Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

310 A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. hogy az építkezéssel kapcsolatos kisipart a be­ruházás révén országszerte és nem csak a fő­városban alimentálja. A tervezésnél korábban, amikor — azt hi­szem, 10 évvel ezelőtt — népoktatásügyi állam­titkár voltam, teljesen összhangban az épitési osztállyal azt a praxist követtem, hogy minden objektumot ad hoc terveztem. Ezt tettük azért, mert az állam pénzügyeinek akkori helyzete mellett azt a pár százalékos többletet amit az ilyen ad hoc tervezés jelent, könnyen elbirtuk. Míost némileg változott a helyzet, de a mi ta­pasztalataink is a sok állami iskolai építkezés során kikristályosodtak, úgyhogy abban a hely­zetben vagyunk, hogy a ks objektumok -szá mára — értem ez alatt az egytantermes isko­lát tanítói lakással — több variáns áll rendel­kezésünkre, amelyet az állámépitészeti hivata­lok az építtető közegeknek vagy felekezeteknek rendelkezésükre bocsáthatnak. Ezeknél megle­hetősen egyszerű épületekről van szó. Ezeknek a mintatervefcnek alkalmazása nagyobb nehéz­ségekbe tehát nem ütközik. De én teljes tudatában vagyok annak, hogy a magyar épitészmérnökök és általában a ma­gyar építészek rendkívül' nehéz helyzetben van­nak. Ezért a nagyobb objektumokat, ahol két­három tanteremről és tanítói lakáról van szó, semmiesetre sem fogjuk sablonok alapján épi­teni, hanem ezeket odaadjuk tervezés végett egyes építészeknek; és ha ezen az alapon épít­jük meig az iskolákat, meg vagyok győződve róla, hogy ez a magyar építészetnek is bizonyos kereseti lehetőségeket fog nyújtani, amire súlyt kell fektetnünk, mert a magyar honora­ti or-osztálynak ijgen értékes csoportjáról van szó. (Helyeslés a középen.) Az előttem szólott igen t. képviselő ur rá­mutatott arra. hogy az iskolaépítéssel szemben a népnél ellenszenv mutatkozik. Én a legna­gyobb örömmel állapítom meg. hogy ilyen el­lenszenvnek nyoma sincs, elenkezőleg, különö­sen a világháború tanulságai alapján, a nép igen örvendetes módon mindéből kéri, követeli az iskolákat. (Um/ van! jobbfelől. — Zaj a szélsöbaloldulon.) Csak egy, ami ellen tiltakoz­nak, hogy elviselhetetlen teher ne rovassék vál­laikra, különösen az építésből kifolyólag. Ezt az országos iskolaépitési alapot énen azért léte­sítjük és dotáljuk igen számottevő összegek­kel, hogy elviselhetetlen teher ne háramoliék az iskolafentartókra és nem is fog háramolni, azért mert a tők e-segélyen kívül, amint lát­ható a törvényjavaslatból, kölosönök^ adásá­éinak is meg van nyitva a lehetősége és akkor a községeknek nem kell majd! küzdeni a hitel­szerzés nehézségeivel, amikor esetleg csak magas kamat mellett kapnak pénzt, ami min­denesetre egy kis ellenérzést vált ki. Ez nem fog előfordulni. A népnek semmiféle tiltako­zásától nem félek hiszen az eddigi tárgyalá­sok szerint amelyek törvény nélkül, tisztán önkéntes alapon folytak le. a nép átlag a költségeknek 50%-át vállalta és semmi kény­szer nem volt. Én ennél sokkal kisebb átlagra gondoltam a jövőt illetőleg és azt hiszem, az akció minden nagyobb ellenőrzés nélkül le fog bonyolódni. Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik ! Tjáng János Jegyző: Drozdy Gvőző! Drozdy Győző: T. Ház! Az ellenzéki pa­dokban abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy egy javaslat mellett iratkoztam fel és egy javaslat mellett fogok felszólalni akkor, amikor ugyancsak az ellenzéki padokból a évi február hó 12-én, pénteken. javaslat ellen beszélnek. Nehogy azonban ez a magatartásom bárkit is tévedésbe ejtsen, már beszédem elején szükségesnek tartom ki­jelenteni, hogy •clZ el körülmény, hogy a javas­lat mellett kívánok felszólalni, egyáltalában nem változtatja meg ellenzéki álláspontomat, (Helyeslés jobbfelől.) egyáltalában nem enyhíti azt a nézetet, amelyet a kormányról alkotok és ki kell jelentenem, hogy a kormányzatnak minden egyes cselekedetét a legteljesebb bizal­matlansággal fogadom s a mai kormányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlanságig! visel­tetem, (B. Podmaniczky Endre: Szociális! ja­vaslatot el kell fogadni!) Ezt a .javaslatot mégis elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Az igen t. minister ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy nem érti, hogyan lehet az, hogy a múltban a pénzügyi kormányzatok olyan szűkre szabták azokat a költségeket, amelyeket kultúrára adtak és olyan nehéz volt tőlük kiverekedni a megfeleő összeget. Én a minister urnák ezt az aggodalmát és ezt a nemértését méltánylom, csaik különösnek 1 tar­tom, hogy a minister ur is rájött már erre, amit mi erről az oldalról, nemcsak a parlamentben, hanem talán azelőtt is, mielőtt még nem vol­tunk törvényhozók, állandóan hangoztattunk. (U gy van! a szélsőbaloldalon.) Hangoztattuk ezt például akkor is. amikor az igen t. minister ür kultuszállamtitkár volt; nem értettük meg soha, hogy mindenre telt ebben az országban pénz, a kormányzatok a hadsereg költségeit, a közigazgatás költségeit, a mérhetetlen pénz­pazarlásokat, mindent a kultúra, az iskola ro­vására akartak előteremteni. De ne csak a multtra vonatkoztassa az igen t. minister ur ezt a megállapítását, ami egyébként radikális kö­rökből származik, (Upy van!^ a szélsőbalolda­lon.) hanem a jelenlegi kormányzatra is, mi­után a jelenllegi kormányzatnak is lett volna ideje a kurzus alatt, amely immár-6 esztendős 1 , bebizonyítani azt, hogy. nem tudom én, a csemdőrlaktanyák épitéséhél sokkal fontosabb­nak tartják az iskolák építését; mert. vélemé­nyem szerint, ha több az iskola, akkor keve­sebb csendőrlaktanyára van szükség. (Csön­gedv Gvula: Ha jó iskola! —Kothen stein Mór: Aláírjuk!) Úgy van, csakis jó iskoláról beszé­lek! (Dénes István: De kik őrzik akkor a kuko­ricás táblákat! — Csöngedy Gyula: Arra is akad csősz! — Dénes István: Csendőr! — Csön­gedy Gyula: Na, na!) Meg kell érteniök a politikusoknak, külö­nösen azoknak a konzervatív politikusoknak, akik az iskolára nagyon szűken szabják a ga­rast, (Patay Tibor: Tévedés!) hogy a kultú­rára adott pénz a leghasznosabb _ befektetés, amely a legnagyobb kamatot hajtja. (Patay Tibor: Ezt nem kell mondani!) Épen azért furcsa, hogy ha ezt nem kell mondani, még­sem igy cselekedtek az eddigi kormányzatok, csak látjuk az első megmozdulást a kultusz­kormányzat részéről, amikor olyan jelek mu­tatkoznak, hogy az eddigi rossz politikával és a kultúrától való elzárkozottsággal szakítani akarnak. A minister urnák felszólalására, illetőleg megjegyzéseire tett reflexióm után rá akarok térni az előttem szólott képviselőtársamnak, Petrovácz Gyula t. képviselő urnák beszédére, miután ő, bár beszéde sok tekintetben objek­tívnek is mondható, annak nagyon sok részle ; tében elvetette a sulykot. Ugyanis mi, — akik nyíltan képviselünk bizonyos politikai irány­zatot és nem tudnók letagadni, hogy a szabad­elvüség gondolatával a homlokunkon állunk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom