Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

'Á nemzetgyűlés 502. ülése 1926. len uszitás folyt nemcsak az ellenzék ellen, de az egységes^ párt, sőt a kormány ellen is. Nem kell más példára hivatkoznom, mint Huszár Károly t. képviselőtársamnak arra az emlékezetes beszédére,^ amelyet az egyik dunántúli időközi választással kapcsolatban mondott el és amelyben jellemezte azokat a hangzatos frázisokat, amelyeket á fajvédők a tömegek közé dobtak és amelyek valósággal kimerítették a bolsevista frazeológia egész szótárát. Ugyanakkor azonban a t. fajvédők a kulisszák mögött rendszerint megalkudtak a kormánnyal. Amikor tehát láttuk a Zsirkay mandátuma ügyében történt döntést, a fajvédő sajtó anyagi megsegítését, a fajvédők kétszinü politikáját, összefüggést kerestünk a fajvédők magatartása és a kormány ténykedései között. Kifogásolnom kell a t. előadó urnák azt az eljárását, ahogyan az inkriminált cikket ismertette. Egy közleményt kiszakított részekből megismerni teljes lehetetlenség. Ha nemcsak a cikk egy mondatát, hanem annak indokolását is elolvassuk, rá fogunk jönni, hogy az egész cikknek értelme teljesen más, mint szétszakított állapotában. Ezért vagyok kénytelen kifogásolni azt a módot, ahogyan a mentelmi jogot Vanczák János t. képviselőtársammal szemben kezelik. Vanczák János a mung lapjának szerkesztője itt is a munkásság bizalmából végez törvényhozói funkciót; ezért az ő mentelmi joga vogelfrei, ő az,, akit állandóan üldöznek és lehetetlenné akarnak tenni abban a törekvésében, bogy a munkásság érdekeit becsületesen szolgálja. Tipikus zaklatás ez, amely kitűnik akkor, ha ennek a sajtónak Írásait összehasonlitom a szélsőjobboldali sajtó Írásaival. Épen a mai ülésen emiitette fel Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam a szélsőjobboldali sajtó uszitásainak egyik legeklatánsabb példáját. Mindenkit a legsúlyosabb rágalmakkal illetnek, aki a frankhamisítás ügyében világosságot követel. Nekünk, ha a munkásság elkeseredésének, jogos követeléseinek Írásban hangot adunk, üldöztetés az osztályrészünk és a mentelmi jog megvonása, ezzel szemben a fajvédő sajtó szabadon rágalmazhat, ellene eljárást nem indítanak. Nem azt reklamálom én, hogy járjanak el a fajvédő sajtó ellen, én csak azt reklamálom, hogy egyenlő mértékkel mérjenek, mert ha ez; meg nem történik, akkor a munkástömegekben joggal terjed el az a hiedelem, hogy hiába van törvénybe iktatva a törvény előtti egyenlőség elve, a törvény előtt nem egyenlők az emberek, törvény előtt annak van igaza, aki hatalmi, vagyoni és anyagi helyzete szerint jobban tudja a saját érdekét biztosítani és előbbrevinni. Nem az én érdekem és nem nekünk munkásvezetőknek érdekünk, hogy ez a hiedelem ne terjedjen el, hanem érdeke annak a polgári társadalomnak, amelynek védelmezőjéül önök szegődtek el és érdeke annak a polgári kormányzati rendszernek, amely uralmon van. Mi szükség van tehát arra, hogy ilyen intézkedésekkel a munkásság széles rétegeit mindinkább meggyőzzék arról, hogy a munkásoknak nem jár jog, nem jár szólásszabadság, nekik csak a hallgatás a jussuk azért a munkáért, amellyel — és ezt mégsem lehet letagadni — nagy mértékben hozzájárulnak az állam fenntartásához és mindnyájunk jólétéhezi Ezekből a szempontokból bírálva el a dolgot, ismételten is hangsúlyozom, hogy a tárgyalás alatt álló üggyel kapcsolatban én tipikus zaklatási esetet látok fenforogni s ezért arra kérem a mélyen tisztelt nemzetgyűlést, * évi február Író 5-én. pénteken. 