Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-506
314 A nemzetgyűlés 506. ülése 1926, rökkel, akik ebben a dologban határozni fognak, és az eredmény az lesz, hogy az erősebb befolyás győz, s a terhek a szegényebb -sorsú érdekeltséget fogják sújtani. Véleményem szerint, ha már ilyen iskolákat épitünk s valakinek a terheket viselni kell, megnézném, hölgy egy birtoktest hány tankötelezett után tartozik saját költségén ilyen i®kolát felállítani. (Helyeslés balfelöl.) Es miután el sem tudom képzelni, hogy 20—30 család ilyen érdekeltségi jellegű iskolát 150—200—400 millió költséggel 1 létre tudna hozni, még a kultúrának legmegszenteltebb jegyében is; miután el nem képzelhetem, hogy ily körzetű iskolák felállítására a községeknek kellene vállalkozni, ugy látom, hogy itt a dupla adóztatás igazságtalan rendszerével fogunk szemben állani. Ha ily iskolák felállítására kerül a sor, és majd azt mondják, hogy a költséget fogja viselni az a csoport, amely az illető területen van, akkor az a szegény adófizető, akinek tanyája véletlenül épen ebbe a körzetbe esik. nemcsak a maga körzetének iskolájához fog járulni keserves filléreivel, hanem a közsétgl iskola költségeihez is, sőt harmadsorban esetleg még az állami iskolák fentartásához is. Mert amint látom, ezt a törvényjavaslatot tartja a kultuszkormány alkalmasnak arra, hogy az állami iskoláknak bizonyos terhét ismét áthárítsa a községekre. Tehát a szegény tanyai lakosságot háromlsizoros idkoïai megadóztatás fenyegeti ugyanakkor, amikor a nagybirtok teljesen kicsúszik kötelezettségei alól. (Fábián Béla: Évtizedek óta igy van minden alkalommal!) A2J felsorolja azon összegeket, amelyeket idő folytával a kultuszkormány igénybe fog venni. Számitásom szerint, ha csak 100 millió papírkorona kölcsönt veszek is feï egy iskolai érdekeltségre, 4,350.000 koronájával, az itt felsorolt összegekből csak 630 uj iskola felállítását lehetne kihozni. Megnyugvással veszem tudomásul a minister ur kijelentését, hogv már 1928 július elsejéig nem 630, hanem 1358 tantermet és 678 tanítói lakást akar felépíteni. Nem látom azonban jelét annak, hogy a tantermek felállításával párhuzamosan a tanitói lakások felépítését is keresztülvinné, holott a gyakorlat arról győz meg, hoigy épen a tanitói lakások hiánya és a falvakban uralkodó óriási lakáshiány miatt nagyon sokat szenved az iskola. Sok helyen nem foglalhatja el állását a kinevezett tanerő, mert nem tud lakáshoz jutni. Véleményem szerint tehát minden tanterem mellé tanitói lakást kell építeni hogy a lakáshiány miatt a kultúra ne szenvedjen, A 3. § szerint a tervek használata kötelező. Azonban megnyugtatást kaptunk az iránt. hogy ezek a tervek legfeljebb irányító jellegűek, direktívákat adnak az iskolaépittetőkés az építészek számára. De el sem tudom képzelni, talán a minister ur meggyőződésével is ellenkeznék, hogy sablonos épületekkel rakjuk tele az országot, ugy öntsük ezeket, mint a kocsonyát, hogy tehát mindenütt ugyanoly iskolákat építsenek föl. Ellenkezőleg, a nép jellegére, a nép nemzeti viszonyaihoz, a nép stílusához kell alkalmazni az iskola felépítését, Mezőkövesden rosszul festene olyan iskola, amely Budapestre nagyon szépen illik, viszont a sármezei gyermekek számára, hol külön magyar stílust fejlesztettek, lehetetlen elképzelni a mezőkövesdi iskolát. Azért a sablonokat én épugy, mint az előttem szólt képviselő urak, elitéíem. Különösen kívánatos, hogy a t. kultuszkormány ne feledkezzék meg a vidéken élő építészekről sem. és ne küldjenek a központi évi február hó 12-én, pénteken. szervező büróból tervezeteket, amiket majd akceptálni kell és amivel a tanult,, művelt, jóravaló vidéki építész-kart károsítanák meg. