Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

274 'A nemzetgyűlés 504. ütése 1926. gedem, hogy nem áll abban a tekintetben, hogy a minister ur ilyen rendeletet nem adott in, de hogy az alantasai közül valaki nem adott-e ki iJyet, vagy ha nem is adott ki, ez az emelés nem történt-e meg, azt be fogom bizonyitani a t. minister urnák az adókivetésekből, mert a folyó évben mindenkinek kétszer akkora a házbóradó-alapja, mint amennyi a muít esztendőben volt. (Fábián Béla: Ugyanaz az eset, mint a könyvvezetésnél, a minister ur kijelenti, hogy nincs könyvvezetés és mégis kell vezetni könyvet!) Amikor tehát félreérthetetlenül világos, hogy a népjóléti és munkaügyi minister urnák a szanálási törvény más felhatalmazást nem adott, mint hogy az élő törvényben — amely a gyermekmenhelyekről és gyermekek gondozásáról szól — megállapitott korhatárt felemelhesse és érinek költségeit megállapíthassa és szétoszthassa, világos, hogy az a rendelkezés, amely kiadatott, amely az egész alaptörvényt felboritja, és az alaptörvény intenciói ellenére a falu népére óriási kiadásokat hárit, törvénytelen, senkit nem kötelezhet ós senkire a világon állampolgári kötelességként rá nem róható. Arról nem beszélek, hogy ezeknek a költségeknek már a születése is törvénytelen, mert ha valaki csak kis fáradságot vesz magának és elolvassa a vonatkozó intézkedéseket, kétségtelenül megállapithatja, hogy itt nagyfokú visszaélés történt a törvény szellemével. Ne méltóztassék a visszaélést ugy felfogni, hogy visszaélés à la zsebmetszés, hanem ugy, ahogy van, hogy az állami bürokrácia azt hiszi, hogy ebben az országban már mindent tehet. Pedig vegye tudomásul a minister ur, hogy már elérkeztünk a türelem végső határáig. Mi, akik ennek az országnak munkánkkal, takarékosságunkkal, önmegtartóztatásunkkal és önsanyargatásunkkal előteremtjük a megélhetés eszközeit, nem vagyunk hajlandók tovább tűrni, hogy egy megkótyagosodott bürokrácia a hátunkon üljön. Méltóztassék tudomásul venni ének a bürokráciának, hogy a törvények őket is kötik, és ha olyan rendelkezéseket fognak csinálni, amelyek a polgárság lelkében nem ébresztik fel azt az érzést, hogy ezek igazságosak, törvényesek, akor magától áll elő az a pillanat, hogy mindenki jogosan áll a talpára és tagadba meg azt áz igazságtalanul reá kivetett adót. És gyönyörű lesz a helyzet, t. minister ur, ha ez egyszer bekövetkezik! (Bud János pénzügyminister: Egy törvényt elfelejtett! Tessék tovább beszélni!) Nagyon fogok örülni, ha a minister ur ebben a dologban törvényt fog nekem mutatni. Egy azonban bizonyos, t. minister ur: akár mutat törvényt, akár nem, a minister ur jelentette ki itt a Ház szine előtt, hogy a föld már töb terhet meg nem bir. Nem én mondtam, nem én tettem zsebre ezért az elismerő nyilatkozatokat ugy a pártok részéről, mint az Ömgetől és az összes gazdasági tényezőktől', hogy: végre akadtunk egy pénzügyministerre, akinek érzéke van a falu érdekei iránt. Ez nem én voltam, hanem, ha jól emlékszem, a t. minister ur. Magam is végtelenül örültem neki, hogy végre kaptunk egy pénzügyministert, akinek az a bürokrácia hiába darál a fülébe azt, amit akar, aki végtére a saját szemével) lát és aki egyszer meg fogja érteni azt, hogy amikor egy katasztrális hold föld évi állandó terhe 3 métermázsa búza, akkor a. gazdaközönség több terhet már nem bir el. Nem hiszi a t. minister ur? A saját ádókönyvemből fogom a minister urnák bizonyitani! Három métermázsa búzát fizetek