Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 501. ülése 1926, meg, legalább a plénum nézze meg! — Halász Móric: Hogy lehet iiyet mondani!) Nemes mondta. (Várnai Dániel: Ha megnézte volna, nem ajánlotta volna a felfüggesztést! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik í Láng János jegyző: Szabó Imre! Szaoó Imre: T. Nemzetgyűlés! Én megdöbbenéssel hallottam azt, amit Nemes képviselőtársunk kijelentett és őszintén megmondom, eddig abban a hiszemben éltem, h ugy a mentelmi bizottság tagjai inkább komoditás álláspontjából kiindulva nem vesznek maguknak fáradságot az ügyek alapos átvizsgálásához. Inkább valahogy az emberi restségnek, a kényelemszeretetnek tudtam be azt, hogy igen sokszor az_ eset alapos ismerete nélkül is^ a mentelmi jog felfüggesztését javasolta képviselőtársainkkal szemben a bizottság. Most teljesen illetékes szájból, Nemes képviselőtársam szájából valami mást hallunk. Ö, aki résztvesz a Ház tekintélyes bizottságaiban, aki a Ház tekintélyes bizottságainak elnöke, a mentelmi bizottságnak is akárhányszor elnöke (Nánássy Andor előadó: A mentelmi bizottságnak nem tagja! — Halász Móric: Persze, hogy nem!) — én ugy tudom, hogy tagja, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tagjai) vagy amennyiben most nem tagja, voit tagja — tehát a Ház egy tekintélyes tagja, akiről feltehető, hogy pártjának reprezentánsa, a társadalmi életben előkelő és teüintelyes pozíciót betöltő ember, aki tudása és akarata révén előre tudott jutni és megfelelően megállja a helyét, olyan kijelentést tett, hogy nyilatkozatából azt kell megtudnunk, hogy az egységespártnak és neki is az az álláspontja, hogy bármely képviselőtársunkkal szemben gondolkozás nélkül helyezkednek a mentelmi jog felfüggesztésének álláspontjára. (Csontos Imre: Megtanították magukat!) Ezek után már meg tudom érteni, hogy miért van itt Népszava-nap napokon keresztül, meg tudom érteni, hogy miért van itt Vanezák Jánosnak 30—40 ügye. Meg tudom ezt érteni, egyszerűen azért, mert ha a mentelmi bizottság gondolkozás nélkül intézi az ügyeket, vagy ugy intézi el a kérdéseket, hogyha bárki bármilyen apró haszontalan üggyel fordul a bírósághoz, illetőleg a Házhoz, (Bogya János: Zaklatás nem forog fenn, ki kell adni!) az ügy idekerülhet, ahol azután ugyancsak gondolkozás nélkül többségi szavazattal intézik el, akkor megvan a magyarázata annak, hogy miért kell Vanezák Jánosnak a multat és a jövendőt is megbűnhődnie. Egyébként szokatlan valami az, amit Hedry t. képviselőtársam is előbb kijelentett, hogy ő nem a maga javaslatát referálja, hanem a mentelmi bizottság javaslatát. Azt megértem, hogy ha a mentelmi bizottság többsége elvi alapon hozza meg határozatát, akkor az előadónak azt itt elő kell adnia, ha előfordul, mondjuk, az az eset, hogy a szokásos előadó ur, aki állandóan meg van választva, nem ért egyet a mentelmi bizottság többségi határozatával, ahhoz azután nagyon nagy lelki erő kell, — igy kell mondanom, hogy nagyon enyhe kifejezést használjak — hogy valaki olyan ügyet referáljon és védjen, amelyben az ő véleményével nem egyezik meg az, amit előad. Kijelentem, hogy én soha életemben nem vállalnám olyan ügy referálását és védelmét, amellyel egyet nem értek. Ez a másik dokumentum amellett, hogy a mentelmi bizottságban hogyan intézik az ügyeket és dokumentum amellett is, hogy ebben a Házban is nem a meggyőződés, hanem a minNAPLO. xxxix. évi február' hó 10-én, szerdán. 