Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

322 A nemzetgyűlés 506. Ülése 1926. évifebruár hó 12-én, pénteken-. gyárakban méricskélni kell, súlyokat kell szá­molni stb. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Senki nálamnál jobban nem íucl.ia értékelni a magyar népnek valóban nagy­szerű lelki habitusát. De a tanyán nem kell milliméterrel dolgozni. (Ellenmondások jcbb­felőlj Elnök: Kérem, méltóztassék csendben ma­radni! (Egy hang balfelől: Ezt már Erdélyi képviselő ur nem érti!) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Általában kérem a képviselő urakat, akik közbeszólnak, méltóztassék megvárni, amíg rá­juk kerül a sor. Malasits Géza: Ha így volna, mint az urak mondják, hogy a mezőgazdasági munkához nagyobb technikai készség kell, mint az ipar­hoz, (Zaj jobbfelől.) ha a mezőgazdasági ter­melés több intelligenciát igényelne, mint az ipari munka, akkor Magyarországon nem te­remne búza egyes helyeken, ahol most az anal­fabéták oly nagy számmal vannak. Ez azonban nem von le semmit a magyar nép érdemeiből. Kétségtelen, hogy az Alföldön s ezenkívül egyes területeken 70%-ig megy az analfabéták száma. Ezzel csak azt akarom bizonyitani, hogy a nagybirtokos osztálynak nincs annyira érde­kében a nép intelligenciája, mint a mobil-tőké­nek, mert akkor ugyanazt tenné, mint a mobil­tőke, amely iskolákat épit és gondoskodik arról, hogy munkásai irni, olvasni tudjanak, mert enélkül nem tudnak termelni. (Zaj jobbfelől.) Én is valamennyire ismerem Magyarorszá­got és nem tudom megérteni, honnan kerül hát az a sok analfabéta. Mert tessék elmenni akár­melyik nagy gyárba, vasgyári vagy faipari telepre, ott analfabétákat nem talál. Mert an­nak a mobil-tőkének, amelyet én gyűlölök, amely elllen harcolok, mégis érdeke, hogy mun­kásai irni-olvasni tudjnak. Ha ugyanezen ér­dek a nagybirtokososztálynál is megvan, akkor kérdem, honnan kerül az analfabétáknak ez a nagy száma? (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Én nem reflektálok arra, hogy nekem valaki földet adjon. De meg va­gyok győződve, hogy tisztelt képviselőtársam, aki olyan nagyra van agrárius tudásával, ha odaállitanám egy gőzturbina elé, ahol én gyer­mekjátékot végzek, nem tudom mit csinálna. (Erdélyi Aladár: Ha én önt odaállítom a vető­gép elé, ön is megakad. — Ellenmondás bal­felől.) Elnök: Méltóztassék már ezeket a közbe­szólásokat abbahagyni. Malasits Géza: Bármennyire nagyra van­nak is tudásukkal, bármennyire elismerem, hogy az önök területén önök értenek valamit, engedjék meg viszont, hogy a mi területünkön mi, szegény kukacok, szintén tudunk valamit, r Mondom tehát, hogy beszédemet befejezem, már csak azért is bizalmatlan vagyok a javas­lattal szemben, mert nem hiszem, hogy a mi­nister ur le tudná győzni azt az ellenállást, mellyel a gyakorlati végrehajtásnál találkozni fog. Nekem az az érzésem, hogy ez is csak olyan kirakat-törvény lesz, amelyet majd mu­togatunk. Nekünk nagyon erős dekorativ érzé­sünk van . . . Megvolt ez már ezer év előtt a ruhánkon. . Gyönyörű felvonulásaink, ünnepi cécóink mind ezt a rendkívül fejlett dekorativ érzést mutatják. Megvan ez a legpfimitivebb magyarban is. Hogyne leg3 r en hát meg egy mi­nis térben! Erre a