állami, községi és vármegyei közterheket^ február hó 10-én, szerdán. ben katasztrális holdanként! (Forster EJek: Többet is!) Egy millió koronán felül fizetek katasztrális holdanként, t. minister ur! Ha nem hiszi, el fogom hozni az adókönyvemet a t.. minister urnák. Amikor, t, minister ur, ön ilyen kijelentéseket tesz, akkor alig két hete, hogy megszavaztuk a rokkantadót, amely megint ujabb 5%-a az összes állami egyenesadóknak. Azután a t. minister ur elrendeli a házadó felemelését, azután ideáll a t. minister ur ezzel a rendelkezéssel, amely 20%-kai terheli meg egyszerre azt az osztályt, amelyről maga a t. minister ur elismerte, hogy több terhet pedig ez az osztály már megnem bir. Hát, t. minister ur, ebben igazsága van, ez az osztály több terhet már meg nem bir; de nem is lesz hajlandó viselni. Vegye tudomásul a t. minister ur és vegye tudomásul a kormány, hogy akármilyen módon próbálják ezt az osztályt tovább adóztatni, ennek csak egy következménye lehet: az, hogy ez az osztály röviden és határozottan kijelenti, hogy nem fizet. Idáig akarják vinni a dolgot, t. minister ur? Tessék, de a következményekért önöké a felelősség! Én négy évvel ezelőtt megmondtam, hová fog vezetni ez az adórendszer, amelyet Kállay minister ur itt bevezetett. Minden szavam megvalósult, az adminisztráció tökéletesen összeomlott, mert nincs az Istennek az az embere, aki ebben a galimathiászban, amelyet csináltak, kiismerné magát. Ami pedig az adófizetőképességet illeti, a földbirtokos, kezdve a paraszttól a legnagyobb birtokosig, az utolsóig kimerült. Adósságból fizetjük az adót. ^ (Fábián Béla: A városi lakosság helyzete még roszszabb!) Ezt ki lehet birni két-három évig, de nem lehet kibirni tovább és amikor eljön az az idő, hogy nem birjuk, akkor, igenis, meg fogja a minister ur hallani, hogy sorra fogják a községek megtagadni annak az adónak viselését, amelyet elviselni képtelenek. Idáig akarják juttatni a dolgot, minister ur? Már itt van az első panasz. Az én községem ennek a törvénytelen kivetésnek végrehajtását már megtagadta. Két vagy három nappal később Zala vármegye törvényhatósága összes községeinek megtiltotta ennek a törvénytelenül kiadott rendelkezésnek végrehajtását. De vigyázzon a-t, minister ur, mert ha egyszer megszokja a közönség, hogy egy törvénytelen adó visszautasításával áll szemben, ha megszokja a közönség, hogy ami felülről jön, az nem mind tiszta búza, nem mind kristály, nem mind a törvényen alapuló megtámadhatatlan követelés, később elfelejt disztingválni és olyan intézkedéseknek is nemet talál mondani, amely intézkedések pedig törvényen alapulnak. Én óva intem a t. minister urat, hogy ezt az irányt tovább kövesse, óva intem a mélyen t. többséget, hogy ennél az adózási rendszernél a kormánynak támogatást nyújtson, mert a szanálási törvény is világosan megmondja, hogy rendkivüli intézkedéseket a kormány csak akkor tehet, ha a szanálás érdekében ez okvetlenül szükséges. De, mélyen t. Nemzetgyűlés, amikor mi azt látjuk, hogy a Smithféle havi jelentések minden hónapban óriási feleslegeket mutatnak ki, amikor fel kell tételezni, hogy ezek a feleslegek meg is vannak, — mert hiszen azt már még sem akarom elhinni a kormányzatról, hogy ezek a feleslegek valahol elkallódnak — akkor a szanálás nincs veszélyben. Csak akkor volna a szanálás veszélyben, ha a jelentés nem feleslegeket, hanem hiányokat mutatna ki. Amikor a kormánynak van pénze arra, hogy a Kbgsz-nek — amelyet magyarul a Köz-