Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. sara. Ebből a szempontból is melegen üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt a megoldást, amelyet szándékol. Helyes megoldás, bogy megóvja a (gyermeket attól, hogy úttalan utakon, esőben, sárban, hóban, fagyban az iskolába legyenek kénytelenek bandukolni, megmenti attól, bogy ne fáradtan érjenek oda és azután ne legyenek birtokában a teljes szellemi képességnek a tanultak felfogására. Helyes, bogy a minister ur összegyűjteti és oda fuvaroztat ja a gyermekeket, hogy a napközi otthonban legalább meleg levest kapnak és nincsenek kiszakitva a családi körből. Helyes az, hogy a konvinktudba hétfőn beviszik és pénteken ismét hazaviszik a gyermekeket. Ahol az iskoláztatást gazdasági érdekből a 10 kötelező hónap helyett 7 hónapra redukálják és ennek következtében az óraszámot kénytelenek felemelni és e mellett osztatlan népiskolákról lévén szó, azi egyes osztályokkal való foglalkozás is kisebb mértékben történhetik, ott igen helyes, hogy a gyermek egész napvilág melletti iskolaidejét oktatással töltsék, és azért helyes a koncentrálás 5 napra, amelyen túli a további három éjszakát, vagy két napot a gyermek ismét a családi körbe tölti, nincs elszakítva az otthontól. És helyeslem azt is, hogy ez csak a téli hónapokban, kedvezőtlen időjárás esetére van biztositva, mert ezáltal a költségek jelentékenyen kisebbek lesznek és a minister ur fog gondoskodni arról, hogy ezen internátusoknak belső kiképzése és az abban való ellátás minden egyéb vonatkozásban nem szakitja ki azt az egyszerű gyermeket abból az egyszerű körből, amelyben eddig élt, ennek következtében nem luxus-internátusokról, hanem egyszerű paraszt-internátusokról gondoskodik. Meg vagyok győződve, hogy ez az együttes nevelés a gyermek lelkületére is mély hatással lesz és azt a társiassági szellemet, amelyet a tanyai emberbe ugy kell beleverni, alkalmas lesz belenevelni a gyermekbe. T. Nemzetgyűlés! Micsoda distancia van ebben a gondolatban |a régi vándortanítóval szemben, akiket a yándoriparosok nivójára süllyesztett le a kényszerű tanyáróltanyára való vándorlás és akiknek oktató munkája eredményben úgyszólván a zérussal egyenlő értékű. Ezt szeretném Cserti igen t. képviselőtársamnak, aki tegnap a tanítóság nívójának emeléséről! beszélt, figyelmébe ajánlani, hogy mennyivel emelkedik e tekintetben a tanyai tanítóság nivója és az anyagi kérdésnél is mit jelent az az egy katasztrális hold kert, amit kap, (Zaj a s&élsőtíaloldalon. — Malasits Géza : A piócaszedés ! A kőrisbogárszedés!) mert egy katasztrális hold kertnek jövedelme igen jelentékeny tényező és ebből egy ügyes kertész csaknem meg tud élni családjával együtt. Nem hallgathatom el, hogy voltak aggályos részletei is ennek a javaslatnak, amelyekre azonban megfelelő felvilágositásokat kaptam. Az egyik az, hogy az 1868 : XXXVIII. te. alapgondolatától eltérőleg, amely törvény t. i. a népoktatást községi feladattá teszi, az a rendelkezés van itt, hogy a község helyett érdekeltségi jeléggel is szerveznek iskolát. Ez az eltérés a törvény alapgondolatától azonban elfogadható, ha azt ugy értelmezzük, ahogy a minister ur értelmezi, hogy ez csak a kulturális kötelességét semmi módon teljesiteni nem akaró nagybirtok elleni fegyver a minister ur kezében, és ha a minister ur érdekeltségi alapon csak ilyen iskolát szervez, mig a többi iskolánál, amelyek a kisebb emberek épitési és fentartási kötelezettségét képeznék, a minister ur a községi évi február hó 12-én, pénteken.. 