Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. a 16. életév. Megalkották ezt a testnevelési törvényt, ez a törvény a tanköteles kort nem változtatta meg, de ennek ellenére a gyakorlatban leszállították a 12—13. évre, hogy minél hamarább beállíthassák a serdülő gyermeket a nagyok társaságába, ahol nem mindenkor tanul jót. A kisebb gyermekeket külön kellene oktatni az ismétlőiskola keretében. Ha a tanyai életet nézzük, szemünkbe ötlik a sok analfabéta, aki a puszták ölén születik, mint vadvirág nő fel és aki sorsát annak köszönheti, hogy apja valamely lelketlen földesúrnak a bérese vagy pedig olyan geográfiai viszonyok között kénytelen élni, hogy az iskolát meg nem közelitheti. Ennek köszönhetjük, hogy az analfabéták száma nálunk még az Egyesült Államok néger lakosságának műveletlenségi százalékát is meghaladja, hiszen ott csak 45% a műveletlenségi percentarány, itt pedig az analfabéták száma még azon is felül van. Bizonyos tehát, hogy elsősorban ezen a szégyenletes állapoton kell segíteni. (Helyeslés.) Ha pedig tanyai iskolákat állit fel a kormányzat, vigyázni kelli arra, hogy azok megfelelhessenek hivatásuknak, vagyis oly tanítók kerüljenek oda, akik ismerik a tanyai életet és a falusi gyermeket. (Helyeslés.) Nem szolgálná a célt az, ha a kultuszkormány a budai tanítóképzőben oklevelet szerzett tanítókat küldene oda. Mert bármily kitűnő intézete ez a magyar kultúrának, szervezete nem olyan, hogy földmivelési irányban képezné ki a tanítókat. Mielőtt tehát ilyen, több ezerre rugró iskolát állítana fel a kultuszkormányzat, illetve a nemzet, elsősorban a tanítóképzést kellene olyanná tenni, hogy megfelelő tanítóink Legyenek. Az ország 75%-ban agrárius és mezőgazdasági irányú népességgel bir. Ilyen tanítóképzőnk pedig egy sincs. Egy volt Komáromban, de nem tudom, a megszállás következtében átkerült-© ez, és volt Kecskeméten egy tanítónőképző. Azonban ilyirányu tanítóképzőnk egy sincs, és én el nem tudom képzelni, hogyan alítsunk mezőgazdasági irányú iskolákat a tanyák közepére, mikot nincsenek kellőképen kiképzet tanítóink. Ne tessék hinni, hogy ha ezeket a tanítókat, akik városi képzőben végeztek és nem foglalkoztak mezőgazdaságai, berendeljük eey-két, vasy akár több hetes tanfolyamra, azok itt majd elsajátíthatják azt, amire 'Szükségük van. Elsősorban tehát a tanítóképzés dolgát kellene olyformán megoldani, hogy az állam olyan tanitókat neveljen, amilyenekre a vidéki lakosság rá van szorulva. Mert a városi fiút hiába küldjük a tanyára, amint a falun született gyermek ritkán fogja tudni szolgálni a kereskedő és iparosjellegü lakosság érdekeit és kulturális szükségleteit. Már itt meg kellene tehát tenni a disztinkciót. A tanyai iskolákinak nagy hibája a felügyelethiány. Tudvalevő, hogy r tan felügy elő -intézményünk elsősorban ezeknél a tanyai iskoláknál mondott csődöt. Hiába, bármily lelkiismeretesnek kel nyilváhitanom a magyar tanítóságot, felügyelet nélkül az iskolát sem lehet hagyni. (Úgy van!) Azt hiszem, ebben megegyezünk a vilíágfelfogásra való tekintet nélkül. Mégis meg kell állapítanom, hogy egy tanfelügyelő egy esztendőben talán egyszer, — van azonban nagyon sok iskola, különösen az alföldi tanyákon, ahová esztendőkig egyetlenegyszer sem jut el, tehát felügyeletet nem gyakorolhat. Ebben talán a tanfelügyelőknek is igazuk van, mert ezeket a kiszállásokat az álNAPLÓ. XXXIX. '•vi február hó 12-én, pénteken. 313 lám fizeti meg, saját költségen pedig nagyobb utakat nem tehetnek. De viszont az intézmény reformja is elkerülhetetlen, hogy t. i. ne laikus jogászokból álló emberek járják az iskolákat, ne az adminisztrációban bogarászó tanfelügyelők menjenek oda a szakképzett tanitó fölé. Ne avatkozzanak bele a magasabbrendü pedagógiai munkába, amihez nincs képesítésük, sőt hajlamuk sem. Ossza be az állam ezeket az urakat a nekik megfelelő adminisztrációs helyre, ha már nem nyugdíjazhatja és gondoskodjék arról, hogy szakértő pedagógusok kerüljenek az iskolák élére. Mert hogyha ezen tanyai iskolán megjelenik a városból egy doktor ur, az vajmi kevés útbaigazítást tud adni annak a tanítónak. Nem ugy kellene eljárni, hogy az a tanfelügyelő megnézi: hány gyerek járt oda, végighallgat egy órát, hanem mint szakember szálljon le a katedráról, bemutatván a pedagógia ujabb eredményeit, a legújabb vívmányokat, csináljon egy mintatanitást á tanyai iskolában, hogy a tanitó mindezt értékesíthesse a gyermekek javára. Ma azt látjuk, alig egy-kettő konyit a pedagógiához, úgyhogy számtalan esetben a tanítók humoros megjegyzései kisérik végig ezeket a laikus embereket, akiket az államkormányzat felügyeletre kikül d. Ha már el kell szenvedni az iskolaszéki intézményt, a laikus uralmat; ha már sok helyen a pedagógiai irányítást is az az igazgatóság végzi, amelynek nincs meg a pedagógiai iskolázottsága, pl. a felekezeti iskoláknál a papság; ahelyett, hogy a kormány szakképzett emberekre bizná a magasabbrendü felügyeletet, oly embereket küldene ki, akik értenek az iskolához ... (Csöngedy Gyula: A papság tanul annyi pedagógiát, mint ezek, a szemináriumban!) Tisztelettel hajlom meg a papság előtt és a teológiai intézetek tantervét nem kritizálom, de bocsánatot kérek, á tanitó mégis csak több pedagógiát tanul, mint a teológus, tehát furcsa dolog, hogy az irányítás oly kézben legyen, amely kevésbé alkalmas erre, mint a tanitó. Semmi kifogásom, hogy a felekezeteknél az iskolaszék elnöke a pap vagy a plébános; azonban a pedagógiai vezetést laikusok kezébe átadni nem lehet. Ez nyilvánvaló. Áttérve a törvényjavaslatra, meg kell állapitanom, hogy ha általánosságban elfogadom és helyeslem is, egyes szakaszai ellen komoly kifogásokat emelek. Áz 1. § az érdekeltségi jellegű népiskolák létesítéséről kimondja, hogy a létesítés és fentartás terheit az érdekeltség viseli és csak méltánylást érdemlő esetekben száll át ez a teherviselési kötelezettség a községekre. Ha nézzük a gyakorlati életet, azt látjuk, hogy e törvény értelmében egy nagy birtok: ezer vagy tízezer holdas lesz abban a helyzetben, hogy ilyen jellegű iskolát kell felállítania. De ugyanazon község határában egy másik helyen talán énen 20—30 szegény, földhöz ragadt szülő, egy-kétholdas törpebirtokosok szintén abb helyzetbe kerülnek, hogy ilyen iskolát kell felállítaniuk. Bejósolom, hogy amikor majd a méltányossági kérdést fogják felülbírálni, a nagybirtok közelében és területén levő iskolát majd rendesen a község nyakára sózzák, hogy tartsa el a község, azonban annak a 20—30 kisembernek az érdekeltségét nem fogják igy méltányolni és a terheket őrájuk foisriák rakni. Talán nem is a kormányzat, a helyhatóságok lesznek hibásak; de aki erősebb, aki nagyobb befolyású, az majd jobban tud beszélni ama kö46