Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. nies Kálmán: Jövőbelátó politika!) amelyben a túloldalon ülő képviselőtársaink is megnyugszanak majd abban, bogy a kormány teljes felelősséggel tartozik és más kormánynak kiell átvennie az intézkedést. (Zaj. — Klárik Ferenc: Akkor más kormányt szeretnek !) E mögött a kérdés mögött a maga drámai komolyságában igenis a királykérdés áll. Erről nem igen beszéltek és én is csak halványan kívánom ezt a kérdést érinteni, de rámutatok arra, hogy az urak elfogadták a kisgazdapárt programmját, amely kisgazdapárt sziklája volt Bethlen István egységes pártjának. Ebben a programmban benne van a szabadkirályválasztás álláspontja, amelyet annak idején az egységes párt is magáévá tett, hogy t. i. az államforma kérdésében plebiseitum utján szavaztatják meg a népet, igy fogják megtudni, hogy mi a magyar nép akarata, mégpedig titkos szavazás utján kifejezett akarata a királykérdésben. (Zaj.) En csak azt mondom a mélyen t. túloldalnak, méltóztassanak hűeknek maradni ahhoz a programúihoz, amelyet annak idején nagyatádi Szabó István fektetett le s melyet annak idején az összes kisgazda- és nem kisgazda-képviselők hirdettek a választások alkalmával. Az államforma kérdésében méltóztassanak ilyen becsületes szavazást tartani. Meg vagyok győződve róla, hoffy a magyar nép túlnyomó többsége a királyság álláspontján van és meg vagyok győződve arról is, hogy ezt a kérdést minden puccs nélkül, alkotmányos keretek és alkotmányos formák között meg lehet oldani, viszont azonban egyedül csak az alkotmányos tényezők meghallgatását és megkérdezését tartom alkalmasnak arra, hogy ebben a kérdésben állást foglaljanak; s ha ezt az utat fogják használni, ez vezet az igazi konszolidációhoz, ez az ut zár ki minden olyan drámai összeütközést és szerencsétlen gaztettet, mint amilyen volt a frankhamisítás, amely oly nagy erkölcsi és an vagi kárt okozott az országnak. (Dréhr Imre: Hol a drámai összeütközés 1 ? Nagy fantáziája van!) Ahhoz, hogy a kisgazdapárt programmját hogyan állapították meg. nem kellett nagy fantázia, mert hiszen a kisgazdapártnak négy elemi osztálvt végzett vezérei vannak, s ők józan magyar eszükkel azt látták helyesnek, hogy oleb^scitum utián kivannak a néri akaratát megtudni. Annakidején Franciaországban is igy döntöttek arról, hogy milyen legyen az államforma. Itt is ugyanazt kell megcsinálni, és akkor majd csinálják meg a királyságot, de nem erőszakos utón, nem ugy, hosrv össz o á11anak nébánv— maffia- vagy condottieri-módon és igy akarják a map-uk akaratát rákényszeríteni a magyar nemzetre. Ezek; a kérdések voltak azok. amelyeket előadni kívántam. Felfogásom az hogy az igen t. kormánynak ebben a kínos ügyben feltétlenül le kell vonnia a konzekvenciákat. És minthogy itt béke és nyugalom nem lesz addig, amíg a magyar nép az általános, titkos, közsétrekénti választójog utján a niaga akaratát kifejezésre nem juttatja, méltóztassék ezt az álláspontot elfogadni. (Dréhr Imre: Hol fog majd fellépni!) Én nem kérdezem a képviselő urat, hogy hol fog fellépni. (Dréhr Imre: Enyingen!) Engem nem mint bankigazgatót választottak meg, hanem mint ellenzéki képviselői, hatósági erőszak ellenére. (Zaj.) Tessék az uj kormánynak^ törvénybeiktatni az általános, titkos választójogot, s majd az igy összeülő nemzet^vrilóo plak'+^o^ kormányt, amely hivatva lesz a frankügy likvidálására s az ország ügyeinek továbbvezetésére. Azt a politikai helyzetet, amelyben