Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

202 A nemzetgyűlés 502. ülése 1926. évi február hó 5-én, pénteken. állapítsa, hogy bizonyos miliőben, bizonyos atmoszférában és bizonyos körülmények között íródott ez a cikk. Ha ezt megállapítaná, akkor kétségtelen, hogy egyúttal azt is megállapíthatná, hogy fenforog-e itt a politikai zaklatás esete és hogy bűncselekménnyel állnnk-e széniben. Ebben az esetben arról van szó, hogy abban az időben a szociáldemokratapárt passzivitásban volt, amely miatt a kormány a párt ellen tervszerű támadásokat intézett- Ezeket a tervszerű támadásokat nemcsak maga a ministerelnök ur intézte a párt ellen, — amihez neki politikai szempontból épen olyan joga van, mint ahogy nekünk jogunk van kritikát mondani — hanem sajtó utján is állandóan támadták és diszkreditálni akarták az ellenzék politikai passzivitását. Ilyen körülmények között íródott ez a cikk, amelyben arról van szó, — és ez adja meg a cikk értelmét és tendenciáját — hogy a ministerelnök azon a nevezetes összejövetelen, amelyről az előadó ur említést tett, az Emberi Jogok Ligájáról azt mondta, hogy »egyoldalú piszkos propaganda szolgálatába állitotta azokat a szent célokat, amelyeket zászlajára irt. Bocsánatot kérek, az Emberi Jogok Ligája egy gondolatot fejez ki, azt a gondolatot, hogy minden üldözött embert segíteni, védeni és támogatni kell. Ez kétségtelenül olyan nagy gondolat, amelyet minden nemesen érző embernek szem előtt kellene tartania és amelyet már csak azért sem szabad lebecsülni, mert az emberi szempontok azok, amelyeknek tökéletesítése felé kell törekednie kivétel nélkül minden politikai irányzatnak. Ebből a diszpozícióból indul ki a cikk is, ezt a nagy emberi gondolatot diszkreditálja a miniszterelnök ur, aki a Ligát azzal gyanúsította meg, hogy piszkos célok szolgálatában áll. Ha a Népszava akkor, amikor ez az esemény történt, irt egy ilyen közleményt és rámutatott a ministerelnök egy olyan kijelentésére, amely túlmegy a politikai harc mértékén, akkor nem lehet megállapítani azt, hogy ez a cikk is túlment a kritika azon határán, melyet alkalma ziii a kell. Nyilvánvaló tehát, hogy itt fenforog a politikai zaklatás esete; és sajátságos dolog, hogy a mentelmi bizottság még meg sem említi hogy politikai zaklatás esete fenn nem forog, n jelentés tehát hiányos, hiszen a mentelmi jog felfüggesztésénél az első kérdés annak az elbírálása, vájjon fenforog-e a politikai zaklatás esete vagy sem. Nyilvánvaló ilyenformán, hogy egész, felületesen, gyárilag, sablonszerűén van a dolog elintézve, olyan tendenciával, hogy ha a Népszava vagy a irmnkáslapok ellen mentelmi bejelentés érkezik, akkor csak blankettát kell kitölteni és a Háztól a mentelmi jog felfüggesztését kérik. így talán mégsem szabad kezelni a mentelmi jogot. Végtére a mentelmi jog nem pártérdekeket szolgál, az olyan jog, mely minden képviselőt egyformán megillet. Magának a mentelmi bizottságnak és a nemzetgyűlésnek kellene elsősorban azzal törődnie, hogy mentelmi jogunkat politikai zaklatás eseIén fel ne függesszék. Minthogy — ismétlem, — ebbenf a cikkben nincs másról szó mint egyszerű ellenzéki kritikáról, a mentelmi jogot felfüggeszteni nem lebet. Nyilvánvaló, hogy itt politikai zaklatással állunk szemben és így kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a mentelmi bizottság jelentését ne fogadja el. (Helyeslés bal f elől ) Elnök: Szólásra következik? Láns: János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a t. előadó urnák az az eljárása, hogy az előadói jelentéssel kapcsolatban szóval pótolja azt, amit Írásban elmulasztott, nem meriti ki azt a kötelezettséget, amelyet a házszabályok és az eddigi gyakorlat előírnak. Konstatálnom kell, hogy a mentelmi bizottság jelentése egyetlenegy szóval nem alludál az inkriminált kitételekre. Az előadó ur jóindulatból vagy ügyszeretetből a nemzetgyűlés plénuma előtt beszédében szóval pótolta ugyan a hiányt, de ezzel még nem teljes mértékben szolgálta az igazság kiderítésének célját, mert hiszen a nemzetgyűlés minden tagjának alaposan kell a konkrét kérdést tanulmányoznia, ha a mentelmi jog felfüggesztéséről akar szavazni. Hogyan képzelhető el, hogy a Ház minden tagja lelkiismeretesen foglalhasson állást, amikor nem volt módja alaposan áttanulmányozni az ügyet? x\ bizottság jelentése hónapokkal ezelőtt készült, ugy, hogy ha akadtak a Háznak szorgalmas, lelkiismeretes tagjai, akik szerették volna alaposan tanulmányozni a kérdést, erre módjuk nem volt, mert az akták sehol nem tüntetik fel, hogy melyek az inkriminált kifejezések. A bizottsági jelentésben kellene nyomának lennie annak, mi az, amit az ügyészség inkriminál, aminek alapján a mentelmi jog felfüggesztését kéri. Amennyire az előadó ur beszédéből kivehettem, az ügyészi vádirat két tényt szögez le. Egyik helyen azt inkriminálja, bogy a cikk szerint erőszakkal ráncigálták ki az ellenzéket s a Ház padjaiból. Nem tudom, hogy ez a mondat hogyan kerülhetett bele a vádiratba, hiszen kétségtelen tény, hogy a dolog igen sok képviselőtársammal megtörtént az egész nemzetgyűlés szine előtt, Ha ezt valaki megírta, ezzel nem követett el olyan cselekményt, amely miatt bíróság elé kellene állítani. Inkriminálja továbbá az ügyészség a cikknek azt a részét, amelyben Gömbösek későbbi szere ülését ugy aposztrofálja, hogy ők engedményeket kaptak azért, mert az ellenzék passzivitásának ideje alatt nem csináltak kellemetlenséget a kormánynak és igyekeztek a kormány politikája mellé állani. A t. Nemzetgyűlés minden tagja előtt nyilvánvaló, de az egész közvélemény^ is tudja, hogy annakidején a fajvédő párt azért, mert az ellenzéket nem követte a passzivitásba, bizonyos előnyöket élvezett. Eszembe jut pl. EZ «3. petíció, amely Zsirkay János t. képviselő ur tarpai mandátuma ellen adatott be. Emlékszem, a Ház folyosóján már köztudomású tény volt, hogy a mandátum ügye nem állott a legjobban, mindenki abban a meggyőződésben élt, hogy a petíció eredménnyel fog járni, a mandátumot meg fogják semmisíteni. És mit láttunk? A passzivitás ideje alatt az illetékes bizottság a petíciót letárgyalta és legnagyobb megrökönyödésünkre elutasította. Egy ilyen súlyosan kompromittált mandátum ügyének sima elintézése okvetlenül kiváltja azt a közhangulatot, hogy ez valami ellenszolgáltatásért történt. De egy másik körülményről is szólanom kell. Annak idején a fajvédők sajtója anyagilag a tönk szélén állott, olvasói száma megfogyatkozván, anyagi forrásai bedugultak, mégis azt láttuk, hogy a fenyegető csőd egyik napról a másikra megszűnt és az a sajtó, amelyik állandó kutmérgezést végzett, egyszerre lélekzethez jutott és anyagiakban megerősödve folytatta azt a piszkolódó hadjáratot, amelyet az egész világ közvéleménye undorral dob el magától. Láttuk továbbá, hogy a fajvédők itt benn a Házban egész más politikát űztek, mint vidéken a népgyüléseiken. Egy-egy vidék gyűlésen, amelyet volt szerencsém végighallgatni, mértékte-