Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

A nemzetgyűlés 502. illése 1926. nak első napján uçyanis nem juthattam szóhoz.) Megadom a képviselő urnák a szót. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az indemnités! vita első napján a pénzügyminister ur expozéjának kezdetén azt a közbeszólást használtam, hogy »halljuk a korán felszabadult borbélyinast!« Erre rendreutasitást kaptam, amit és különösképen nem szoktam tragikusan venni, mert ehhez mi nagyon könynyen hozzájutunk. Ugy érzeni azonban, hogy ebben az esetben meg kell magyaráznom közbeszólásomat és mindenekelőtt el kell hárítani magamtól a szerzői jogot. A dolog előzménye ugyanis az, hogy a pénzügyminister ur, minthogy az indemnitási vita egy napnál tovább tartott, elvesztette hidegvérét és azt a nyilatkozatot tette a parlament folyosóján, hogy ezek után, ha megszakadnak az adófizetők, akkor is kötelesek lesznek február elsején kincs. tári házhaszonrészesedést fizetni. Erre Vázsonyi t. képviselőtársunk valamelyik újságban egy szellemes visszavágással azt irta, hogy a pénzügyminister emlékezteti őt a korán felszabadult borbélyinasra, akinek a. beretvát még nem volna szabad kezébe adni, mert megvágja a beretválandót, csupán szappanoznia volna szabad. Ezen az alapon szóltam közbe, minden sértő szándék nélkül. Ezt akarom kijelenteni,^ de egyben hozzáteszem, hogy Magyarország összes borbélyinasai nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy ezt a tisztes társadalmi^ állást és foglalkozást hivatalosan dehonesztálónak minősítették. Elnök : A képviselő urnák az elnöki rendreutasitást nincs joga kritika tárgyává tenni, amint azt felszólalása elején megtette. Ezt azonban az elnökségre nézve nem tekintem olyannak, amely az elnök pártatlansága ellen irányulna, mert hiszen a képviselő ur kijelentése ug-y is értelmezhető, hogy a rendreutasitásraa képviselő urak szolgáltatnak okot. Utóbbi^ kijelentéséért azonban, melyben az elnök eljárását kritika tárgyává tette, kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentése a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt vádolt Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! A Budanesten meerjelenő Népszava 1925 január 15-iki számában »Nyugalom és csönd« cím alatt egy közlemény jelent meg, mely miatt a budapesti királyi törvényszék megkeresése szerint a budapesti királyi ügyészség eljárást indított. A cikkben a következő kitételek vannak : »Amióta az egységes párt harcias asszisztálása mellett erőszakkal kiráncigálták az ellenzéki képviselőket a parlamentből, a nagyszerű politikusnak tartott ministerelnök teljesen elvesztette a fejét.« »A ministerelnök az ellenzék kivonulása óta egyik baklövést a másik után követi el. Első ijedelmében a fajvédőknek kezdett udvarolni és bár nem tudjuk, hogy a Zsirkay mandátumának megmentése a fajvédőkkel történt megegyezés eredménye volt-e, méeis bizonyosra vehető, hogy Gömbösek komoly engedményeket kanták azért, hogy a kormányt szoronga+ott helyzetében támogassák.« »Csak végia* kell nézni a Nemzetgyűlésen és a Nemzetgyűlésen kivül az úgynevezett keresztény sajtóban és azt láthatjuk, hogy azok uszítanak a legvadabb reakcióra, akik az ismeretlenséa* homályából kerültek felszínre. A külüffyi bizottság csütörtökön megtartott ülésén Bethlen újból felszólalt, de ezúttal nem gyűlölködésre és reakcióra buzdított, hanem arról évi február hó 5-én, pénteken. , 201 beszélt, hogy »Magyarországnak nyugalomra, csöndre, saját erejének összeszedésére van szüksége« és ugyanabban az időben, amidőn ezeket a csöndes és nyugalmas kijelentéseket tette, az egész kormánypárti sajtó, beleértve az álkeresztény lapokat is, a legvadabb uszítással igyekszik felborítani az ország rendjét és nyugalmát. A lavinát ezen a területen is Bethlen indította meg, aki nagyon ügyes diplomatikus érzékkel jelentette ki az Emberi Jogok Ligájáról, hogy »egyoldalú, piszkos propaganda szolgálatába állította azokat a szent célokat, amelyeket zászlójára irt.« »Több sem kellett annak a kormánytámogató és munkásellenes csürhének, mely minden alkalmat megragad arra, hogy a demokratikus Magyarországért küzdő ellenzéket megrágalmazza.« »Erre az elvetemült fejtegetésre csupán az lehet a feleletünk, hogy nem hiába Achim András egyik gyilkosa jegyzi azt a lapot, amely ilyesmit le merészel irni, és nem meglepő, hogy az Erzberger-gyilkosok mag3

r

arországi patrónusának és rejtegetőinek politikáját hirdeti. Nem mi _ voltunk azok, akik a »speciálisan kiképzett bajor fegyveresekkel« tárgyaltunk, hogy milyen módon vonuljanak Magyarországba. Nem mi voltunk azok, akik száz és száz ember meggyilkolásával vádolt rablógyilkossal leültünk tárgyalni, nem mi ijedtünk meg a magyar rablógyilkosok terrorizmusától, nem mi eszközöltünk ki olyanoknak amnesztiát, akikről beigazolódott, hogy tucatjával gyilkolták le az ártatlan embereket.« »Sajtószabadság, gyülekezési jog csak a reakciósok részére létezik ?« »Nos hát nem lesz csönd és nyugalom, ha a reakció ilyen módon folytatja vakmerő uszításait. Tagadjuk, hogy a munkásosztálynak nincsen más joga, mint a hallgatás és az éhenpusztulás. Tagadjuk, hogy újra me^' kell és meg lehet csinálni az 1919-et és az 1920-at és Gömbösek nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy újra lehet hullákat úsztatni, drótkötéllel összekötözgetni az embereket, autóval elrabolni, szemeket kiszúrni és napról-napra embervadászatot tartani.« A budapesti királyi ügyészség a cikk eme passzusai miatt eljárást indított a lan ellen. A nyomozás során a szerkesztőség a cikk szerzőjét nem jelölte mesr, igy a sajtótörvény értelmében a felelőssésr Vanczák János nemzetgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a bűncselekmény ténválladákai fennállannak, a személyi összefüggés a képviselő és a nevezett cikk között fennáll, zaklatás esete nem forog fenn, ennélfogva javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Flnök: Szólásra következik? Perlaki György iegvző: Farkas István. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur volt szíves ismertetni a cikk egyes részeit, de nem ismertette azokat a részeit, amelyeket nézetem szerint a mentelmi jog szempontjából különösképen ismertetnie kellett volna. Azokból ugyanis meg lehet állapítani, boe-v ebben az esetben fennforog a politikai üldözés esete. Majd elmondom a cikk történetét és rámutatok annak esyes passzusaira, amelyeket az előadó ur kihagyott, és amelyekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy itt esrészen objektiv kritikáról van szó, olyan politikai véleménynyílvánitásról. amelyet^ nem lehet és nem szabad "h, mentelmi bizottságnak izgatásnak minősíteni. Végtére is a mentelmi bizottságnak az volna a feladata, hogy meg-