Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. gyakorol, de azt semmiféle rendelettel, —; törvényesen — koníískálni vagy pótolni nem lehet ? 4. Van-e tudomása arról, hogy az általános betegápoiasi pótaüőról szóló 18yd : XXI. t. cikket törvény, — az lí/24 : iV. te. — végleg eltörölte s igy azt, — még hozzá az eltoröitnéi súlyosabb tormában — újra életrekeiteni csak törvényhozási utón lehet ; az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. te. alapján lett intézkedés tenát. alkotmányjogilag is teljesen abszurd eljárás? 5. A sérelmes pénzügyministeri rendeletben hivatkozott 1924. évi IV. te. a) melléklet b) pontja lojális értelmezésénél jelenthet-e többet, minthogy a kormány az ott megemlített, de egyébként teljes egeszükben érvényben maradó 1901. évi XXI. és 1901. évi VIII. t.-cikkekben megállapított 15 éves korhatárt felemelheti s az eboöl előálló költségtöbbletek viseiese és behajtási módja felett intézkedhetik? Semmiesetre sem ad azonban felhatalmazást az említett törvények összes tételes alaprendelkezéseinek teljes felforgatására, a törvényben előirt terheknek az illetékes községekből más községekre való önkéntes áthárítására, hogy ezzel Budapest terhein könnyítsen, a falvak adózóinak terhére és rovására? 6. Kijeientette-e a minister ur tölbbizben is hivatalosan a Ház színe előtt, hogy a földbirtok több terhet már meg nem birt 7. Ha kijelentette, hogyan egyezteti össze ezzel, hogy azóta is a) a földadót, melyet az 1924. évi IV. te. 20%-ról emelt fel 25%-ra, azóta is ujabb 4-5%-kal rendeletileg 29-5%-ra emelte b) a népjóléti ministeriumnak a .rokkantadó behozatalára irányuló s azóta törvénnyé is emelt javaslatával ujabb 5% adóval engedte megterhelni? c) fentebb ismertetett törvénytelen saját rendelkezéseivel pedig az 1925. évre visszamenőleg 10%, 1926. évre 20%', összesen tehát egy évben 30% föld- és házadópótlékkal terheli? 8. Hajlandó-e a pénzügyminister ur saját kijelentéseihez hiven a szerinte is már teljesítőképessége végső határáig adóztatott földbirtok igazságtalan és elviselhetetlen megterhelésétől elállani s a fent ismertetett törvényellenes rendelkezéseket haladéktalanul visszavonni? 9. Ha nem volna hajlandó, vállalja-e a felelősséget mindama politikai stb. konzekvenciákért, melyek a sérelmes, törvénytelen rendelkezések fentartása esetén abból fognak elöállani, hogy az érintett adózók összessége unisono fogja megtagadni a törvényellenesen rájuk zuditott uj terhek viselését, ebből kifolyólag .az állam és adózó polgárai az ország mérhetetlen kárára hadviselő felekként fognak egymással szembenállani?« Elnök: Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. (Halász Móric: Ilyen súlyos ügyben egyetlen szocialista sincs a teremben! — Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel a tárgy rendkivüli fontosságára, — t. i. 420 milliárd, még egyszer megismétlem: 420 milliárd tehernek a falu lakosságára való áthárításáról van szó — s épen az a módszer, ahogyan ez történik, képezi interpellációmnak tárgyát, továbbá, hogy az egész kérdésnek teljes törvényességi hátterét kellőkénen meg kivánom világítani, amihez a^ vonatkozó^ rendelkezések és törvényekre való hivatkozás és az egyes szakaszoknak felolvasása is szükséges, s a házszabályok által megadott 15 perc ennek elmondására teljesen elégtelen, tisztelettel kéévi február hó 10-en, szerdán. 271 rem a mélyen t. Házat, hogy ennek a nagyon fontos kérdésre vonatkozó interpellációmnak indokolásánál a házszabályokban megengedett 15 percnél hosszabb időt, annyi időt vehessek igénybe, amennyi annak elmondásához szükséges. (Felkiáltások a jobboldalon: Helyes! Megadjuk!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a beszédidő meghosszabbítására a képviselő urnák megadni az engedélyt. (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Méltóztassék folytatni. Gaal Gaston : Áttérek rögtön magára a konkrét tényre. Az én községem körjegyzősége 444/925. adóhivatali szám alatt egy körrendeletet kapott, amely hivatkozással a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminister urnák 156.427. számú, azonkívül a 925/4100. M. E. számú, ujabban pedig a 117.611. számú pénzügyministeri rendeletre, elrendeli az összes körjegyzőknek, hogy a falu budget-jében községi pótadó címén 1925-re visszamenőleg 10%-os, 1926-ra pedig 20%-os községi pótadót állítsanak be, amelynek fele betegápolási, fele pedig a gyermekmenhelyfentartási célokat szolgáljon. Ennél a kérdésnél rögtön megállapítom, hogy az én tudomásom szerint községi pótadót senki a világon, sem a kormány, sem a nemzetgyűlés, sem a vármegye, szóval senki ki nem vethet, csak maga a község. Ennek megvannak a maga egészen törvényes formái. A képviselőtestület a pótadót megszavazza és ha 14 napon belül senki sem fellebbez, az jogerőssé válik. Ha 14 napon belül fellebbez valaki, akkor a vármegye másodfokon dönt. Ha 14 nap után nem fellebbez senki, a pótadó jogerőssé válik. Ha valaki a vármegye döntését megfellebbezi, végső r fokon a ministerium dönt és csak azután válik egy községi pótadó oly mértékben jogerőssé, hogy a község de facto végrehajtja. A közigazgatási hatásköröknek micsoda lehetetlen összekeverése és micsoda képtelenségig menő jogi helyzet az, ahol egy adóhivatal — a ministeri rendeletre való hivatkozással — azt a jogot veszi magának, hogy visszamenőleg községi pótadót állíttasson be egy község költségvetésébe, olyan pótadót, amelyet a képviselőtestület soha meg nem szavazott! Már ezen az alapon is ezt az intézkedést törvénytelennek, a hatáskörök teljes konfúziójának, általában annak a félkegyelmüségnek kell jellemeznem, amely a legutóbbi időben a mi egész bürokratikus rendszerünket és organizációnkat jellemzi. De ennél a formai kérdésnél, mely egyúttal alkotmányjogi szempontból lényeges kérdés is, felszólalásomban nem erre akarom a fősúlyt helyezni, hanem arra, hogy maga az alaprendelkezés, amely az adóhivatalt erre az intézkedésre rávezette, ugy a pénzügyminister ur, mint a belügyminister ur részéről abszolúte törvénytelen, semmi néven nevezendő törvényünkben, sem régi rendes törvényekben, sem kivételes törvényekben, sem az úgynevezett szanálásról szóló törvényekben abszolúte nem gyökerezik és annak alapján meg nem indokolható. A hivatkozott három rendelet közül a 156.427. számú pénzügyministeri rendelet, mely tulajdonképen intézkedő rendelet, meghagyja az adóhivataloknak, hogyan intézkedjenek. Ez olyan kebelbéli rendelkezés, amely sem a Budapesti Közlönyben, sem a Pénzügyi Kendeletek Tárában egyáltalában meg nem jelent és ama, legújabban nagyon divatos ministeri rendelkezések közé tartozik, ámenek titkosak,