Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

m À nemzetgyűlés 506. ülése 1926. évi február hó 12-én, pénteken. itt az ellenzék padjairól ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el, azt a következtetést vonja le, hogy azért nem fogadjuk el. mert nem akarunk iskolát allitani. Azt hiszem, hogy ennek cáfolásával nem sokat kell fárasztanom magamat, mert mindenki, aki jelen van, Petrovácz képviselőtársam is, nagyon jól tudja, hosv épen mi vagyunk azok, akik sokkal több előadást tartunk, mint ahány tagja van annak a pártnak, a melynek Petrovácz képviselőtársam a tagja. (Petrovácz Gyula: Amilyen kultúra az!) Mi nem azért nem fogadjuk el a javaslatot, mintha nem akarnánk iskolákat, hanem, mert először azt valljuk, hogy a népoktatás kérdése állami feladat, (ügy van! balfelöl.) s az államnak kell gondoskodni arról, hogy a polgárság gyermekei a népiskolákat elvégezhessék teljesen állami költségen, mert továbbá azt látjuk, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz, akkor nagyon sok év fog elmúlni addig, mig az a 3500 iskola felépül, amelyre Petrovácz képviselőtársam célzott. (Felkiáltások jobbfelől: ű év! év! — Rothenstein Mór: Papiroson!) Épen olyan öt év lesz az, mint ahogy 1875-ben törvénybeiktatták az oktatás ingyenességét és a kötelező népoktatást is. Ezt a javaslatot azért sem fogadjuk el, mert ha ebből törvény lesz, ellenszenvessé teszi a polgárság körében az iskolát magát, mert ez külön teherrel jár, a lakosság ellenezni fogja az iskola felállítását azért, mert neki terhet jelent, azt nem akarja vállalni, tiltakozni fog ellene, és épen ezért mondom, hogy nagyon kevés iskola fog felépülni ezen javaslat nyor mán. (Gaal Gaston: Rosszul tudja!) A közbeszólásra legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy mindannyian tudjuk e Házban, hiszen többször került szóba, hogy a falusi lakosság irtózik az iskolától, nem akarja azt, neim tartja szükségesnek. Akárhányszor volt alkalmam látni egyes községekben, ahol a polgári iskolát fel kellett volna allitani, mert 8—10.000 lakosa van, hogy a gazdaközönség ellenzése miatt ez hajótörést szenvedett. (Csöngedy Gyula: Az más! Az polgári iskola!) A népiskolával szemben még inkább ez lesz az álláspontja, ha ez neki terhet jelent. Mi tehát nem törvényt akarunk, hanem iskolát, és mert azt látjuk, hogy ezen törvény alapján nem lesz sokkal több iskola, mint van és mert a népoktatást állami feladatnak tartjuk, szivesen látnók, ha a közoktatásügyi minister ur az állam terhére épittetné fel az iskolát. Próbáljon idejönni a kultuszminister ur egy olyan javaslattal, amely azt szögezi le, hogy ezen iskolák államiak lesznek és az állam terhére épülnek fel, legyen meggyőződve, hogy egyetlen szavunk seni lesz ellene, hanem örömmel üdvözöljük azt a javaslatot, mert arra szükség van. A javaslatban benne van az is, hogy az iskolák felépitését elrendelheti a minister ur, de nem mondja ki, hogy köteles elrendelni. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy ezek az iskoláik milyenek legyenek, felekezetiek, községiek, vagy pedig érdekeltségi iskolák, erre vonatkozólag Petrovácz t. képviselőtársam megmondta a véleményét. Én ezzel szemben azon az állásponton vagyok, hogy a leghelytelenebb lenne ezekből felekezeti iskolákat csinálni^ és nem helyes a javaslatnak az a tendenciája, hogy az érdekeltséggel akarja eldöntetni azt, hogy az iskola milyen legyen: felekezeti, érdekelteégi vagy községi-e, mert ezzel beledobjuk a felekezeti ellentéteket a lakosság közé. Méltóztassék elképzelni, hogy lesz