Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
266 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926 ország' mellett Anglia volt az, amely ezeket a külső ellenségeinket mérsékletre és csendre intette, kettőzött fontosságúnak tartom azt, hogy a kormány Angliával szemben a mi hitelképességünket megvédje s ezért ezt az ügyet konszitieráció tárgyává tegye. De ettől eltekintve helyeslem ezt a kormányzati lépést azért is, mert hiszen ennek a koncernnek 28 vagy 30 vállalatában alkalmazott rendkívül szegény keresztény magyar exiszteneiáját sem lehetett kockára tenni, szükség volt tehát arra is, hogy ezeknek a vállalatoknak alkalmazottait a vállalat megmentésével az éhenhamstól meg tudjuk védeni. A magam részéről azonban szeretném tudni, vájjon az az arány, amelyben e szanálási műveletben a Pénzintézeti Központ szerepel, ez a kétharmad— egyharmad arány tényleg helyes-e és indokolt-e, hogy nem túlságos nagy kockázat-e, s hogy van-e biztositékunk arra nézve, hogy az ideforditott pénz nem lesz fonde perdu, és hogy van-e biztositékunk arra nézve, hogy a Bachervagyon teljes feláldozása után — amit elsősorban kell követelnünk — (Ugy van! a középen.) ez az összeg elég nagy-e arra, hogy ezzel meg lehet menteni ezeknek a vállalatoknak prosperitását és lenmaradását. Én arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy micsoda megtorlás áll a kormánynak az ilyen bűnösökkel szemben rendelkezésére, mert borzasztóan szomorúnak tartanám, ha ilyen vétkeket lehet elkövetni a nélkül, hogy azok valaha megtorlásban is részesülnének. Ha ez a kockázat nincs is meg és a pénzügyminister ur biztosit engem arról, hogy a Pénzintézeti Központ pénzét nem fenyegeti semmi veszedelem, akkor is^ nagyon elitélő szavam van a Viktória-részvények eséséből folyó nagy nemzetgazdasági kár miatt. Mert hiszen köztudomású, hogy a 400.000 korona névértékű Viktória-részvények két hét alatt 40.000 koronára, tehát tizedrészükre estek^ le, amiből körülbelül 70 milliárd korona kár érte azokat a részben gyanútlan embereket, akik Viktória-részvények birtokában vannak. Ezt a 70 milliárdos kárt megtéríteni már teljesen képtelenség. Szerintem ez sokkalta súlyosabb esete a magyar közgazdaságnak, mint maga az egész frankügy. (Ugy van! Ugy van! jobfelől és a közéven, — Ellenmondások a .jobboldalon.) Szerintem ez sokkal károsabb és a magyar nemzet megbecsülése szempontjából sokkal veszedelmesebb ügy, mint maga az egész frankügy % És mégis mit látunk 1 Azt látjuk, hogy a sajtónak különösen a baloldali része, igazán úgyszólván nem is foglalkozik ezzel az üggyel vagy legfeljebb védőbeszédeket, vezércikkeket ir ebből az ügyből kifolyólag; ugyanaz a sajtó, amely például egészen apró ügyekben — mint a Tanítói Bank vagy a Pálffy-Bank ügyében, amelyek ehhez képest csekélységek, porszemek — hasábokat és hasábokat irt. (Ugy van! Ugy van! jobb felől- és a közéven. — Szabó József: Most hallgatnak!) Azt is láttuk, hogy amikor a frankügy választóvize két táborra bontotta ezt az országot... (Nagy zaj. — Esztergályos János: Becsületes emberekre és gazemberekre!) Én belenyugszom ebbe is, de akkor ezen az oldalon vanak a becsületes emberek. (Ugy van! Ugy van! Taps a- jobboldalon és a középe». — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Mégis csak hallatlan! Edddig azt mondották, hogy mindenki elitéli a frankhamisítást! — Pikler Emil: Éljen a frankhamisítás! — Hosszantartó nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő ur a Háznak egyik oldalára olyan kifejezést haszévi február hó 10-én, szerdán. nált, amely azt sérti. (Hosszantartó nagy zaj.) Csendet kérek ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék szavait megmagyarázni, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy meg tudjam Ítélni, mit akart a képviselő ur ezzel mondani. (Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk!) Petrovácz Gyula : Azt mondottam, hogy ezen az oldalon ülnek a becsületes emberek. (Nagy Vince : Ezt kikérjük magunknak ! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Urbanies Kálmán Esztergályos János felé : Maga csinálta az egészet, ne lármázzon! — Egy hang a szélsőbal oldal on : Nádosy barátja ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak meglia Ugatni az elnököt ! (Saly Endre : Szégyelje magát ! — Folytonos nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Zaj.) Hoyos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni, (Nagy zaj.) Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az elnököt meghallgatni. A képviselő urnák az a kifejezése, amely a ^ becsületet a Ház egyik oldala számára^ kívánja lefoglalni, a Ház másik oldalán ülő képviselők részére sértő ... (Nagy zaj.) Csendet kérek ! (Urbanirs Kálmán: Esztergályost tessék rendreutasítani, őtőle indult ki ! — Folytonos nagy zaj.) Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a kéoviselo urakat méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Rakovszky István közbeszól. — Zaj ) Rakovszky István képviselő urat kérem, méltóztassék az elnököt meghallgatni. T. Nemzetgyűlés! A nagy zajban és ^űrzavarban megkíséreltem elnöki enuneiációt tenni, de ugy a jobb-, mint a baloldalon oly nagy volt a zaj, hogy nem voltam abban a helyzetben, hogy enuneiáljam az elnöki nyilatkozatot. Az a kifejezés, amelyet a képviselő ur használt képviselőtársával szemben, az első kijelentés, a nagy zajban nem^ hallatszott. Az a magyarázat, amit a képviselő ur az én felszólításomra adott, olyan, amely méltán sértheti a Háznak egyik oldalán ülő képviselőket. Én tehát a képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Köteles vagyok azonban bejelenteni, hogy közben megjelent nálam a képviselő ur s olyan magyarázatot adott, amely alkalmas arra, hogy a felizgatott kedélyeket megnyugtassa. A képviselő urat illeti a szó. Kérem, hogy méltóztassék nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! — Sütő József: Eső után köpenyeg!) Sütő József képviselő urat kérem, méltóztassék most csendben maradni. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Abban a közbeszólásban, amelyet Esztergályos igen t. képviselőtársam tett, hogy a frankügyben csak becsületes emberek és gazemberek vannak, ezt az oldalt láttam megtámadva és azt akartam kijelenteni, (Zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) hogy ezen az oldalon bizonyára becsületes emberek vannak. Végtelenül sajnálom, (Rothenstein Mór: És a másik oldalon! — Zaj.) hogy egy szórendi hiba folytán ennek bárki olyan értelmet tulajdonithatott, mintha én a másik oldalra az ellenkezőt gondoltam volna. Ez tőlem távol áll, mindig is távol állott, soha nem volt szándékom ezt mondani és ahogy méltóztatnak ismerni, soha senkivel szemben személyeskedő vagy becsületet támadó nyilatkozatot nem szoktam tenni. (Fá-