ilyen be­fejezéshez közel álló munkálatok, akkor már teljesen becsukott volna a gyár és mintegy 400 főnyi munkásságot teljes egészében beledob­tak volna, már a hatalmas munkanélküliségbe, úgyhogy a nyomorgók és szenvedők számát lettek volna kénytelenek szaporítani. (Reisin­ger Ferenc : Csontos bácsi, még egy frank­hamisítás és a malmokat is eladjuk ! — Cson­tos Imre : Én megélek malom nélkül is, légy meggyőződve !) Azt hiszem ezek a tények is meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy milyen hatásuk van ezeknek az erős vámkedvezmé­nyeknek az iparra. Azt hiszem, a kereskede­lemügyi minister ur ezeknek teljesen tudatá­ban van. Ha tudatában van, akkor elvártam volna a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ő, mint iparunk és kereskedelmünk legfőbb őre, odaálljon és megvédelmezze a r magyar ipar munkásait ettől a szerencsétlenségtől, kü­lönösen akkor, amikor semmiféle kilátás nincs arra, hogy ipari vérkeringésünk meginduljon, az ipari foglalkoztatás nagyobb mértékben megkezdődjön. Én nasrv figyelemmel hallattam a péuiz­üaryminister ur nyári beszédjét, amelyben le­adta nagy beruházási programmját. Akkor olyan hatalmas programmed mutatott be, hogy szinte rózsaszínben láttuk már ezt az országot, szinte azt gondoltuk, végeszakad minden nyo­moruságmak. Arra gondoltam akkor, hogy ha nem is valamennyi munkanélküli, de a munka­nélküliek tekmteiyes része munkához tog jutni. Ha ilyen körülmények között következik be egy kereskedelmi szerződés, amely vámenged­ményeket tartalmaz, ez még nem is olyan fájó, ehhez meg nem is fer olyan sok szó. De igen fájó egy ilyen szerződés olyan időkben, amikor a kormánytól csak Ígéretet hallunk, azonban az ígéretek megvalósítása a beruházási mun­kálatokra vonatkozóan nem történtek meg. Is­mételten ujabb beruházási programmot adtak. Hogy azután ebből mi valósul meg, azt nem tudom megmondani. Valószínűleg a pénzügy­minister ur és a kereskedelemügyi minister ur együtt^ sem fogják tudni megmondani. Annyi csalódás ért már bennünket, hogy mi a kijelen­tésekben hinni nem tudunk, éo joggal tehetjük fel, hogy ismét csak egy csomó Ígéretet kapunk, de az igéi etek bői vajmi kevés fog megvalósulni. Hangsúlyozottan kijelentem, hogy ilyen súlyos időkben nem volna szabad ilyen kereskedelmi szerződéssel ideállni, nem volna szabad ilyen súlyos vámmérsékléseket tartalmazó szerző­dést tárgy altatni. Be kellene látnia a kereske­delemügyi kormánynak, hogy most nincs itt az ideje annak, most nem áll ugy a magyar ipar, nincs annyira kifejlődve, kiforrva, nincs any­nyira berendezkedve, hogy odaállhasson a fej­lett, magas nivón álló automobiiparok mellé és azoknak a legerőteljesebb vámmérséklése­ket biztosíthassa. Minthogy ez a kereskedelmi szerződés az általam meg emiitetteket tartalmazza és még csak lehetőségét sem nyújtja annak, hogy fej­letlen iparunk megvédhető legyen, nem tudom helyeselni ezt a kereskedelmi szerződést és még a részletes tárgyalás alapjául sem fogad­hatom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Követ­kezik! Forgács Miklós jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy beszédemet a holnapi ülés alkal­mával mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak a képviselő ur kérel­méhez hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülés újból megnyitom. Napi­rendünk tárgyalását megszakítjuk Mielőtt megtenném elnöki előterjesztésemet, a pénz­ügyi bizottság előadója kivan szólni. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A kincstári házhaszonrészesedés megszünte­téséről, a beruházásokról és egyéb pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló 1002. számú törvényjavaslat pénzügyi bizottság jelentését tisztelettel beterjesztem, azzal a kéréssel, mél­tóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és tár­gyalására sürgősséget kimondani. Tisztelettel beterjesztem továbbá az 1926. évi június hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1003. számú törvényjavaslat pénzügyi bizottsági je­lentését, azzal a kéréssel, méltóztassék azt ki­nyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A bizottság jelentései ki fognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom