Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. 279 veszem tudomásul minister ur válaszát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a pénzügyminister urnák Gaal Gaston képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. (Gaal Gaston: Majd a nemzet nem veszi tudomásul! — Zaj.) Következik Erdélyi Aladár képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) hogy a fizetési zavarokba jutott Viktória-malomnak a Pénzintézeti Központ 89 milliárd korona kölcsönt folyósított ! Ha igen, mivel indokolható ez a körülmény ?« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Perlaki György jegyző (tovább olvassa) : »Felvilágosítást kérek azon irányban, hogy ezen kölcsönadott 80 milliárd teljes fedezetet nyert-ê s ha nem, szárniazhatik-e a Pénzintézeti Központra ebből veszteség 1 Gondoskodás történt-e azon irányban, hogy Bacher Emil, kinek vakmerő spekulációja következtében állott elő a malom válságos helyzete, minden vagyonát a rendezés céljára lekötötte ? Kíván-e gondoskodni a minister ur az iránt, hogy ilyen nagyarányú külföldi hitel csak olyanok által és oly módon vehető igénybe, hogy abból az országra hasonló nagyarányú károsodás ne származzék 1 Hajlandó-e a minister ur a Nemzetgyűlés elé a Bacher Emil által az 1924. és 1925. évben fizetett összes adókat tételenként előterjeszteni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Meskó Zoltán: Halljunk Bacherről is valamit !) Erdélyi Aladár: T. Nemzetgyűlés! Amenynyiben a kiszabott 15 perc alatt interpellációm anyagát nem tudnám elmondani, tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az időt meghoszszabbitani. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje meghosszabbittassék ? (Igen !) A Ház a képviselő ur beszédidejét meghosszabbította. Erdélyi Aladár : Az izzó hangulatra és az előrehaladott időre tekintettel, iparkodni fogok interpellációmat a lehető legrövidebben elmondani, mert nem akarok az engedéllyel visszaélni. Mielőtt azonban rátérnék, kénytelen vagyok egy dolgot konstatálni. Mikor előbb Petrovácz t. képviselőtársam felszólalt ebben az ügyben, hirtelen nagy zűrzavar keletkezett a nemzetgyűlésben. Akkor elmélkedni kezdtem azon hogy ugy látszik, ennek az országnak mintegy végzete az, hogy egy-egy dolgot, amely az ország súlyos megpróbáltatását okozza, csakhamar feledésbe kezdenek meríteni azért, mert még egy másik, nagyobb botrány vagyí kellemetlenség vetődik fel az országban. íme, itt van ez az ügy. amelyről beszélni akarok. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozni akarok arra, hogy ezzel a dologgal már foglalkoztam a párt értekezletén, amikor incidentaliter felhívtam az igen t. minister ur figyelmét arra. hogy ez sokkal fontosabb, sokkal nagyobb ügy, mint gondolják, sőt szerény véleményem szerint a magyar közgiazdasági életet sokkal mélyebben érintette, jnint az a frankhamisítás, amelyről pedig reggeltől estig mindenki beszél ebben az országban, (ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom, hogy e tekintetben bárki félreértsen, (Halljuk! Halljuk!) nem akarom, hogy bárki is ebből azt a következtetést vonja le, mintha én a frankhamisítást nem tartanám az országra nézve súlyos és végzetes dolognak, sőt azt sem akarom, hogy bárki elfelejtse, hogy e pártban én voltam az első, aki felemelte szavát és azt kértem, hogy erre a dologra teljes világosság derüljön és minden gonosz, legyen bármely áljelszó alá rejtve, vegye el méltó büntetését, amely nem lehet más, mint a börtön. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek mellett azonban nem térhetek ki az elől, hogy mikor erről a dologról volt szó, akkor leszámitva egy vagy két ellenzéki újságot, csodálkozással azt kellett észrevennem, hogy hallgatásba akarták elmeriteni ezt a fontos közgazdasági eseményt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj.) Sőt tovább kell mennem és le kell szögeznem, hogy felháborodásomban legelső voltam, aki ugyancsak ott kértem a pénzügyminister urat hogy vizsgálja meg azt a körülményt, hogy az a Bacher Emil, akiről szólni fogok akinek mérhetetlen vagyonát most már számszerűen ismerjük, vájjon mennyi adót fizetett, mennyivel járult hozzá az ország terhének viseléséhez. (Zaj, — Lendvai István: Tizennyolcmillió havi jövedelem után!) Akkor azok az igen t. képviselőtársaim és azok a sajtóorgánumok, amelyek minduntalan felemelik szavukat a szegény nép érdekében, most csodálatosan elfelejtik, hogy egy 400 milliárdos vagyonról van szó és annak az adóját kutatjuk. (Lendvai István: A vörös mező zöldre változott!) Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy magának a dolognak lényegére térjek ki. (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Erdélyi Aladár: T. Nemzetgyűlés! Aki figyelemmel kisérte a magyar közgazdasági életet, az észrevehette, hogy a múlt évi szomorú termés után, alig vágta le a kasza az első kévéket a magyar földön, alig csépelték ki az első búzaszemeket, a gabona ára rohamosan kezdett esni. (Zaj. — Lsndvai István: Ugy szokták!) Koncedálom, hogy ennek lehetnek komoly, tisztességes okai, (Meskó Zoltán: Minden évben igy van!) de amikor azt láttam, hogy a magyar búza nemcsak hogy a világparitást nem érte el, hanem 293 ezer koronára esett le a faluban, tehát fele volt a világparitásnak, akkor önkéntelenül arra a gondolatra kellett jönnöm, hogy itt gonosz, kegyetlen kezek nyúlnak bele a magyar közgazdasági életbe. (Ugy van! a balközépen.) S ime, amit akkor sejtettem, kutattam, arra nézve ma bizonyítékok vannak kezemben, hogy gonoszok voltak azok, akik letörték a magyar búza árát. Mert ha ez annyit jelentene, hogy olcsóbban táplálkozott ez a »emzet, akkor kibékítené a szivemet az a tudat, hogy a testvérem legalább olcsón jutott a kenyérhez. (Ugy van! a balközépen.) De nem erről van szó, hanem arról, hogy azt a kivitt búzát, amelyet egyedül tudok fizetési eszközül felhasználni a nemzetközi viszonylatban, három-négy aranykoronával olcsóbban fizeti meg a külföld azért, mért gonosz kezek spekulálnak ezzel a búzával. Kik voltak ezek a gonosz kezek? (Lendvai István: Zsidók!) Nekem soha Sincs szándékomban ezen a téren különbséget tenni. Előttem a gazember egyforma, bárrfiilyen hitünek nevezze magát, (Lendvai István:
