Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
Ä nemzetgyűlés 50á. iÜése 1926. annak következményeit ellenőrizni s tette akkor, amikor Trianon következtében tudomásom szerint a magyar malomipar az ő békebeli kapacitásának csak 20%-át tudja foglalkoztatni, viszont rezsije megvan körülbelül a békebeli mértékben. Látjuk, hogy ez az egész felépités tulajdonképen nyereségre volt alapitva. Ki voltak kapcsolva ebből minden egyéb szempontok, amelyekre azonban az üzleti életben egy reális, szolid bázison élő vállalatnak és egyénnek gondolnia kell. Mi ment itt tönkre és mi van veszélyeztetve? Veszélyeztetve van a gabonatermelő vidékek fontos központ járnak malmai, szárnszerint 10 nagy malom, amelyek közül felemlitem a ceglédit, szolnokit és bajait; ismert, jól organizált, jól adminisztrált malmokat, amelyeknek közgazdasági jelentőségét ismerjük, mert hiszen érdeke a vidék gazdaközönségének, hogy a fuvarköltség lehető megtakarításával igénybe vegye ezeket a malmokat, érdeke az ott alkalmazott munkásoknak és tisztviselőknek, hogy azok a malmok, amelyek közgazdaságilag jók, fenmaradjanak, érdeke ezenkivül a versenynek is, hogy lehetőleg a lisztárakat leszorítsák, a malmokat ellenőrzés alá helyezzék, hogy ilyen módon a gazda ne legyen kiszolgáltatva tisztán egy érdekeltségnek. Ebben látom én azt a közgazdasági érdeket, amely ezeknek a malmoknak fentartása mellett szól, amelyek még ebben a konszernbe tartoznak. Ide tartozik egy másik, nem kevésbé fontos, sőt talán az ország közgazdasági megerősödése szempontjából még nagyobb jelentőségű kérdés: a hitelérdek, a nemzeti hitelügy és hitelpolitika. Mert kik vannak ebben a külföldi hitelezésben kiváltképen érdekelve? Legnagyobb részben az angol tőke, amely megvizsgálva a kölcsön garanciáit, látszólag azokat megtalálta, és ilyen módon kihitelezte ezeket az összegeket, amelyeknek egy része, valami 70 milliárd, tényleg a malomérdekeltségben, a malomüzemekben invesztáltatott. Az az angol tőke, amely a magyar pénzügyi rekonstrukciót lehetővé tette, amely lehetővé tette Nemzeti Bankunknak is megalapítását, megerősödését. Ha ez most egyszerre a nemzetbe vetett bizalmában és inkább a hitelintézményeinkbe, a kormány erejébe vetett bizalmában megtévedne, csalódna, akkor az a helyzet állana elő, hogy elvonódnék és elvonatnék a külföldi tőkepiacnak már eddig is megingott bizalma, felmondatnának a hitelek s igy a magyar közgazdaságra az a helyzet következnék be. hogy amiennyiben hitelre van szüksége ahhoz hozzájuthatna ugyan de csak a legmagasabb kamatok mellett. (Lendvai István: Erről nem irnak a zsidó lapok!) Igen t. képviselőtársam, ebben látom én ennek az összeomlásnak súlyos közgazdasági és hitelügyi következményeit. És itt említem a szociális érdeket. (Lendvai István: Ott- a szélsőbalon nem látják a szociális érdeket!) Ha a meglévő tiz malmot és a velük összefüggő nagy vállalatokat, amelyek önmagukban jók és életképesek, most magukra hagynánk, akkor ezek ebben a pénzügyi össze omlásban képtelenek volnának fentartani üzemüket-, és tiz meg tízezer ujabb munkanélküli növelné az amúgy is fojtogató munkanélküliséget. Itt látom én ennek az ügynek súlyos körülményeit, okait és motivumait. Ekkor pedig néztem, kerestem azt is és az is érdekelt, vájjon áll-e ennek az érdekeltségnek egy olyan fedezet is rendelkezésére, amelynek felhasználásáét^ február hó 10-én, szerdán. 