Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

. évi február hó 10-én, szerdán. 282 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926 nem fizet adót íme, ezt az összehasonlítást tessék megnézni az V. kerület 38444. számú adókivetését, amely szerint Bacher Emil a múlt esztendőben adóban fizetett 922 aranyko­ronát. (Gaal Gaston: Tessék agráriusok örven­dezni; tessék szavazni ebben a kérdésben! Ezt a gázságot fedezni nem lehet tovább I Meg­érett az idő arra, hogy ennek vége vettessék! — Nagy zaj.) Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak azt felelem, hogy épen én voltam az, aki pártom­ban ezt a párt minden egyes tagjának helyes­lése mellett felvetettem, tehát a párt ezt fedezni «emmí körülmények között nem kivan ja, sőt vizsgálat tárgyává akarja tenni. Egyúttal be­jelenthetem, (Gaal Gaston: Nemcsak egy Ba­cher van!) hogy miután állandóan azt hangoz­tatják, hogy a magyar föld nem fizet elég adót, a magyar föld kibújik az adó alól, követelni fogjuk, hogy most vizsgálják végig mindazok­nak az ügyét, akikről kisült, hogy volt 50—60 milliárdjuk elspekulálni a chikágói börzén és ezzel megkárosítani a magyar agrártársadal­mat. Kérem, hogy ezek tudatában méltóztassék ezekre az adóeltitkolásról szóló paragrafusokat ráhúzni. Ennek alapján a minister úrhoz tisztelettel a következő interpellációt vagyok bátor előter­jeszteni (Olvassa): »Van-e tudomása a minis­ter urnák arról, hogy a fizetési zavarba jutott Viktória-malomnak a Pénzintézeti Központ 80 milliárd korona kölcsönt folyósított? Ha igen, mivel indokolható ez a körülmény? Felvilágo­sitást kérek azon irányban, hogy ezen kölcsön­adott 80 milliárd teljes fedezetet nyert-e s ha nem, származhatik-e a Pénzintézeti Központra ebből veszteség? Gondoskodás történt-e azon irányban, hogy Bacher Emil, kinek vakmerő spekulációja következtében állott elő a malom válságos helyzete, minden vagyonát a rendezés céljára lekötötte? Kivan-e gondoskodni a mi­nister ur aziránt, hogy ilyen nagyarányú kül­földi hite] csak olyanok által és oly módon ve­hető igénybe, hogy abból az országra hasonló nagyarányú károsodás ne származzék? Haj­landó-e a minister ur a nemzete-yülés elé ter­jeszteni a Bacher Emil által 1924. és 1925. év­ben fizetett összes adókat, tételenként.« És most még egyet. Mindig azt vetik a szemünkre, hogy mi a komoly közgazdasági dolgokkal ilyen értelemben nem foglalkozunk. Bizonyitani kivánom, hogy azok az igen t. képviselőtársaim (a s z él s őb alól dalra mutat), akik kötelességekről és komoly dolgokról pré­dikálnak, amikor egyszer igazán komoly és a szegény népet érdeklő dolgokról van szó, tá­vollétükkel tüntetnek. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Tapsa jobboldalon.) Elnök: Következik Erődi-Harrach Béla interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpellációt felolvasni. Perlaki György jegyző (rlvassa): »1. Igaz-e, hogy túlspekuláció okozta a Viktória-malom érdekeltségének financiális zavarát? 2. Mit tett a magyar királyi kormány en­nek a magyar közgazdasági életre és hitel­viszonyunkra kiható káros hatásának kivé­désére? 