Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 50i. ülése 1926. ]yen t. minister iir, aki kijelentette, hogy a fold már több adót nem bir el, egyszerűen a í'aiu népére akarja hárítani. Ha egyszer a nemzetgyűlés megnyilvánult akkor, amikor ezt a törvény eltörölte, kétségtelen és világos, hogy a nemzetgyűlés akaratának hozzájárulása nélkül ebben az irányban ujabb törvény rendeleti utón sem hozható, legkevésbé hozható annak a szanálási törvénynek alapján, ameiy ezt a törvényt eltörölte és amelynek ellenértékét már bőven megfizette a falu népe a házadó felemelésében, a földadó felemelésében és mindazokban az adóemelésekben, amelyekhez a nemzetgyűlés akkor hozzájárult. A 4100. számú ministeri rendelet azonban élő törvényeknek megváltoztatását is elrendeli; az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901: VIII. tc.-nek ,és a közsegéiyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901 : XXI. te.-nek megváltoztatását, amelyek élő törvények, amelyeknek lényegben való megváltoztatására sem a ministerelnök urnák, sem a minister urnák, sem a szanálási törvény, sem semmiféle néven nevezendő más törvényünk módot és alkalmat nem adott, annál kevésbé törvényes jogcímet. Itt is bizonyítani vagyok hajlandó. A szanálási törvényhez csatolt A) mellékletben, az intézkedések részletezésében meg van mondva, hogy e törvény alapján miket kell a kormánynak csinálnia egyfelől azért, hogy leszállítsa a kiadásokat, másfelől pedig, hogy emelje a bevételeket. Ebben az I. pont 6. alpontja alatt a következő szöveg és felhatalmazás olvasható. (Olvassa): »A népjóléti és munkaügyi minister az állami gyermekmenhelyekre felvett gyermekek korhatára (1901 : XXL te. 1. §.) ezek gondozási költségeinek viselése (1901 : VIII. te. 5. §-a és az 1901 : XLI. te. 3. §-a) és végül a költségek behajtásának módja tekintetében a fenálló törvényes szabályoktól eltérően rendeleti utón intézkedhetik.« Mit jelent ez, ha valaki megnézvén a vonatkozó törvényeket, ezt a szakaszt abszolúte objektive, józanul olvassa és alkalmazni kívánjad Világosan megmondja, hogy a népjóléti minister csak a gyermekmenhelyekre felvett gyermekek korhatára tekintetében térhet el az alaptörvénytől és hogy tévedés ne lehessen, még azt is megmondja, hogy: lásd az 1901. évi XXI. te. 1. §-át. Az 1901: XXI. te. 3. §-a a közsegélyre; szorult hét éven felüli gyermekek gondozásáról aképen rendelkezik. (Olvassa); »Az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó 7—15 éves gyermekek gondozási (eltartási nevelési, kiképzési) költségei az illetőségi községet terhelik.« Mit mond ez a szakasz? Azt, hogy tulaj donképen csak a 15 éves korhatárig lehet az állami gyermekmenhelyeken gyermeket meghagyni, a r szanálási törvény azonban felhatalmazza a népjóléti ministert, hogy a szükséghez képest a korhatárt a 15 éven felül is felemelhesse, és az ebből a funkciójából felmerült többköltségek elosztása és behajtása tekintetében intézkedhessek. A t. minister ur a törvénynek ezt az intézkedését, amely minden kétséget kizáróan félreérthetetlen, felhasználta arra, hogy nemcsak a korhatár tekintetében intézkedjék, hanem egyik élő, fennálló törvényünket egyszerűen kiforgatja a sarkaiból, megszünteti annak minden olyan alapvető intézkedését, amely a vérbe, a zsebbe vág bele, megszünteti pedig azért, — amint az előbb a betegápolási adónál történt NAPLÓ, xxxix. évi február hó 10-én, szerdán. 