vaévi február hó 3-án, szerdán, 153 gyünk, hogy az ellenzékkel szemben folyton a többségi jogra hivatkoznak, hogy az ellenzék kifakadásáaival szemben állandóan a mentelmi bizottságra utalnak, és a legerősebb fegyverekkel igyekeznek elnyomni azt a felfogást, amely az ellenzék részéről megnyilatkozik, nem tartom alkotmányosnak, nem tartom lojálisnak. Szent meggyőződésem, hogy felfogásommal nem fogok magamra maradni, s hogy oly események fognak elkövetkezni, hogy igenis, meg fogják látni a túloldalon ülő képviselőtársaink is, hogy a magyar nép számára nem lesz más választás, mint az, hogy tényleg törvénybe iktassa azt a törvényt, amely Európának és a világnak minden államában megvan, s amely alapja minden alkotmányos életnek: a titkos választói jogot, s a titkos választójoggal megválasztott nemzetgyűlés lesz majd hivatva arra, hogy a magyar nép nevében beszéljen, véleményt mondjon azokról a megtévelyedett emberekről, akik a frankhamisítás utján kompromitálták az ország jó hírnevét, és előidézték azt a belpolitikai és külpolitikai szerencsétlenséget, amelyből ez. a nemzet olyan nagyon nehezen fog majd feltápászkodni. Minthogy a kormánnyal szemben a teljes bizalmatlanság álláspontján vagyok, az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Szomjas Gusztáv: A szónokot számosan üdvözlik — De ültséf) a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hol a pártod?) Kérdezzék meg a pártot! Elnök: Szólásra következik! Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Joggal kérhetném a tanácskozóképesség megállapítását, de nem teszem, csak megállapítom, hogy ma, amikor az ország politikai és gazdasági élete úgyszólván az örvény szélén van, ezen a napon délután négy óra néhány perckor, nem akad itt az ország törvényhozásában annyi képviselő, amennyivel a tanácskozásképességet biztosítani lehet. (Felkiáltások jobb felől: Nézzen hátra!) Kijelentem azt is, hogy nem ami kötelességünk volna az, hanem a többségi párté. (Dréhr Imre: Azt nem lehet kívánni senkitől, hogy Kiss Menyhértet hallgassa. Kint vannak a folyosón!) Mindenkit meg kell hallgatni. Nagyon kérem az előadó urat, hogy az előadói székből legyen szives közbeszólásaival szórakoztatni a Házat. Egyébként pedig leszögezem, hogy a képviselő ur hivatalos álláspontot képvisel akkor, amikor egy képviselőtársunkról azt mondja, hogy nem kell őt meghallgatni. Ezzel szemben azt mondom, hogy minden képviselőtársamat^ meg kell hallgatni és ez mindenkinek kötelessége. (Mozgás a jobboldalon. — Gr. Hoyos Miksa: Mindenkit meg kell hallgatni: De ezt önök is jegyezzék meg!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a házszabályok ezeket az állandó közbeszólásokat is tiltják. Méltóztassanak ettől is tartózkodni s akkor mindjárt meg fogják hallgatni a szónokot. Szabó Imre: Ami az indemnitási javaslatot illeti, őszintén megmondom, különösebb kedvet nem is éreztem ahhoz, hogy felszólaljak, egyszerűen azért, mert az előttem felszólalt, velem egy pártállási! képviselőtársaim, de mások is, polgári képviselőtársaim is, elég határozottan és nyíltan kifejtették már azt az álláspontot, amely miatt magam sem tudom a kormánynak a felhatalmazást megadni, de szólásra kényszerit engem egyrészt Viczián képviselőtársam délelőtti felszólalása, másrészt Nagy Vince képviselőtársam felszólalása is. Viczián képviselő ur felszólalásával röviden végezhetek annál is inkább, mert hiszen nem is olyan régen — mindössze néhány napja —
