Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-506
316 A nemzetgyűlés 506. ülése 1926, állami iskolák ellen szólalt fel a tál oldalról az imént, mikor azt mondta, hogy az állami iskolák terhében az odavaló lakosság nem, vagy nem kellő módon vesz részt. Igenis a legtöbb helyen az állami iskolát a község lakosainak adófilléreiből épitették és legtöbb helyen nagy jogokról mondott le az a felekezet, amely iskolájának államosításába belenyugodott. Méltánytalan volna tehát, ha az állami iskolák fentartásához a községeknek kellene hozzájárulni. Ami különösen az iskola felszerelését illeti, nem tartaná az állam eminens kötelességének a saját iskolájának berendezését és megelégednék csak azzal, ha az lenne benne felszerelés, amit a községek a maguk jószántából beleadnak! Akkor megállhatunk a somfavesszőnél és elégedjék meg a kormány azzal, ha felszerelés gyanánt somfavessző lesz csak az iskolában. Ha az állam nem teljesíti ezen kötelességét, akkor ne tegye egy ilyen becsempészett szakasszal az állami iskolákról szóló törvényt hatálytalanná mert ez a törvény maradjon egy intakt törvény, annak kibővítésén ne gondolkozzék az igen t. kormányzat, hisz ma már az állami iskolák ellen nem hangzik el egyik oldalról sem nanasz. Mert ha az igen t. előttem szólt túloldali képviselőtársam a felekezeti iskolákat ajánlja a minister ur figyelmébe, hogv ezen uj érdekeltségi iskolák mind felekezetiek legyenek, akkor kérdezem a t. képviselőtársamtól, hogy csakugyan olyan vallástalannak tartja-e az állami iskolát, csakugyan olyan rossz és erkölcstelen célokat szolgál-e a mai állami iskola, (Ellentmondások ) hogy nem elégszik meg az állami iskolával'? (Petrovácz Gyula: Én felekezeti kötelességnek tartom a népoktatást !) Mi kifogása van a-z állami iskolák ellen? Talán ezek vallás nélkül akarnak nevelni*? (Petrovácz Gyula : Egy szóval sem mondottam !) Ha nem mondta és ha elismerte, hogy az állami iskolákban ugyanolyan vallás-erkölcsi alánon tanítanak, mint a felekezeti iskolában, (Felkiáltások jobbfelől: Most!) és a gyermekek vallását ép ugy szolgálják, mint a felekezetek, (Petrovácz Gyula : Én a jövőbe is nézek ! Volt itt már vörös-uralom is !) és ha ezt törvény biztosítja, akkor az állami iskolával szemben, amely legalább olyan jó mint a felekezeti, ne méltóztassék propagandát csinálni a felekezeti iskolának. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy a felekezeti iskolákkal nemcsak a valláserkölcsi nevelést akarja biztosítani hanem azon politikai célokat is amelyekről itt beszélt. (Láng János : A felekezeti iskolákat Erdélyben nem tudják elvenni ! — Csontos Imre : Minden felekezet kapaszkodik a maga iskolájához !) A törvények értelmében joga van minden felekezetnek iskolát felállítani, de a községnek »kötelessége. (Petrovácz Gyula : Láttunk itt már vörös farsangot ! — Putnoky Sándor : Miért bántja a saját felekezeti iskoláját ?) Nem hagyhatom azt szó nélkül, mikor az állami iskolával kapcsolatban azt mondják. hogy azért kell a felekezeti iskola, mert láttunk már vörös farsangot. Kénytelen vagyok az állami iskolák védelmében kijelenteni, hogy a kommunizmusban az állami iskoláknak semmivel sem volt nagyobb szerepük, mint a felekezeti iskoláknak. (Zaj.) Véleményem szerint sem a felekezeti, sem az állami iskoláknak szerepük nem volt. (Zaj a jobboldalon. — Dénes István : Hock János nem volt államtitkár, hanem katholikus pan. — Csöngedy Gyula : Mindenütt voltak szédült emberek !) Itt térek rá a tegnapi ülésen történtekre. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen Gaal Gasévi február hó 12-én, pénteken. ton képviselőtársam, aki tegnap egy közbeszólás formájában olyan értelmű kijelentést tett, .hogy a kommunizmusban á tanítóság vezetőszerepet játszott. Kénytelen vagyok képviselőtársamnak felajánlani a statisztikát, nézze meg, vájjon a tanítóság köréből fogadták-e el többen a vörös ochlochrátiát, azt á diktatúrát, amit el kellett fogadniok, vagy pedig a t. ezerholdasok, a nagybirtokosok társaságából. Hivatkozom nagyatádi Szabó sta^ tisztikájára, amely az ő kis könyvében megjelent, amelyet bármikor felolvashatnak, hogy nagyon kevés nagybirtokos hiányzott a szakszervezetekből. (Zaj és ellentmondás jobbfelől. — Huszár Dezső: De nem csináltak propagandát! — Rothenstein Mór: A történelemben fel van jegyezve! — Zaj. — Barthos Andor: Ne tessék általánosítani !) Ne nagyon ágáljanak a t. nagybirtokos urak az ellen, hogy szegény tanítókat a maguk és családjuk megmentése kommunistává tett, mikor látták a jó példát az ezerholdasoknál, akik beléptek a szakszervezetekbe, (Huszár Dezső: Beléntek, de nem voltak kommunisták. — Dénes István: Tisztviselőket ezért elcsaptak! — Egy hang jobbfelől: Hát az ügyvédek?) akik csak olyan kommunisták voltak, mint a tanítók, mert ha nem voltak kommunisták a t. nagybirtokos urak, amikor kiváltották a szakszervezeti könyvecskét, akkor nem voltak kommunisták a tisztviselők és a tanítók sem, de míg ezek közül ezreket elcsaptak állásukból, a t. nagybirtokosok most fehér tógát öltve magukra, megbélyegeznek minden szerencsétlen szegény embert, aki kénytelen volt a kommünben részt venni. (Zaj.) Én tehát a magyar tanítóság nevében visszautasítom az invektivát, (Felkiáltások jobbfelől: Nem általánosít itt senki!) mintha a tanítóság azokat a vörös célokat szolgálta volna. (Huszár Dezső: Agitátorok voltak, mig a nagybirtokosok közt ilyenek nem voltak. — Zaj a baloldalon.) Ebben is hajlandó vagyok a statisztikát felállítani, de nem az önök által lefolytatott fegyelmi ügyekből, hanem az életből, hogy ki hogyan vágódott hasra a diktatúra előtt a nagybirtokosok és a szegény tanítók közül. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Nagyon szeretném, ha ezt a kérdést békén hagynák és ha nem állítaná itt be senki az állami iskolát mint a vörös tömegeknek jövendő fellegvárát, mert az állami iskola törvények alapján működik és ugyanazok a népoktatási törvények vonatkoznak reá, mint a felekezeti iskolákra, tehát háttérbe e tekintetben sem szorulhat. , A magyar mezőgazdasági oktatás fejlesztésénél és megerősítésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a felnőttek oktatását sem. (Helyeslés a baloldalon.) Lehetetlen. hogy a népoktatás befejeződjék a 16-ik életévnél, különösen akkor, amikor nagy százaléka a gyermekeknek iskolába nem járhat. És ha már az élet olyan helyzetet is teremtett, hogy az analfabétáknak ezrei vannak a magyar vidékeken, akkor a kormányzatnak módot kellene találni arra, hogy a felnőtt analfabétákat oktassák. Nagyon csodálkozom, hogy a kormányzat ezt a kötelességét átengedi másoknak, egyesületeknek stb., hogy átengedi a 'szociáldemokrata pártnak, amely párt sokai több analfabétát tanít meg minden esztendőben a betűvetésre, mint az ország összes intézményei earyütt. Fogadják érte elismerésünket, mert bárki tanít, minden tanításért köszönet illeti, ellenben fogadja megrovásunkat a kormányzat, hogy ezt a megalapítást kénytelen eltűrni és hogy a