307 iskolákat forszírozza inkább és az államsegélynek ugy az épitésnéll mint a fentartásnál való intenzivebb szolgáltatását. Ha a minister ur így a kisembert védi és csak a nagy embert suraa ezen rendelkezéssel, akkor ez reám teljesen megnyugtató. r Aggályosnak látszott előttem a javaslat 12. Vanak az a mondata is, amely szerint az eddigi szervezési szerződésektől eltérőleg az állami iskola dologi és egyéb fentartási terheinek fedezésére kötelezheti a minister ur a községeket es a városokat. Csak az nyugtat meg, hogy a minister ur kijelenti, az indokolásban is hangsúlyozza, hogy ezzel a fegyverrel csak ott kivan élni, ahol módos, teherviselőképes községekkel all szemben, amelyek eddig kultúrára ugvszólván semmit sem áldoztak, mert készen kapták az állami iskolát és egyben azon községeken akar segiteni, amelyek eddig is a kultuszadó alatt meglehetősen roskadoztak. Én nem is titkolom, hogy nem értem a községi és állami iskola közötti nagy különbséget. Mindkettő közpénzből lesz eltartva, és tökéletesen mindegy, hogy állami vagy községi adóból tartatnak-e fenn, hogy az állam vagy a község budget-jének terhére esnek-e. Én tehát nagyon szeretném, ha ezt a kétféle jelleget megszüntetnők és egyedül nemzeti jellegű iskolákat létesítenénk, amikor is ezen nemzeti jellegű iskolák karöltve a felekezeti iskolákkal megtestesítenék azon politikai ideált, amelyet mi vallunk: a keresztény és nemzeti gondolatot. (Effu hang a szélsőbaloldalon: És a aummibotot!) Egy látszólagos sérelem a felekezetekkel szemben az is, hogy azokért az ellenszolgáltatásokért, amelyekkel! a minister ur a felekezeti iskolák létesítését támogatja, azt kivan ja, hogy az első tanitót ő nevezze ki. Ez nem kívánatos precedens a felekezetek szempontjából, azonban meg kell értenem, hogy a minister ur atyailag kivan gondoskodni azon sok exiszteneiáról, akiket önhibájukon kivül kénytelen volt a létszámcsökkentési törvény folytán B-listára helyezni, ós azon menekült tanitókról, akik azelőtt nemzetiségi vidékeken fontos missziót teljesitettek. Ezt teljesen megértem. Helyes az is, és ezen uj létesitendő iskolák első megindulására nézve csak előnyös, ha nem kezdő tanitókkal. hanem már kipróbált tanitókkal indulnak meg, (Sándor Pál: Remélem, valláskülönbség nélkül!) mert egy elhibázott kezdet diszkreditálja a legszebb célt is. Ezt tehát ezen indokoknál fogva helyeslem és belátom, hogy a felekezetek részére tulajdonképen segitség annyiban, hogy az ott kinevezendő eddigi állami vagy községi tanitó magával hozza eddigi állami vagy községi illetményeit és igy a felekezet csak azon különbözet fizetésére van szoritva, amely ezen nyugdíj és a tényleges fizetés között fennáll. Engedjék meg, hogy azzal a mondattal fejezzem be igénytelen felszólalásomat . . . (Kothenstein Mór: Nem is olyan igénytelen!) Köszönöm az elismerést . . . amellyel ez a törvényjavaslat kezdődik : A magyar nemzet jövőjébe vetett szilárd hittől, a keresztény magyarság életerejére támaszkodó erős reménységtől és a magyar haza imádott földjének forró szeretetétől áthatva örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps jobbfelől es a közéven. — Egw hang a szélsőbaloldalon: Boldog hivők!) Elnök: Ki következik szólásra l Bodó János jegyző: Saly Endre! Saly Endre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az előttem szólt t. képviselőtársam abból, hogy mi v-i . 45* ' T