3. Milyen gondoskodás történt arra nézve, hogy a kormány szanálási intézkedéseiből az államkincstárra veszedelem ne származzék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Erődi-Harrach Béla: T. Nemzetgyűlés! Teljesen psztozom abban a megütközésben, amellyel előttem szólott igen t. képviselőtár­sam a Viktória-malom-konszern gazdasági és pénzügyi összeomlásának káros hatásait vizs­gálva, megállapította a súlyos felelősséget. Nézetem szerint ez a túlüzérkedésből szár­mazó gazdasági és pénzügyi összeomlás a ma­gyar közgazdasági életet érinti súlyosan, és tulaj donképen az összeomlás a vállalat lelke, vezére és elnöke könnyelmű és vakmerő eljá­rásának következménye. De amikor ezt te­szem, más szempont is vezet, vezet nevezete­sen az ezzel az összeomlással összefüggő nagy közgazdasági, hitelügyi és szociális szempont és érdek, amit a nemzet jól felfogott érdeké­nek tekintek és épen ezért méltóztassék meg­engedni, hogy néhány percig ebből a szem­pontból is vizsgálhassam ezt a kérdést. (Hall­juk! Halljuk!) Itt tulajdonképen különböztetnünk leéli egy gazdaságilag és pénzügyileg teljesen össze­omlott egyén (Gaal Gaston: Börtönbe vele! — Meskó Zoltán: Nekem lenne annyi vagyonom, amennyi neki megmarad!) másrészről pedig azoknak a vállalatoknak közgazdasági szerepe és jelentősége között, amelyek ennek az em­bernek vezetése, organizációja alatt voltak. Tulajdonképen ez az összeomlás — ebben szin­tén igazat adok igen t. képviselőtársamnak — sokkal mélyebben érinti és rázza meg a nem­zet közgazdasági életét, mint ahogy ma % az események súlyos hatása alatt és a vizsgálat­nak és rendezésnek munkájában látni lehet. Ez a vállalat és ennek nagy anyagi ereje, ami kétségtelenül megvolt, egy ember üzleti zseni­alitásán, vakmerőségén és szerencséjén épült fel, de ugyancsak ennek az embernek optimiz­musa, erőszakossága és egyoldalúsága taszí­totta ezt a nagy gazdasági erőt az összeom­lásba. Ez az ember — nem kell itt a neveket újra és ismételten hangoztatnom — Bacher Emil, ennek a vállalatnak elnöke volt. Ő előtte semmi más szempont nem lebegett, ahogy ma már az eseményekből megállapíthatjuk, mint a malom érdeke s főleg itt is az ő malmának, illetőleg az ő malmainak érdeke s ezek szol­gálatába akarta beállítani a közgazdaságnak összes fontosabb intézményeit, eseményeit és lehetőségeit. Vállalatokat vett meg, vállalato­kat alapított, amelyekkel^ elősegíteni vélte az ő konszernjének érdekeit és kénytelen volt, mi­után a saját anyagi ereje és a vállalat anyagi tőkéje kimerült, hiteleket is igénybe venni. (Meskó Zoltán: A mi rovásunkra!) Átment á külföldi hitelpiacokra s ott hitelképességének s a vállalat hitelerejének teljes kimerítésével igénybevett rövidlejáratú hiteleket s ezeket in­vesztálta azokba a különböző, a malomüggyel, a malomtermelésse! és a malom közgazdasági funkcióival egyáltalán semmi kapcsolatban nem álló vállalatokba, mint amilyenek a ha­lastavak, a gőzfürészgyár, f zsákgyárak, stb. Számtalan egyebet sorolhatnék még fel. S ami­kor a rövidlejáratú hiteleket ilyen irányban invesztálta, kimerítve a vállalat teljes hitel­képességét: bekövetkezett az ő teljes immobili­zációja. Immobilizálta magát és ugyanakkor, amint már hallottuk, ugy a belföldi, mint az amerikai börzéken nagy határidőüzletekbe fo­gott, spekulált. A magyar börzén köztudomá­súvá és szállómondássá lett — méltóztassék megengedni, hogy németül idézzem: — »Er gewint spielend« — játszva nyer. Nem játszva, nem könnyen, hanem játékkal, játékon keresz­tül. Tette ezt akkor, amikor az európai búza függetlenítette magát már az amerikaitól s itt 5 nem tudta az ő spekulációit keresztülvinni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom