Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. 265 és az ő kezükben spekulációs vállalattá. (Ugy van! a középen.) Szomorúsággal kell megállapítanom, hogy ez tényleg így van. Ellenben a t. képviselőtársam mindenről beszélt, csak gondosan a Bacher-ügyről nem. (Ugy van! jcbbfelől és a középen.) Azért vagyok bátor én is erről az ügyről abban az irányban beszélni, ahogyan én azt az én keresztény és konzervatív szemüvegemen keresztül látom. (Baross János: Általános magyar nemzeti szempontból néztem! — Szabó József: Nagyon kerülgetni tetszett a témát!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én a kérdésben a lényeget abban látom, hogy amikor a kormány a Pénzintézeti Központnak teljesen képtelen fedezetet teremteni égető magyar közgazdasági kérdésekre, amikor képtelen a magyar közgazdasági hitelt eredményesen és intenziven szolgálni, amikor képtelen a magyar iparnak termelési hitelt nyújtani, amikor képtelen a pénzt előteremteni arra, hogy a magyar építőipart (Sütő József : Ugy van! Munkaalkalmakat!) hoszszulejáratu és alacsony kamatozású kölcsönnel kisegitse és ezáltal munkaalkalmat teremtsen, amikor képtelen a magyar kereskpdelemnek hóna alá nyúlni hitel se°itségével (Ugy van a középen.), amikor képtelen még csak gondolni is arra, hogy elégséges fedezetet tudjon találni a bajbajutott maa*yar hazafiaknak, a hadikölc&önkötvényjesryzők kárainak megtérítésére ... (Kiss Menyhért : A tönkrement százezreknek!) amikor lehetetlen a mai gazdasági viszonyok között a magyar rokkantakat, akik a háborúban testi épségüket feláldozták, kellő támogatásban részesíteni, amikor teljes képtelenség a nyugdíjasok nyugdíját anyagi okok hiányában tökéletesen és igazságosan rendezni, amikor tehát az egész magyar gazdasási élet tőke és segítség hiányában sorvadozni kénytelen: ugyanakkor kénytelen, bár alig képes 133 milliárdot a Pénzintézeti Központ megreszkirozni egy bajbajutott, egy tóiéhes, magát túlsnekulált zsidó vállalat alátámasztására. És kénytelen ezt a, munkát, ezt az alátámasztást bürokráciától teljesen mentes gyorsasággal végezni, kénytelen a költség le<?nagyobb részét. 10(3 milliárdot kamatmentesen. 33 milliárdot nedig félkamatozással, — de ezt is jutalékmentesen, — szóval a magvai közgazdasági életben egészen, szokatlan előzékpuy módon nyújtani azért, hogy ezzel megmentse a magyar nemzet hitelképességének külföldön megtámadott jó hírnevét. S ha én megvizsgálom azt. hogv kiv°l szemben ilyen előzékeny a Pénzintézeti Központ akkor azt kell látnom "hogy egy olvan embPTel szemben, aki maga kö^ül csak gvülöletet- elle Tiszenyet tud°tt kiváltani, egv olvan emberre 1 szemben, aki összevásárolt és ös«z p harác°olt egy csomó malmot, majdnem két tucatra felmenő számú malmot, osszPVPsárolt ezenkWül egy egész csomó egyéb váltai« tot- amelyekkel mint malom-Nanoleon, mint lisztdiktátor, egyrészt a magvar fo^yasztéVözö^sáoet uzsorázta ki a liszt árának lehető felemelésével, másrészt pedig kiuzsorázta a magvar m pző^-azd óságot a map'vn.r búza árának leszorításával. (Ugy vdii! a közéven.) Ezek azok a közgazdasági érdemek, amelyekkel ez az ur dicsekedhetik. