Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

250 À nemzetgyűlés 504. ülése 1926, ha valakit bántanak, az igyekszik a maga módján visszaütni. Ez akkor történik meg, amidőn ez az ur nagyon vastagon találja kiereszteni a hangját, s egészen természetes, hogy néha-néha, nem mindig, nem ugy, ahogy megérdemelné, mert annyira nem taksáljuk és nem becsüljük, de néha-néha, amikor túlságosan vastag ez a hang, akkor mi a sajtónkban rendreutasitjuk őt. Bírósághoz a Közérdekű Levelekkel nem megyünk, mert az egyrészt a nyilvánosság kizárásával jelenik meg, hét lakat alatt küldik el a megbizható embereknek azzal az utasítással, hogy azt csupán bizalmas körben terjeszszék és igy ugy tekinthető, mint a nyilvánosság kizárásával megjelenő kis rágalomirat, másrészt mi igazán nem érünk rá arra, hogy ezzel az úrral állandó birósági összeütközésben legyünk, nem is szólva arról, hogy a tapasztalatok szerint mi hiába megyünk a bírósághoz. Nincs más módja tehát a védekezésnek a mi számunkra, mint az, hogy néha-néha ezt a Gálócsy urat rendreutasitjuk sajtónkban, ő azonban rögtön szalad a bírósághoz. Ö bízik a bíróságban s amint az események mutatják, joggal bízik és ugyancsak az események mutatják, hogy mi joggal nem bízunk. így a mi küzdelmünk ezzel az államilag szabadalmazott és állami pénzzel táplált úrral szemben egyoldalú. Amikor állampénzen adatnak ki olyan iratokat, amelyeknek eszmei tartalma az, hogy a szocializmus ostobaság vagy gazemberség, kérdem én a t. Nemzetgyűlést, hogy a mai nemzetközi helyzetben, a világnézetek r

mai állása és terjedése mellett egyrészt^ célszerü-e ilyen írásokat államilag szubvenciálni, támogatni, postai kedvezményben részesíteni, mintegy hivatalból terjeszteni, másrészt, ha már ezt megteszik, célszerü-e annyira menni a dolgok egyoldalúságában, hogy ennek még hathatós, messzemenő, egyoldalú birói védelmet is biztosi tanak? Ha a ministerelnök ur kimegy külföldre, látjuk, hogy — nem mondom, hogy szívesen teszi — kénytelen odakünn a belső magyar politika alapvonalaival ellenkező politikát hirdetni, kénytelen demokrációról beszélni. Ha a Népszövetséghez, vagy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz megy, — megint csak kényszerűségből, mert hiszen ott ilyen funkcionáriusok vannak — kénytelen a szociáldemokratákkal szóba állani, azoknak jóakaratát Magyarország számára kérni és igénybe venni. Ugyanakkor idebenn a belügy ministeri tárca keretében, a műhelyköltségek rovata alatt olyan ostoba, tudatlan és tudománytalan állításokat szubvencionálna, hogy a szocializmus ostobaság vagy gazemberség, és ha a munkássajtó ezt az urat objektív ellenérvvel helyes mederbe igyekszik terelni az ő nézeteivel, akkor jön a politikai zaklatás, a mentelmi jog felfüggesztése és jön a bíróság részéről a mi ellenérveinknek elhallgattatása. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A magam részéről nagyon szeretném, ha ebben az ügyben a nemzetgyűlés el tudná foglalni azt az objektiv álláspontot, hogy ennek az urnák nem áll rendelkezésére. Nem ártana már, hogy ha közvetve is

: de kimenne innen egy figyelmeztető szó^ hogv ennek a gyerekes tiídatlansíáígnak. ostobaságnak egyszer" végét kell szakítani. Nem ártana, ha a ne-mzetfirvülés a maga súlyával figyelmeztetné Gálócsy urat arra. hogv ezt az orszáigc-t nem a Közérdekű Levelekkel lehet újra felépíteni, hogy ennek évi február hó 10-én, szerdán. áz országnak hitelét nem ilyen elcsépelt, tudománytalan megállapításokkal, ilyen méltatlan pénzkereseti forrásokkal lehet szolgálni, hanem termelő munkával, amit a munkások végeznek el, akiknek azt el kell végezniök és akikre nem szabad igy rászabadítani az ilyen Gálócsy urakat. Csak ez az egyetlen szempont az. amely engem vezet akkor, amidőn azt niondom,hogy nem fogadom el a mentelmi bizottság jelentését s ugyanerre kérem a t. Nemzetgyűlést is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Ha egyéb esetekben nem is, de azokban az esetekben, amelyekben Vanczák János képviselőtársunk működéséről van szó, meglátszik az, hogy a mentelmi bizottság többségét ezekben az ügyekben bizonyos tendencia vezeti. A nemzetgyűlés plénumának ezt a tendenciát nem volna szabad követnie, hogy csak azért, mert a mentelmi bizottság többsége ugy látja, hogy adott esetben jogos Gálócsynak, illetve az ügyészségnek kérése, hogy Vanczák Jánost a nemzetgyűlés adja ki, őt ki is adja. Ha a nemzetgyűlés többsége az ügyet épugy kivizsgálná, mint ahogy kivizsgálja a mentelmi bizottság, akkor ebben az adott esetben a nemzetgyűlés többségének is rá kellene jönnie, épugy, mint ahogy mi rájövünk, hogy itt tisztára üldözésről van szó, és ha ilyen esetben a nemzetgyűlés felfogása más, mint a mentelmi bizottság töbségéé, ebből a mentelmi bizottságnak nem kell még a konzekvenciákat levonni. Ez még nem bizalmatlanság a bizottság többségével szemben. Épen ezért nincs értelme annak, hogy a t. többség ugy kezelje a mentelmi bizottság jelentéseit, hogy miután a bizottság többsége igy döntött, mi azt minden kivizsgálás nélkül megszavazzuk és ugy döntünk, ahogy a mentelmi bizottság kívánja. Ha más előterjesztéseknél lehet is igy eljárni, mentelmi ügyekben nem szabad abból kiindulni, hogy mi a véleménye a parlament többségének, hanem azt kell nézni, hogy tulaj donképen miről van szó. Gálócsy Árpád, az úgynevezett Közérdekű Levelek kiadótulajdonosa leveleiben mindenkor ott jelenik meg rágalmaival, amikor a munkások megmozdulnak, egyszer azért, mert nagyobb falat kenyérért kivannak sikraszállni, másszor azért, mert valamilyen munkáltatói erőszakoskodás ellen akarnak tiltakozni. Ilyenkor megjelennek a Közérdekű Levelek legközelebbi számában nemcsak az olyan kitételek, amilyeneket Propper t. képviselőtársunk felolvasott, hanem a legsúlyosabb rágalmak is, persze anélkül, hogy Gálócsynak attól kellene tartania, hogy ugy mint ő, az érdekeltek ügyészért fognak kiáltani. A szociáldemokrata pártban nem dívik az, hogy azért, mert ellenfelei, vagy ellenségei rágalmazzák, mindjárt a rendőrség vagy ügyészség után kiáltsanak s ez az, ami Gálócsy Árpád urat merésszé teszi. A legsúlyosabb támadásokkal áll ő elő, amelyeket bizonyítani a törvényszék előtt sohasem tudna, de amikor az ő eljárását a szociáldemokrata párt lapja bírálja és elitéli, rögtön kéri, hogy a mentelmi bizottság adja ki a felelős személyt, hogy azon boszut állhasson. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy akkor, amikor Peyer t. képviselőtársam egyik beszédében ezekről a Közérdekű Levelekről itt a parlamentben szó volt, a belügyminister ur válaszában többek között ázt mondotta, hogy abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy a Közérdekű Levelek milyen célt