Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

204 A nemzetgyűlés 502, ülése 1926. selő ur részéről is arra, hogy cikkeket feldarabolni, azoknak egyes részeit kivenni' és igy különállóan tárgyalni nein lehet, mert nem kapjuk meg az összhangot. De ha az előadó nr szemelvényeket olvasott fel ebből a cikkből, méltóztassanak megengedni, hogy én is élhessek ezzel a joggal és épen az ellenkezőjét bizonyítsam be annak, amit az előadó ur be akart bizony itani. Mert nemcsak, hogy nem gyalázza a magyar nemzetet és nem követ el vétséget annak megbecsülése ellen ennek a cikknek tartalma, hangja és egész menete, hanem épen ellenkezőleg a legszebb dicséretet mondja a magyar nemzetről. Ennek illusztrálására felolvasom például a következő passzust (Olvassa): »Az Emberi Jogok Ligájához olyan értelmű üdvözlőlevél ment, hogy az ellenzéki pártok köszönettel veszik tudomásul, ha a magyar demokrácia ügyét támogatják. Az üdvözlő táviratban nincs egyetlenegy betű, amely a beavatkozást kérné. Ezzel szemben küldöttségek jártak az olasz diktátornál, Mussolininál, meglátogatták Kemal basát, aki az orosz szovjet támogatásával folytatta le a török nép harcait és ott jártak a reakciós németeknél, szövetkeztek a bajorokkal, gyilkosokat rejtegettek, gyilkosokat pártolnak, gyilkosoknak amnesztiát követelnek és gyilkosságra uszitanak mindazok, akik most olyan nagyon fel vannak háborodva az elküldött ártatlan üdvözlés miatt.« Tények, le nem tagadható, megtörtént valóságok ezek; márpedig a sajtószabadság helyes értelmezése az, hogy mindent meg szabad, sőt mindent meg kell irni, ami igaz. És azt mondják, hogy ez a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség 1 Az igazság soha senkinek megbecsülése ellen nem véthet. (Zaj jobbfelől.) Be van itt egy másik passzus is, amely a következőképen szól (Olvassa): y>Arra a szemérmetlen, hallatlan és példátlan támadásra, amelyet az Emberi Jogok Ligájához intézett levéllel kapcsolatban jónak _ láttak velünk szemben megindítani, azt feleljük: hiába erősködnek, a visszakivánt gyilkosságok nem fognak újból megismétlődni.« Hát ezt sem szabad megírni? Ez a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség? Már pedig ez a cikk poénje. Azt mondja: Hiába vannak olyanok, akik visszakívánják a gyilkosságokat, J azoknak ideje lejárt, a gyilkosságok néni fognak többé visszatérni. Nos, ennél szebb ítéletet az országról mondani sem lehet. Tisztelt Nemzetgyűlés! De ha ennek a cikknek egyes részeit szakítják ki és nem a tulajdonképeni célját tárgyalják és tárják fel, akkor egészen természetes, hogy meg lehet találni benne azt a kriment, amit keresnek. Ám tessék elővenni a szent Bibliát, vagy akármilyen más írást és meg fognak győződni róla, hogy annak egyes kiszakított részeiben is találna a mai ügyészség kivetni valót és pöröket indíthatnak azok ellen, akiknek politikáját és érdekeit az ilyen megállapítások keresztezik. Tisztelt Nemzetgyűlés! Arról volt szó a cikk megírása idején, hogy parlamenti kivezette tések történtek. Hát ha az uraknak olyan nagyon tetszett ez a politikai esemény, (Lovász János: Szó sincs róla!) akkor ezzel szemben mi megállapíthatjuk, hogy a dolgok ilyen fordulatával nem voltunk megelégedve. Mi alkotó munkát szeretnénk látni és végezni (Derültség és élénk felkiáltások jobbfelől és a középen: Egyszer már láttuk azt az alkotó munkát!) és nem tudtunk és nem tudunk beletörődni abba, hogy a parlamenti kisebbséget fegyveres erővel hallgattassák