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy ő nem elégedett meg tisztán a magyar mal omit»árnak ilyen ösi'zefogácával. hanem ahol akadályokba ütközött, ott mindpnüH kivétel ná.lViil mas-a csinált magáznak vállalatokat. AmiVnv a magyar huza néki érmén volt, azonnali földbirtokot vásárolt és megpróbálta a gabonát olcsóbban termelni, NAPLÓ. XXXIX. amikor a zsák volt neki drága, zsákgyárat alapított és megpróbálta a zsák eladásából eredő hasznot is lefölözni. Vásárolt erdőt, létesített fürésztelepet, szóval mindent maga akart megenni, úgyhogy ennek az akadályt nem ismerő, túl éhes, túlspekuláló Molochnak magától értetődően arra a sorsra kellett jutnia, amelyet annak idején már Aesopus a Kan a rupta meséjével jellemzett. Háromnegyedbillió korona adóssággal volt kénytelen csődöt mondani; de azt azután volt kénytelen tenni, amikor a magyar búzát angol pénzen az amerikai piacon volt kénytelen megkontreminálni, s amikor a magyar közgazdaság ellen egy hazafiatlan, egy hazaáruló lépést tett, angol pénzen az amerikai piacon. A csikágói tőzsdébe tört bele ennek az urnák a foga, amikor kinyújtotta csápiait az amerikai dollárok után is. De nagyon jól spekulált akkor, amikor a magyar közgazdasági élet nehéz helvzetére való hivatkozással sikerült neki angol kölcsönt, még- pedig horribilis magasságú, egy egész és egynegyed millió angol fontos, tehát körülbelül 30 millió aranykoronás kölcsönt szereznie. Mondom, ezzel nagyon jól spekulált, mert ha ő ezzel nyereséget biztosított volna magának, akkor egészen biztosan nem osztotta volna azt meg a Pénzintézeti Központtal, de meg volt győződve arról, hogy ha rajtaveszt, a Pénzintézeti Központ és a magyar közgazdaság a szégyentől való félelemben ki fogja segiteni. (Erdélyi Aladár: A nyerésééi adóval is adóis maradt! — Mes^ó Zol+án: Adót sem fizetett? — Gaal Gaston: Mennyi vagyonadót fizetett vájjon ez az ur? Erre nagyon kíváncsi vagyok! Szeretném, ha a pénzüfvminister ur felderítené ezt a nagy rébuszt! — Meskó 7oltán: Ez a Bach-korszakba való!) Nagyon helyesen jellemzi a Pesti Hirlap ezt a snekulációt annak az egyszeri zsidónak meséjével, aki öreg korában felesége, gyermekei, sot a rabbi is hiába akarta rábeszélni arra. hogy lépjen be a Chevra Khadi^ába, a zsidó szent temetkezési egyletbe, azzal fenyegetvén őt, hogv ha nem lép he, nem lesz sírhelye és nem fogják eltemetni. Erre az öreg zsidó azt mondotta: Legyetek nyugodtan, ha én meghalok, két nap múlva olvan bűzt fogok terjeszteni, ho.gy a szomszédok összefutnak és a Chevra Khadisa még is el fog engem temetni. Szóról szóra ez a helyzet áll itt is. (Z^irkay János: Bachernek nem is kell meghalnia! — Derültség.) Bacher ur nagyon jól tudta, hogy ha ő belebukik, nemcsak a szomszédok: a Gyosz. és a Tébe., hanem a Pénzintézeti Chevra Khadisa is sietni fog őt eltakaritani. Azt a körülményt, hogy a Pénzintézeti Központ az e vállalat bnkása folvtán min^t az angol pénzniacon érhető szégyent elhárit"+ta, azt. hogy ő az angol nenzpiaccal szemben kötelezettséget érzett s hoe-y a mi hi+elkérjességünket s nemzeti beesüle+ünket az angol pénzpiaccal szemben megvédeni iparkodott, a magam részéről csak helyeselni tudom. Helyeselni tudom álta]ánoságban is akkor, amikor tudjuk, hoo-y mifelénk jóindulatot csak az angol pénzpiac érez és helyeselni tudom azt különösen a miai helyzetben, amikor néhány esztelen ember ostobasága miatt a mai külnolitikai helyzetünk meglehetősen ferde megvilágításba helyeztetett (RotW« stein Mór: Ceak ostohn^aörol van szó! — Felkiáltások iohhfelH: Móri*! Mó'ie! — 7si**kay Já^os: Móric, mint fajvédő! — Derültség.), s amikor az ország belső ellesse»ei összefognak külső ellenségeinkkel, s minden ellen, ami keresz+énv é* magyar, hábomt és harcot hirdetnek. Ebben a helyzetben, amikor Olasz40