203 gondolja meg jól a dolgot s ha van reá mód és lehetőség, helyezkedjék arra az álláspontra, hogy nemzetgyűlési képviselőt olyan ténykedésekért, amelyeket nem az illető maga követett el, amelyekért tehát közvetlenül nem is lehet felelős, nem ad ki a biróságok rendelkezésére. Ezen az alapon a mentelmi bizottságjavaslatát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a képviselői mentelmi jognak egyáltalában van létjogosultsága és ha szükség van erre az alkotmánybiztositékra, ugy szükség van rá különösen ilyen abnormális forradalmi időszakokban. Ilyenkor t, i. a hatóságok és a biróságok — nem is csak nálunk, hanem a történelem tanúsága szerint mindenütt — hajlamosak bizonyos kilengésekre, bizonyos egyoldalúságokra — számtalan példából meggyőződhetünk ennek igazságáról — se kilengésekkel és egyoldalúságokkal, illetőleg az ezekre való hajlamossággal szemben szükség volna egy jól körülbástyázott törvényhozói mentelmi jogra, hogy legalább ezen a kis területen minden körülmények között biztositva legyen a szabad véleménynyilvánítás joga. (Lovász János: A tárgyilagosság határai között! — Csontos Imre: Nem sajnálom az urakat! Duplán kell maguknak íizetniök, mert bűnösek, mindnyájan bűnösek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csak otthon rostáljon, a dupla szitáján, itt ne! — Rothensíein Mór: De nagy ur kend! — Derültség! Zaj. Elnök csenget-) Ezt a történelmi kérdést sem frázisokkal, sem demagógiával elintézni nem lehet. Tény és valóság, hogy súlyos reakciós ellenforradalmi időkben élünk; tapasztalatok bizonyítják, hogy hatóságaink és bíróságaink ilyen kilengésekre és egyoldalúságokra hajlamosak. Ezzel a helyzettel szembenézni azt hiszem, törvényhozói kötelesség, ezt észre nem venni: törvényhozói hanyagságEbből a szempontból kell tehát bírálnunk az elénk kerülő mentelmi ügyeket, s ebből a szempontból bírálom el azokat én is. T. Nemzetgyűlés! Nem kérünk mi büntetlenséget. Nincs és nem is lehet erről szó, mert semilyen párt vagy osztály nem igényelhet a maga számára törvény felettiséget, nem igényelheti ezt természetesen a túloldal sem. De mondom nincs is erről szó. Ellenben szó lehet arról, hogy amikor az újkori judikaturában abnormitásokat tapasztalunk, ezekkel szemben a törvényhozás, amennyire ez hatáskörében és módjában áll, védekezzék. A munkássajtót sújtó sajtópörök száma legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy itt politikai üldöztetés folyik, hogy itt az ellenforradalmi reakció mértéken felül tobzódik, mert hiszen egy, a nyilvánosság előtt sok példányban megjelenő lap állandóan és folyamatosan nem szolgáltathat okot arra, hogy belekapaszkodhassék az ügyészség. Ez feltűnnék még a laikus közvéleménynek is. És ha összehasonlítjuk a mi sajtónk hangját és szellemét a velünk szembenálló sajtó hangjával és szellemével, akkor igen tekintélyes pluszt kapunk a jóizlés szempontjából a munkássajtó javára. (Patacsi Dénes: Rossz szagú beszéd ez!) A most tárgyalt esetben az előterjesztés szerint a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségért kérik ki a Népszava cikkíróját. Az előadó ur szemelvényeket olvasott fel az inkriminált cikkből, természetesen a maga módja szerint és a maga hangsúlyozásával. Már^ történt hivatkozás az előttem felszólalt t. képvi-