273 — hogy a Budapestnek ezen a címen fennálló nagyarányú költségeit az ártatlan és e tekintetben semmi körülmények között nem terhelhető falusi lakosság vállaira rakja. Világosan beszél az élő törvény 3. §-a, amely megmondja, hogy az állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermekeknek gondozási; nevelési, kiképzési stb. költségeit az illetőségi község fedezi. Ezzel szemben a t. minister ur egyszerűen kivet 207o-ot minden olyan községre is, amelyből egyetlen egy gyermek sincs gondozásban és ily módon azt a költséget, amelyet eddig Budapest és a városok viseltek, ahol természetesen a legtöbb az elhagyott gyermek, és amelyeknek ezen a címen természetesen jogosan és magától értetődően több kiadásai voltak, a t. minister ur most a falu népével akarja kifizettetni. Ugyanaz a helyzet itt, mint ami történt a házhaszonrészesedésnél. A minister ur előáll és biborfényben, rakétatüz mellett bejelenti a Háznak, hogy nagylelkű aktusra szánta el magát, ő most már bizonyos tekintetben le fogja az adókat szállitani, elengedi a házhaszonrészesedést. Budapesten el is engedte, a vidéken is elengedte mindazoknál a házaknál, amelyek tényleg bérbe voltak adva, amelyek hasznot hozván a tulajdonosaiknak, a házhaszonrészesedés elmaradásából valami nagy kár a tulajdonosra nem is hárult. Ellenben — nem tudom, igaz-e, ha nem igaz, cáfolja meg a t. minister ur, nagyon fogok örvendeni a cáfolatnak — az az értesülésem, hogy titkos rendelkezés ment ki a ministeriumból az adóhivatalokhoz. (Fábián Béla : Mit jelentenek a titkos rendelkezések !) Ezek kebelbeliek. (Fábián Béla : Azelőtt is szokásban voltak 1) Méltóztassék ezt a minister úrtól megtudni. Majd ha egyszer minister leszek, talán én is tudom, mit jelentenek, egyelőre csak a hatásukat ismerem. (Fábián Béla : Azelőtt is szokásban voltak ilyen rendeletek ?) Legalább is a Rendeletek Tárában minden rendeletet közölni szoktak. Egy ilyen titkos rendelet elrendeli azt, hogy azoknak a kis parasztházaknak, amelyek eddig pausálösszegben voltak adózás alá véve, amelyek tehát nem a mutatkozó tényleges bér után kiszámított alapon adóztak, ezeknek a kis parasztházaknak adója egy tollvonással a duplájára emeltessék. Tehát azt a házhaszonrészesedést, amelyet a t. minister ur a városok lakóinak elenged, egyszerűen rásózza a nyomorult, töméses, földes, haszontalan kis parasztviskókra. Talán azt sem méltóztatik tudni, mert akkor még nem volt minister, hogy ez is egyezség tárgya volt. A többségi párt és a nemzetgyűlés csak azért szavazta meg annakidején a házosztályadó megszüntetését . és a házbéradó behozatalát, mert az akkori pénzügyminister ígéretet tett arra, hogy azokra a nyomorult kis falusi viskókra, amelyeket a gazdájuk maga lakik, amelyek tömésből épültek, két méter magasak és akkora az ablakuk, mint a kalapom, amelyeknek a padlója sár, szóval, amelyeket hasonlítani sem lehet emberi lakásokhoz, nem fogja a házbéradót mereven és ridegen alkalmazni, hanem nagyon méltányos pausálösszeget fog megállapitani ezekre és a pausálösszegben is megtörtént az előzetes megegyezés a minister úrral. Most ezt a megegyezést egyszerűen faképnél hagyva, felrúgva, ilyen rendeletekkel akarja a minister ur ennek a nagylelkű gesztusnak költségeit, amelyet a városi lakosság felé irányzott a házhaszonrészesedés elengedésével, a gyanútlan parasztnépre hárítani. Nagyon örvendek, ha ez nem áll, Megen41