257 denkori szükségesség, az alkalom szabja meg azt, hogy a többségi párt milyen álláspontot foglal el. Elnök: A képviselő urnák az az állítása, -hogy képviselőtársai nem meggyőződésük szerint szavaznak, megint olyan állítás, amelyért a képviselő urat rendre kell utasítanom. Senkinek jóhiszemű meggyőződését nem szabad kétségbevonni. Szabó Imre: Előbb mi egy másik mentelmi üggyel, Barla-Szabó t. képviselőtársain mentelmi ügyével kapcsolatosan szó nélkül hozzájárultunk ahhoz az egyhangú határozathoz, hogy ebben az ügyben az ő mentelmi jogát ne függesszük fel. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert ezzel dokumentálni kívánom azt, hogy nekünk tekintet nélkül arra, hogy milyen pártállásu képviselőtársunkról van szó, — tisztán ezt az elvi álláspontunkat dokumentálta az egyhangú határozathoz való hozzájárulásunk a mentelmi jog felfüggesztése érdekében — hogy mi, ha egy képviselőnek a hatóságokkal ügye támad, vizsgáljuk azt, hogy az illető tényleg jóhiszemű meggyőződéssel igyekezett-e teljesíteni kötelességét, amire nemcsak mint képviselő, hanem mint ember is a társadalomban kötelezve van. Bár mi azt láttuk, hogy ez a képviselőtársunk azt a deliktumot, amely idekerült, a Pesti Hírlapban, sőt a Szózatban követte el, még sem álltunk oda segiteni mentelmi jogának felfüggesztésében . . . Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most már egészen más mentelmi esetről beszél, mint, amelyet most tárgyalunk. Szabó Imre: Azt akarom ezzel igazolni, hogy nálunk joggal ellenkező meggyőződés alakulhatna ki és még sem helyezkedhetünk erre az álláspontra, még sem ezt tesszük, hanem igyekszünk minden ügynél keresni, kutatni azt, hogy tényleg a deliktum alkalmas-e arra, hogy az illető képviselőt a bíróság elé állítsák. Itt ebben az esetben Vanezák képviselőtársunkkal szemben felvetik a túlsó oldalról, hogy miért nem nevezi meg a szerzőt. Olyan országban, ahol a sajtószabadság az írott törvényeken kivül is oly hihetetlen mértékben gúzsba van kötve, mint Magyarországon, ne méltóztassék ilyen kívánságokkal előállani velünk szemben, akik mint kisebbség, ismét hangsúlyozom, nem élvezhetjük azokat az eszközöket, amelyeket a többség élvezhet ; ne méltóztassék velünk szemben azzal a kívánsággal előállni, hogy mi a törvény betűjének megfelelően járjunk el és igyekezzünk mindenben, mondjuk, a többségi párt politikai irányának eleget tenni. A törvény úgyis elég szigorúan intézkedik. A fokozatos felelősség elve sehol az egész világon nincs oly nagymértékben kifejlesztve a törvényben, mint a magyar sajtótörvényben. Ezenkívül a magyar közigazgatási hatóságok, — amint azt ezer példa, amit itt a Ház előtt prezentáltunk, bizonyitj belügyministertől kezdve végig az egész vonalon mindent elkövetnek, hogy a magyar sajtó hangját elfojtsák, hogy a kisebbségnek a közéletben is szükséges és feltétlenül megkövetelhető véleményszabadságát elfojtsák. Tehát a sajtótörvényen kivül is elég megfelelő védelmi eszköz áll rendelkezésre, hogy a magyar sajtó hangját elfojtsák és einémitsák. Ily körülmények között, hogyan méltóztatnak erkölcsi alapot r keresni ahhoz a kívánsághoz, hogy Vanezák képviselőtársunk mindenkor kivétel nélkül és gondolkozás nélkül nevezze meg a szerzőt és ne várja 39