Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
154 A nemzetgyűlés 500. ülése 1926, Jászai képviselőtársam, aki mint a szakszerve- \ zetek országos tanácsának titkára is van itt, s j aki a szakszervezeteket a nemzetközi munka- ! ügyi konferencián is képviseli, az általa öszszeállitott hivatalos adatokkal is kétségtelenül beigazolta, hogy ezek a szakszervezetek sokkal inkább teljesítenek szociális feladatokat, olyanokat, amelyet tulajdonképen magának az államnak kellene teljesítenie, semhogy itt bárkinek is joga volna bármilyen irányban ezeknek a szakszervezeteknek szemrehányásokat tenni. Nyilvánvaló és minden jóérzésű ember előtt tudott dolog, és ha itt felszólalok, nem is azért teszem, hogy Viczián képviselőtársammal vitatkozzam, legfeljebb azért, hogy egyes jóhiszemű túloldali képviselőtársamnak tudomására hozzam, hogy azok az adatok, amelyekkel itt Viczián 'képviselő ur operált, legnagyobbrészt nem fedik a valóságot, amennyiben pedig fedik a valóságot, akkor is elferdítettek. Egyébként pedig hogy mennyire közelíti meg a valóságot és hogy tulajdonképen mi a célja, azt leginkább kérdéseessé teszi az a tény, hogy ugyanazok az adatok, ugyanazokban a beállításokban, ahogyan Viczián képviselőtársam idehozza, megtalálhatók Vági Istvánnak és társainak összes beszédeiben és röpirataiban. Ha tehát ez igy van, akkor szinte kérdőjelként áll előttem, hogy Vágit tulaj donképen miért is tartóztatták le annakidején, de hiszem, hogy ez rövidesen nyilvánosságra fog kerülni. Viczián képviselőtársam azt mondja, hogy a szakszervezetek nyomják el a munkások egyesülési és gyülekezési szabadságát, s a szakszervezetek vezetőivel szemben a kormány az, amelynek szakszervezetben tömörült munkások egyesülési és gyülekezési jogát meg kell védelmezni. Ez nem igy van, ennek épen az ellenkezője az igaz. Hogy ezt igazoljam, hivatkozom arra, hoey már balom végzést hoztam ide és olvastam fel, amelyek bizonyítják, hogy a szakszervezetek munkásságának egyesülési és gyülekezési szabadságát épen maguk a szakszervezetek igyekeznek megvédeni a kormány ténykedésével szemben. Remélem, hogy nem kívánják képviselőtársaim, — különösen a túloldaliak, — hogy ezeket az adatokat ismét idehozzam. Egyébként nem megyek bele a kérdés részleteibe. Nem megyek annyira, mint azt az ieen t. államtitkár ur tette de egyet mondhatok; senki sem annyira illetékes mondani, hogy a szakszervezetekben jól mennek-e a dolgok vagy sem, mint azok a munkások, akik a szakszervezetek tagjai és akik saját elhatározásukból fizetik egyesületi járulékaikat és azok a hatóságok, amelyek nagyon szigorú állandó ellenőrzés alatt tartják a szakszervezeteiket. Mindenkinek módja van a szakszervezetekből kimaradni anélkül, hogy a haja szála is srörbülne, de hogy ezek a munkások minden különösebb befolyás nélkül bentmaradnak a szakszervezetekben, ez a legjobb felelet az ellenkezőjének bebizonyítására, amit Viczián képviselő ur mondott. Egyébként ki kell jelentenem saját szakszervezetem nevében, de a többiek nevében is, hogy Viczián kénviselőtársam, aki közéleti tevékenysége révén isren sok olyan defektust szenvedett, amelyeket itt a törvényhozás előtt. de kint az országban is nyilvánosságra hoztunk, eljátszotta a jogot ahhoz, hogy ezeket a szakszervezeteket bármilyen kritikába részesítse. (Sütő Ferenc: Csak mozit tudott rekvirálni!) Felszólalásom másik része valamivel hoszszabb időt vesz .igénybe. Eredetileg Nagy Vince képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban akartam leszegezni a szociáldemokrata párt álláspontját közbejött azonban Berki Gyula képévi február hó 3-cin, szerdán. viselőtársam felszólalása, aki a Nagy Vince képviselőtársammal történt vitatkozásával szintén anyagot adott felszólalásomhoz. Berki Gyula képviselőtársam Nagy Vince képviselő úrral szemben 1917-et - idézi, mint amely körülbelül hasonlatos a mostani viszonyokhoz, amely a mostaninak körülbelül hasonmása és azt mondja, hogy mi, a baloldal, nem vagyunk tisztában a helyzettel, nem ismerjük a viszonyokat. Berki képviselőtársammal szemben meg kell állapítanom,^ hogy ilyen értelemben 1917 nincs és még kevésbé áll az, mintha az eseményekkel nem volnánk tisztában. Nekünk épen ellenkezőleg, az a határozott álláspontunk és meggyőződésünk, hogy nem az 1917-iki év, hanem az 1919 március 21-től augusztus elsejéig terjedő idő az, amely itt évek óta tart, amióta az ellenforradalom uralmon van. Hosszú évek óta — hét év óta — ugyanaz történik (Kabök Lajos: Ugyanaz fehérben!), ami történt akkor vörösben, ugyanazok az események játszódnak le majdnem szórói-szóra. Azt, hogy nem volnánk tisztában az eseményekkel, mégis csak a magunk álláspontja szerint ítéljük meg és azokra az adatokra támaszkodunk, _ amelyek birtokunkban vannak és azt bizonyítják, hogy tisztában vagyunk velük. Azt mondja Berki képviselőtársam, hogy azért támogatja Bethlen ministerelnököt, mert amikor ő jött, akkor ez az ország politikai és gazdasági temető volt és ma a fejlődés utján van. Kétségtelen, hogy amikor Bethlen ministerelnök jött, s az egységes, kisgazda, keresztény és keresztyén és nem tudom hányféle címet viselő párt, a mai többség Bethlen ministerelnök bábáskodása mellett tényleg megszületett, abban az időben utcai igazoltatások, fejbeverések, bombadobások és hasonló dolgok voltak napirenden és akkor tényleg más volt a helyzet, mint ma. De ha alapjában vizsgáljuk meg az állam életét, ha nézzük, hogy mi történik a közélet terén, ugy engedje meg Berki képviselőtársam, hogy kétségbe vonjam, mintha bármi változás is történt volna. Legfeljebb annyi történt, hogy nem dobálnak kézi gránátokat, nyilvánosan nem igazoltatják az embereket, de tessék elmenni bármely hivatalba, bárhol jogot, igazságot keresni, tessék elmenni a közigazgatás bármely lajtorja-fokához, bárhol próbálja valaki a maga igazát, a maga jogát megkeresni, ugyanazt a jogbizonytalanságot találja, ami abban az időben volt. Lehet, hogy ma fejbeverések nincsenek az utcán, de tessék megnézni például az idegen ellenőrző hivatalt, vagy azokat a hivatalokat, ahol az emberek végső kétségbeesésükben igazukat szokták keresni, s akkor látni fogják azt a kálváriát, amely abban nyilvánul, hogy évtizedek óta itt lakott, vagy esetleg itt született emberek is családjukkal együtt a kiutasítás veszélyének vannak kitéve. Nem tudják megszerezni honosságukat olyan emberek, akik itt születtek, de talán véletlenül édesapjuk nem ebben az országban született. Egész sereg más dolgot tudnék még felhozni, amelyek azt mutatják, hogy ugyan fejbeverések, bunkósbotos támadások ezidő szerint nincsenek napirenden, de jogbiztonság még sincs. Más alkalmakkor, az indemnités vagy a költségvetés tárgyalása alkalmával már nem egyszer soroltuk fel azokat a véres igazságtalanságokat, amelyek azt mutatják, hogy azok az állapotok, amelyek Bethlen ministerelnök ur kormányzása előtt megvoltak, ma is megvannak, sőt intézményesen, vannak bevéve az állami életbe, intézményesen vitték keresz-