283 val az igen t. kormány megtehetné a magyar közgazdaság és a magyar nemzet érdekében a szükséges teendőket. Itt látom, hogy igenis, ennek a vállalatnak vannak értékei. Ennek van fedezete a künnlevőségekre, de hozzá kell fogni a rendezéshez. Itt vannak a nagy lisztkészletei, itt vannak a künnlevő követelések, itt vannak a jó vállalatok és itt van a tiz malom. Levegőt kell adni ezeknek a vállalatoknak, és ha talán az egyén maga tönkre is megy, nem szabad a közgazdaságot tönkre jutni és összeroppani engedni. Itt az egyéni erő, amely a magyar közgazdaság érdekében ezt a kérdést meg tudná oldani megszűnt, és nézetem szerint itt állott elő az állam feladata, kötelessége, hogy ezt a kezébe vegye közérdekből, hogy összehozza, átnézze, revideálja azokat az erőket és tényezőket, amelyek itt szükségesek és helyes, igazságos, de a felelősség alól senkit nem mentesítő kíméletlenséggel hozza meg Ítéletét, verdiktjét, és teremtse meg azokat a lehetőségeket, amelyek ezeknek a vállalatoknak a magyar közgazdaság érdekében való szanálására szükségesek. Én tehát ennek alapján azt a tiszteletteljes interpellációt intézem a t. pénzügyminister úrhoz (Olvassa): »1. Igaz-e, hogy túlspekuláció okozta a Viktória-malom érdekeltségének financiális Eavarát? 2. Mit tett a m. kir. kormány ennek a magyar közgazdasági és hitelviszonyainkra kiható káros hatásának kivédésére? 3. Milyen gondoskodás történt arra nézve, hogy a kormány szanálási intézkedéseiből az államkincstárra veszedelem ne származzék ?x Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Sokkal nehezebb kérdéssel állunk szemben, mintsem első pillanatra gondolni lehetne, már csak azért is, mert igen t. képviselőtársaim olyan szempontokat emiitettek meg, amelyeket én itt megjegyzések nélkül nem hag}^hatok. Elsősorban itt van Baross János t. képviselőtársam beszéde. Ő elfogadja es helyesli azt, hogy ennek a konszern-nek szanálása érdekében intézkedések történtek, (Baross János: Az ország érdekében.) felhasználja azonban az alkalmat arra, hogy birálat alá vegye a kormánynak közgazdasági és pénzügyi politikáját. Én egészen őszintén megvallom, ezt az öszpzefüggést a Bacher-ügy, "vagy helyesebben a Viktória-malorn ügye és a másik között nem vagyok képes megérteni. (Baross János: Ez a különbség köztük!) Én azt hiszem, hogy nincs meg az összefüggés, mert azok^ a tényezők, amelyek bizonyos fokig az általános gazdaságpolitikához hozzá is járulnak, a nehezebb gazdasági helyzetben, viszont semmi körülmények között nem járulhatnak hozzá ahhoz, hogy túlfűtött ambícióból vállalatok alakuljanak. Helyesebb gazdasági politikára t. _ képviselőtársunk másutt sem tud reámutatni. Méltóztatott szóvátenni, hogy tulajdonképen elmulasztattak bizonyos intézkedések, ami nagyban hozzájárult ennek a_ malom-konBzern-nek tönkrejutásához. Fejtegetéseiben többek között visszament az őrlésekhez. Nem akarok ezzel most bővebben foglalkozni, mert hiszen még sokat kell ezzel foglalkoznunk, ezt nagyon alapvető kérdésnek tartom, egyet nzonban mindenesetre mes akarok mondani, tízt, hogy a kikészitési eljárás .folyamatban volt, és uedig évről-évre meghosszabbitva : az érdekeltségek tudják érdekeiket legjobban kép42*