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A 4. § arról intézkedik, hogy a költségeket hogyan viseljék. Arányosan viselik. Nem tartom azonban a szakaszt teljesen szociálisnak, sőt antiszociálisnak minősítem, mert be kellett volna venni a progresszív adóztatást, még pedig nem az egyenesadók arányában: hogy minél nagyobb a birtok, annál jobban járuljon hozá az illető a költségekhez. A progresszivitást különösen be kellett volna vinni, amit itt elkerülhetetlennek tartok, mert ha el is ismerjük, hogy mindenkinek kell áldoznia, nem akarjuk a népet kivenni a teher alól, de tiltakoznunk kell egyszersmind az ellen, hogy ez a közmunkákra vonatkozó törvények alapján állapittassék meg az érdekeltséggel szemben, mert ez azt jelenti, hogy az egylovas, vagy kétlovas kisember, törpebirtokos, ugyanannyit kénytelen áldozni, mint az uraság. Akkor megismétlődik az- ami a közutaknál, ahol az uraság teszi tönkre a közutakat a maga igás szekereivel, a községi lakosságnak pedig kell kijavítania, mert az uraság is csak egy napszámmal, egy pár igával járul hozzá. Semmi körülmények közt nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. (Malasits Géza: Erre mondjon kádenciát Csontos képviselő ur. — Csontos Imre: Jobban ismerem, mint maguk. Igazsága van! — Dénes István: Nem ismerni kell, de küzdeni kell ellene! — Csontos Imre: Csináljuk a közmunkáról szóló törvényjavaslatot! Benne vagyunk!) A magyarországi földmives- és munkáspárt legutóbbi kongresszusa épen a közmunkák igazságtalansága miatt tiltakozott és bizonyos, hogy ebben igaza van. Csak antiszociális törvény intézkedhetik ugy, hogy egyénenként, házak szerint vegyenek részt ily közmunkákban, akkor, amikor egyeseknek sokkal nagyobb hasznuk van abból a közmunkából. Tegyük fel, hogy az uradalom ily iskolai körzetbe esik, ott, ahol van 20 kis tanyai ember és egy uradalom, amely 1000 holddal rendelkezik és mondjuk a cselédeknek gyermekszáma talán 20—30, jóval több, mint a kispolgárok gyermekeinek száma. (Csontos Imre: Köteles iskolát építeni és tartani!) Hogyha közmunkákról van szó, amikor kézierőt adnak, a 20 kiscsaládnak húszszor annyit kell adnia igában, kézierőben, mint a nagybirtoknak. Az ily igazságtalanságokat ki kell irtani á magyar törvényhozásból. Ily antiszociális intézkedések megszavazásához semmi szin alatt nem járulhatok hozzá és föl sem tételezem a túloldalon ülő képviselőtársaimról, akik szoros nexusban vannak a faluval, hogy ily antiszociális intézkedéseket magukévá tesznek. (Mozgás a baloldalon.) Most értesülök közbeszólás formájában arról, hofgy egy t. képviselőtársam, Graeffl képviselő ur, azt állította, hogy bennünket, a magyarországi földmives- és munkáspárt parlamenti csoportjának tagjait arról a kongreszszusról, amelyen a párt megalakulása történt, kizavartak. Tisztelettel! megkérem a Ház t. elnökét, engedje meg, hogy erre az invektivára magyarázattal feleljek. (Dénes István: Ismételt invektivája ez a 2500 holdas nagybirtokos urnák.) A magyarországi földmives- és munkáspárt, amely Gyertyaszentelőkor tartotta kongresszusát, amelyben 450—500 kiküldött, tehát kiküMöttjei utján csaknem ugyanannyi község vett részt, hatósági ellenőrzés mellett folyt le, és a hatóságot hivom fel tanúnak, vájjon igaza van-e a maliciózus t. képviselő