törvényjavaslatra is rá fog­nak majd mutatni, hogy íme, iskolákat csiná­lunk a tanyákon. Ezt én "örömmel fogadnám s a legelső len­nék, aki hozsanát kiált, ha a gyakorlatban meg lehetne ugy csinálni, hogy a nép szivében ne fakadna eziránt keserüségi. (Zaj jobbfelől.) De aki ennek a törvényjavaslatnak ravasz para­grafusain átrágta magát és a 4. %-t elolvasta, tisztában van azzal, hogy mit jelent ez a nép számára, még ha egy pár iskola csakugyan lé­tesül is ennek alapján. Szó van itt igáról és munkaerőről. Tudjuk, hogy az uradalmakban vannak ácsok, kőműve­sek, van kovács, gépkovács, bognár stb. mester­emberek. Azonkívül van meglehetős sok nincs­telen ember mint gazdasági cseléd. Már most ennek a 4-ik §-nak alapján ezeket nagyszerűen be lehet majd fogni olyan munkákra, amelye­ket az iskolaépítéssel kapcsolatban kell teljesí­teni. És itt vagyok ellentétben Petrováez Gyula t, képviselőtársammal. Mert én szivesen elfogadom, hogy az iskolaépítésre adózzon min­denki. Mi is csináltunk iskolákat a munkások saját szorgalmából, építettünk egynéhány mun­kásotthont egy fillér munkadíj nélkül. Annak azonban ellene vagyok, hogy az a szegény agyondolgozott mezőgazdasági munkás kény­szerítve legyen iskolaépítés ürügye alatt túl­órákat dolgozni. Azt a magyarázatot halljuk, hogy az elvi­selhetetlen terhek az érdekletségre nem háro­molhatnak. Hogy mi az az elviselhetetlen teher, az nagyon relativ dolog. Mert a pénzbeli teher is lehet az elviselhetetlenségig relatív. Máskép ítélem meg én és máskép Rothschild. Ami alatt én összeroskadok, az neki csak pár fillér. Ami nem elviselhetetlen a nagybirtok számára, az elviselhetetlen fog lenni a nincstelen zsellér, a mezőgazdasági cseléd számára, akinek terhére ez az iskola felépül. A kurzus eddigi berendezkedése, a törvé­nyek végrehajtása mind óvatosságra int ben­nünket. Erre int a történelem tanitása is. Ugy tudjuk, egyetlen egy reakciós, autokrata kor­mány nagyot, maradandót a kultúra érdekében teremteni nem tudott, ahogy a cári kormá­nyok nem tudtak intenzív kultúrát alkotni, mert szivük mélyén kulturellenesek voltak, gyűlölték a tanult embert, A modern magyar feudális reakciónak sem érdeke az* hogy a ma­gyar nép kulturdemokráciához, jusson,, mert ez gazdasági demokaráciát is jelent. Amely kor­mány ma is fentartja a numerus clausust, amely a néptanítókat számvevő-őrmesterek alá degradálja, fizetésüket olymódon szabja meg, hogy annak pótlására ma is, mint 30 évvel ezelőtt, kénytelenek piócákat, kőrisbogarakat, a mezőn kamillát és egyéb gyökereket gyüj* leni, amely kormány a néptanítókat megbe­csülni nem tudja, az minden, eredményes mun­kára képtelen. És mert érzem, tudom, hogy képtelen, azért vagyok iránta bizalmatlan és azért utasítom vissza ezt a törvényjavaslatot, amelyet egyébként, mint szociáldemokratának, mint a kultúra hordozójának el kellene fogad­nom. A törvényjavaslatot tehát nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom. Most pedig előterjesztést teszek a legköze­lebbi ülés idejének és napirendjének megálla­pitására. : •Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket kedden, folyó hó 16-án, d. e. 11 órakor tartsuk* s annak napirendjére tűzessék ki: ..:-..

Next

/
Oldalképek
Tartalom