Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
278 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. nézni és akkor meg méltóztatik állapítani, hogy a betegek 90%-a szegénységi bizonyítvánnyal fekszik a közkórházakban. (Gaal Gaston: Akkor a törvény szerint a község fizeti a terheket!) De csak öt év múlva birjuk megállapítani a beteg illetőségét. Ne méltóztassék tehát a kérdést ugy beállítani, mintha Budapest könnyitése végett csak a falura akarnám rárakni a terheket, ez eszem ágában sincs. Nem ismerem Zala vármegyének határozatát, mindössze csak olvastam róla. Nem akarom feltételezni, hogy helytálló volna, de ha mégis helytálló, akkor máris tiltakozom ellene; mert hiszen nincs joga ennek a rendeletnek törvényellenességét megállapítani, mert ez határozott törvényen alapszik, s ennek következétben nincs joga megakadályozni ennek végrehajtását. Épen ez volna a legnagyobb törvényellenesség. Én mindig hajlandó vagyok minden kérdésben meghallgatni az összes érdekelteket. El tudom képzelni, hogy a mai gazdasági helyzetben igenis vannak súlyos adók, amelyeket már nem lehet szaporitani, de ne méltóztassék azt mondani, hogy törvényellenesen járok el. Soha törvényellenesen nem jártam el, s ; viszont a jogos panaszokat, mint ahogy eddig meghallgattam, meg fogom hallgatni a jövőben is. Figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, méltóztassék higgadtságát megőrizni. Higyje el nekem, hogy az államháztartás rendezettsége a legnagyobb ereje a magyar közgazdasági életnek; erre méltóztassék emlékezni, ha majd valamikor megbolygatják az államháztartást. Figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy az ilyen érvelés megtámadja azt a vagyont, amelyet épen nem akarunk aláásni; az ilyen felszólalásokkal épen ezt a célt szolgálják. Én vagyont akarok konzerválni és pedig ugy, hogy kellő arányba tudjam állítani az államháztartás követeléseit és a magángazdaságok követeléseit. Higyje el t, képviselőtársam, hogy csak igy fogunk célt érni és nem ugy, ahogy a képviselő ur gondolja. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a mélyen t. minister ur válaszát tudomásul vehessem, mert a mélyen t. minister ur mint mindig, most is azt hangoztatja, hogy ő az igazságosság elvi álláspontján áll és csak azon iparkodik, hogy megfelelő módon osztassanak el a közterhek, a gyakorlatban azonban minden intézkedésével ennek homlokegyenest ellenkező elveknek szerez érvényt. Megállapítom az adóstatisztikából egészen pozitiven — amit évek óta sürgetünk, hogy méltóztassék egyszer kibocsátani, hogy az adózó közönség világosan lássa, hogy menynyit fizet és eddig még mindig nem lehetett ezt kiszorítani — a következőket, amelyeket Erdélyi t. képviselő ur olvasott fel az előadói székből, (Olvassa): »Megállapította egy merkantil lapnak Pásztor Miksa nevű, agráriusnak egyáltalában nem nevezhető tudósa a következőt: Az országból befolyt földadó 46 millió korona, ebből Budapest fizet 0:1, vasyis 100.000 koronát, a vidék 45:9 millió koronát; aranykoronákról van szó. A házadó az orszásrban összesen 24 millió, ebből Budapest fizet 9 és fél milliót, a v'dék 14 és fél milliót; a társulati adó 10 millió, ebből Budapest fizet 6:5 milliót, a vidék 3:5 milliót, a jövedelmi adó 41 millió, ebből Budapest fizet 15:5 milliót, a vidék 25:5 milliót; a vagyonadó 8,700.000 korona, ebből Budapestre esik 2,035.000 korona, a vidékre 6,665.000 korona. Amikor azt látjuk, hogy merkantil körökből származó adóstatisztikáknál az adóknak háromnegyed részét, még azoknak az adóknak is, amelyekről azt hinné az ember, hogy ebből már csak Budapest fizeti az oroszlánrészt, háromnegyedrészét a vidék fizeti, ez a teória, amelyet a t. minister ur itt felállít, hogy az a betegápolási költség és az a gyermekvédelmi költség, amely az eddig érvényben volt és ma is érvényben levő törvény alapján a városokat terhelné, áthárittatik a vidékre, igazságos és törvényes? (Zaj a középen.) 20%-ot fizet ez is, "és 20%-ot fizet az utolsó falu is. (Petrováez Gyula: Vidéken 6:5 aranykorona fejenkint, Budapesten 19 aranykorona fejenkint!) Minthogy adatokkal mindig el vagyok látva, ha egy kérdésben felszólalok, mert annak a kérdésnek iparkodom minden oldalát kimeriteni, tessék tudomásul venni, hogy a nyilvános betegápolás címén az egész országra kivetett adó 195 5 milliárd, a gyermekvédelem címén az egész országra kivetett adó 74 "5 milliárd, és Budapest fizet a betegápolási költségekből 45 milliárdot és a gyermekvédelmi költségekből ur, hogy először is a betegápolási pótadót (Petrováez Gyula: Az országnak pedig Budapest Vf, része! — Erdélyi Aladár: És a vagyonnak 1 ?) El méltóztatik azonban felejteni t. képviselő ur, hogy először is a betegápolási pótadót (Petrováez Gyula: Háromszor annyit fizetünk, mint a falu!) mi megfizettük a földadó felemelésében házbéradó behozatalában a vidéken. Ne méltóztassék erről megfeledkezni. Azután ne méltóztassék megfeledkezni arról sem, hogy élő törvényünk van, amely kimondja, hogy minden község köteles a maga betegének ápolási költségét viselni. (Bud János pénzügyminister: Azóta más törvény van!) Az a másik törvény csak azt mondja ki, — és miért tetszett azt ugy eldugni, hogy senki észre ne vegye — hogy egy költségvetési tétel nyomán a kormány milyen intézkedéseket tehet. Az nem törvénymegváltoztatás, ha a kormánynak intézkedési felhatalmazás adatik. Minthogy azt látom, hogy az adóztatás terén az az abszolút gtalanság, amelyet a Kállay-rezsini az országban behozott, megszűnni, ugy látszik, nem készül, s a t. minister urnák azokra a biztosítékaira, amelyeket az agrártársadalomnak akkor adott, amikor kijelentette, hogy a földbirtokot minden igazságtalan további megterhel'tetés ellen megvédi, nem számithatunk, végtelenül sajnálom, de nem vagyok hajlandó elnézni, szavazatommal támogatni és a politikai felelősségben való osztozással alátámasztani ezt a törekvést. Kötelességemnek tartom tehát annak a falunak, amelynek képviselőjeként felküldettem — a falusi közönséget értem ez alatt természetesen — minden jogos érdekét tovább is megvédelmezni. (Helyeslés balfelől.) S minthogy meggyőződésem és saját bőrömön tapasztalt tudatom, hogy a falta pedig több terhet már meg nem bir és minden további megterhelés vagy a falu összeomlására, (Fábián Béla: Az egész országban ez a helyzet!) vagy a falu kétségbegísett lépésére vezet, a magam óvó szavát felemelem. Én figyelmeztettem a kormányt. Ha méltóztatnak ezen az utón akarni haladni, ám haladjanak, de ami be fosg következni, azért a feleiősség nem azt éri aki a bajt konstatálja és kellő időben figyelmeztet, hanem azt, aki cselekedeteivel, pazarlásával« vagy meggondolatlanságá* val a viszonyokat odáig hagyta fejlődni. Nem
