Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-506
A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. eröseai képviselve volt, hiszen, mint mondtam, a nagybirtok földjének megműveléséhez nem szükségéé az irás-olvasás, enélikül is lehet az ökröket hajtani, vetni és szántani. Az az ellentállás, amelyet a nagybirtokososztály a kultúra terjesztésével, a kulturdemokrácia mélyitésével szemben évtizedeken át tarmsitott, most sem fog megszűnni. Ha a kultuszminister urban megvolna Eötvös lelkesedése, Trefort szívóssága a nagybirtokosiosztály ellentállásával, amelyet ezzel a törvénnyel szemben is ki fog fejteni, meg tud majd birkózni. Ismétlem, a nagybirtoknak nincs szüksége irni-olvasni tudó proletárokra, annak szüksége van engedelmes, hajnal pirkadásától késő estig dolgozó munkásokra, akik csak annyit gondolkoznak, amennyi az animális élet fentartásához szükséges. Ha pedig ez így van, — aminthogy igy van — akkor a minister ur nem fogja tudni akaratát a földbirtokososztállyal szemben keresztülvinni. (Erdélyi Aladár: A Dunántúl van a legtöbb nagybirtok, mégis ott van a legkevesebb analfabéta, ellenben az Alföldön van a legtöbb önálló gazdálkodó és mégis ott van a legtöbb analfabéta!) Köszönöm Erdélyi t. képviselőtársamnak ezt a közbeszólását, mert erről ugyie beszélni akartam, elismerem, hogy nincsen olyan szabály, amely alól kivétel nem volna, elismerem azt is, hogy egyik-másik nagybirtokos tart fenn iskolát, azonban általánosságban nem valami nagy barátai a kultúrának. Hogy az Alföldön miért nem fejlődött az iskoláztatás, ennek is megvan az igen egyszerű, természetes magyarázata. Ez pedig az„ hogy a lakott területek egymástól nagy távolságra vannak, a tanyák szerte-^—tan állanak a pusztákon. Ez az egyik gazdasági ok. A másik az, hogy amig az osztrák-magyar monarchiához tartoztunk, a közös külügy, hadügy és tengerészetügy terhei lehetetlenné tették azt, hogy az Alföld iskoláztatására sokat áldozzanak. Mi, ha nem is voltunk tagjai a törvényhozásnak, érdeklődtünk a dolgok iránt és olvastuk minden trónbeszéd, minden kultuszbudjget alkalmával a nagyszerű olajoshangu prédikációkat, amelyek mindig beigérték az Alföld kultúrájának fejlesztését. Ez azonban nem történt meg, igen nagy részben azért, mert nem voílt rá pénzügyi fedezet, (Erdélyi Aladár: Sajnos, csak a perifériákon épitettük meg az iskolát.) A perifériákon épitették a népiskolákat, a gimnáziumokat, a perifériákon gondoskodtak arról, hogy a sokáé, sváb, tót, román gyerekekbe beleoltsák a magyar nyelvet; tiszteletreméltó törekvés, mert maga sabbrendü kultúráról volt szó, de hasztalan munkát végeztek. Az a román gyerek keservesen megtanulta a Szózatot énekelni, rendben van, ez is kultúra, megtanult magyarul irni-olvasni, ugy ahogy, de aztán visszament a falujába a román pakulárék közé, akiknek érzelmi kifejezéséhez 150 szó elegendő, igy azután mind az a pénz, amelyet a kormányok a nemzetiségi kultúráért áldoztak, veszendőbe ment, hiszen nemzetiségeink gazdasági és életviszonyai olyan primitivek voltak, hogy a nehezen megszerzett kultúrával élni nem tudtak, az is csakhamar veszendőbe ment. Az Alföld népművelési kultúrájának fejlesztése nagyobbrészt pénzkérdés volt, a pénz azonban kellett hadihajókra,, hadseregre, külügyi költségekre, kellett Boszniára, Hercegovinára, a szandzsákra, csak a magyar kultúrára nem telt. Volt azonban a régi liberális, majd munkapárti világban egy másik ok is, NAPLÓ, xxxix. évi február hó 12-én, pénteken. 