egy tanya, ahol 30—40 család él, ezek közül lesz, mondjuk, 20 református és 10 katholikus. (Petrovácz Gyula: Ott nem lesz felekezeti iskola, csak az egyvallásuaknál!) De meg kell őket kérdezni a törvényjavaslat szerint és ha a többség református vagy katholikus lesz, többségi szavazattal el fogja dönteni, hogy az iskola református vagy katholikus legyen. (Csöngedy Gyula: Most is igy van a legtöbb községben és nincs veszekedés!) Ez a veszekedés csiráját beleviszi a nép közé, pedig semmi szükség sincs arra, hogy azokat az embereket egymásra uszítsuk, akik eddig szeretettel éltek egymás mellett. Nem helyes tehát ezt a kérdést reájuk bizni, hanem helyesebb, ha állami iskolát létesítünk. Petrovácz képviselő ur azt mondta, hogy azért is szükséges és helyes, ha felekezeti iskolát csinálunk, mert akkor a hitoktatás kérdése is el van intézve. Szerintem ezzel nincs elintézve. A magyar tanyákon 30—40 család van, amelyek közül az egyik vallásfelekezethez, mondjuk, 10, a másikhoz 15, a harmadikhoz 5 tartozik, szóval különböző felekezetekhez tartoznak a gyermekek. Hogyan lesz tehát a hitoktatás kérdése elintézve, ha egy iskola lesz. Ha ez katholikus iskola lesz, ugy nem lehet katholikus hitoktatóval a református és a többi vallás felekezethez tartozó gyermekek hitoktatását ellátni. Ezzel tehát abszolúte nincs elintézve a kérdés. Ahhoz azonban, hogy a hitoktatás elintéztessék, nem feltétlenül székséges, hogy az iskola felekezeti iskola legyen. Láttunk már esetet és vannak nálunk is példák arra, amikor az állami iskolákban az állami tanitót lehet kötelezni arra, hogy a hitoktatást elvégezze. Ez mais megtörténik akárhány községben. Hiszen a legtöbb helyen nem a pap végzi a hitoktatást . . . (Csöngedy Gyula: Ma már nem!) A katholikus oknál nem tudom hogy van, de református iskolákban nem a papok végzik a hitoktatást. A katholikus tanitó tanítja a hittant és a pap csak akkor megy oda, amikor a konfirmáció előtt állanak a gyerekek. (B. Podmaniczky Endre: Még a tanyákra is kimennek a hitoktatók!) Én is Magyarországon jártam iskolába és láttam a viszonyokat. (Csöngedy Gyula: Az már régen volt!) Abszulute semmi köze a két dolognak egymáshoz nincs. A hitoktatás kérdését el lehet intézni állami iskolák mellett épugy, mint felekezeti iskolák mellett. Azt mondja a javaslat többek között, hogy az iskolafentartási költségeket a fentartóknak, az érdekeleteknek kell viselniök. Ez az, ahol az egész kérdés meg fog fenekleni. Nem veszek számításba nagy összegeket, csak azt mondom, hogy ahol 30 család van valamely tanyai körzetben, ott már feli lehet az iskolát építeni. Az iskolafentartási költségek a tanitó fizetésével együtt, — tintabeszerzés és egyebek, — nem veszek nagy számot, csak egészen kis összeget állapitok meg, havi 3 millió korona. Azt hiszem, nem mondtam sokat, erre az összegre szükség van. Nem is elég talán. Keveset vettem fel a lanitói fizetésre és az egyéb szerek beszerzésére, ameltyek az iskola felszreléséhez tartoznak. Ezt a 3 millió korona költséget mégis 30 családnak kell viselnie, tehát egy-egy családra havonta 100.000 korona költség jut. (Csontos Imre: Nem ió a számítás!) Kérdem önöket, melyik érdekeltségi testület, vagy melyik gazda lesz abban a helyzetben, hogy havonta 100.000 koronát legyen kénytelen fizetni azért, hogy egy vagy két gyermeke iskolába járhasson. Itt fog megfenekleni az egész kérdés és a javaslatban tervezett 3500 iskolát soha sem lehet majd felállítani, mert az érdekeltség nem birja. az iskolákat fentartani, de nem birja felépíteni sem és nem