el és hurcoltassák ki. (View február hó 5-én, péntelcen. czián István: Ezt tette ön a munkapárt helyiségeiben!) Tehát a kivezettetés hatása alatt állottunk és tőlünk függetlenül az Emberi Jogok Ligája határozatot hozott, amely szerint a magyar demokrácia védelmére kelt. (Zaj jobbfelől.) Ebben mi passzív szereplők voltunk, az Emberi jogok Védelmi Ligájának e határozatában nem volt részünk, (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Aktivek voltak!) de természetesen udvariasságig szempontból az egész kivezetett és passzivitásban volt ellenzék megköszönte egy levélben^ az Emberi Jogok Ligájának ezt a pártfogó állásfoglalását. Egészen ártatlan, passziv udvariassági tény volt ez, amellyel szemben azonban a ministerelnök ur minősitetlen kifejezéseket használt, a fajvédő sajtó pedig igen keményen és igen Ízléstelenül s egyben igazságtalanul is nekünk rontott. Erre íródott ez a cikk, ezért foglaltatnak benne az ott lefektetett igazságok és az a megállapítás, amely az egész cikknek tulajdonképeni poénje, hogy hiába erősködnek, a visszakivánt gyilkosságok nem fognak újból megismétlődni. (Farkas István: Szóval nemzeti becsületsértés az, hogy nem ismétlődhetnek meg a gyilkosságok!) T. Nemzetgyűlés! Egy másik passzus, amit az előadó ur szintén felolvasott de amelynél az interpunkciót helytelenül alkalmazta, igy szól. (Olvassa): »A Gömbösök, Ulainok, a Kádárok, a Lendvaiak miért élveznek itt különb jogokat, mint mások? Sajtószabadság, gyülekezési jog csak a reakciósok részére létezik.« Igy olvasta az előadó ur. Igaz hogy csak hangsúlybeli differencián múlik az egész, de ez a hangsúlybeli differencia épen az ellenkező értelmet adja a cikknek, mint amit az előadó ur tulajdonított annak. Kezeim között van a Népszava azon száma, amelyben ez az inkrinimált cikk foglaltatik és ebből megállapithatom. hogy ez az utóbb felolvasott mondat kérdőjellel végződik, ennek következtében igy hangzik. (Olvassa): »Sajtószabadság, gyülekezési jog csak a reakciósok részére létezik?« Ez tehát valójában kérdés, amelyre felelnie kell valakinek, és más lapra tartozik az, hogy feleltek-e rá, vagy sem. Igaz, hogy az utóbbi időkben a felelősségérzet nálunk annyira kifejlődött, hogy a kellemetlen kérdésekre egyáltalában nem felelnek. Ezért nem feleltek erre sem, ez azonban nem változtat a cikk tendenciáján, mert hiszen ez a mondat kérdőformáhan Íródott, amelyre válaszolni kellett volna és bizonyitani kellett volna, hogy a sajtószabadság nemcsak a fajvédők és a reakciósok számára, hanem mindenki számára egyformán biztositva van. Magyarázat és megnyugtatás helyett azonban egy vádlevelet kaptunk, amelyben a mgyar nemzet megbecsülése elleni vétséggel terheltetünk. Nem lehet a kérdéseket igy kezelni, t. Nemzetgyűlés. Tessék elhinni, ez nem vezet jóra. És ha a közvélemény hangjából ki akarják irtani a kellemetlen kitételeket, az elkövetett gyilkosságok és az ellenforradalmi egyéb kilengések emlegetését, ugy ennek nemaz a módja, hogy ügyészi vádlevelekkel álljanak elő és lecsukassák az ilyen cikkek szerzőit. Ezzel a kérdés a közvélemény hangjából nem kerül ki. Az ellenforradalmi kilengések felhánytorgatását csak egyféleképen lehet befejezni, mégpedig ugy, hogy a gyilkosságokat, a rablásokat, az erőszakoskodásokat, amelyeket az ellenforradalmi időkben álhazafias jelszavak hangoztatásával elkövettek, megtorolják. Ha ez bekövetkezik, akkor a közvéleménynek ez a reklamációja elnémul, akkor nem lesz többé