321 amely miatt az Alföld kultúrája elmaradt. Az, hogy a nemzetiségi vidékeken nagyszerűen lehetett egy kis nyomássak egy kis gulyással és pörkölttel behozni a képviselőházba a kormánypárti jelölteket. (Esztergályos János: No, meg egy kis esendőrrel!) Ha végignézett az ember ennek a teremnek jobboldalán, ott látta képviselve Mármarost, Bereget, Ungot, Ugoesát stb. A magyar Alföld képviselői a baloldalon ültek, mert a szinmagyar nép ösztönösen érzete, hogy Kossuth eszméit kell követnie, bármennyire nem helyesen magyarázták neki a demokráciát, ösztönösen érezte, hogy a Habsburgok rettenetes nyomása ellen csak a demokráciával védekezhetik. Az Alföld népe 48-as függetlenségi képviselőket választott és épen ezért a kormányok gráciáját nem nagyon élvezte. Ez a diszgráciába való esés megnyilvánult az iskoláztatás kérdésében is. Hogy népünk tehát az iskoláztatás terén nagyon hátramaradt, ennek okát — ismétlem — az ország gazdasági viszonyaiban, az ország pénzügyi helyzetében látjuk» de nem utolsó sorban abban, hogy az Alföld ellenzéki volt, a nemzetiségi vidékek pedig hűen kitartottak a mindenkori kormányok mellett. (Helyeslés a baloldalon.) Azok az erők, amelyek a múltban akadályozták a népoktatás intenziv fejlesztését, azok az erők, amelyek a múltban lehetetlenné tették a kulturdemokrácia fejlődését, ma is működésben vannak, és ép ezért, mert ma is működnek, hirdetjük mi, szociáldemokraták, hogy a népoktatás állami feladat, hogy a kötelező ingyenes állami népoktatást kell bevezetni. És itt kerülünk azután összeütközésbe ezzel a törvényjavaslattal. Mi nemcsak abból az apropóból támadjuk a kapitlizmust, amelyből Erdélyi t. képviselőtársam támadta meg, mi nemcsak a Bacher-esetből folyóan mondjuk, hogy a kapitalizmus erkölcstelen,, mibelénk gyermekkorunk óta beidegződött, hogy a kapitalizmus száz percent haszon reményében embervéren is keresztülgázol, a kapitalizmusnak nincs hazája, nincs nemzete, nincs erkölcse, annak minden ott kezdődik és ott végződik: minél több profit. És mert ez igy van, nem szabad kimélni a kapitalizmust akkor, amikor kulturcélokról' van szó. Ha az államnak nincs pénze kultúrára, méltóztassék a kultúrádét bevezetni, még pedig progressziv alapon. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Itt igen szép alkalom nyilik a Baeherek és társai megadóztatására, de nemcsak a mobiltőke, hanem a földbirtoktőke megadóztatására is. (Erdélyi Aladár: A földbirtokot nem lehet eltitkolni!) Ha a kormány olyan javaslatot hoz ide, amely a népoktatást állami feladatnak tekinti, amely népiskolákat épit, még pedig a progressziv kulturadóból befolyt pénzen, ha a kormány keményen megadóztatja erre a célra a Baehereket épugy, mint a Pallavicinieket, legyenek meggyőződve, mi, szociáldemokraták, leszünk az elsők, akik ezt a javaslatot örömmel fogjuk üdvözölni. De azt mondani, hogy azért, mert Bacher elspekulálta a vagyonát, üssünk rajta végig, ez lehet egyes túloldali t. képviselő urak felfogása, de ez még nem a kapitalizmus elleni küzdelem. (Zaj.) Elnök (csönget): Kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Ezt csak annak jeléül hoztam fel, hogy teljesen tisztában vagyok a kapitalizmus természetrajzával. Az ipari tőkének érdekében áll, hogy bizonyos mennyiségű kultúrával ajándékozza meg a népet, mert csak igy tud boldogulni. Nekünk kulturálisan magasabbrendü emberekre van szükségűnk, mert a 47
