Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. 109 Azt azonban ma is le kell, hogy szegezzem, hogy azon az állásponton vagyok, hogy ilyen szétágazó összeesküvés és bűncselemény csak olyan atmoszférában történhetett meg az országban, amely okvetlenül gyógyítandó és megszüntetendő. Kétségtelen tehát, — már ma is megvan az a kialakult véleményem — hogy lehetetlen, hogy ennek az összeesküvésnek és bűncselekménynek politikai konzekvenciái elmaradjanak. Szerintem azonban az atmoszférát nemcsak a mindenkori kormány teremti meg az országban, hanem a kormányon kivül a nemzetgyűlés és a sajtó is befolyásolja.^ illetve azt a kormány, a nemzetgyűlés és a sajtó együttesen teremti meg. Amikor tehát a kormánytól elvárom, hogy a politikai konzekvenciákat, ha szükséges, vonja le, az atmoszféra miatt, amelyben ilyen bűncselekmény keletkezhetett ugyanakkor ugy érzem, hogy ugyanez a megállapításom a nemzetgyűlésre, a nemzetgyűlés mindkét oldalára is vonatkozik, mert ha olyan beteg volt az atmoszféra az országban, hogy ilyen bűncselekmény keletkezhetett, akkor ezzel a nemzetgyűlésből kiáradó levegő, a nemzetgyűlés öszszetétele, a kormány és az ellenzék mind a két oldalról és részen természetesen vonatkozásba hozható. Egy bizonyos: a ministerelnök úrtól kéHük és elvárjuk, hogy minden eszközt ragadjon meg már kezdettől fogva arra, hogv átplántálja a külföldön a köztudatba azt, amit az előbb voltam bátor kifejteni, hogy a magyar nemzetnek ezekhez az urakhoz, ezeknek bűncselekménvéhez semmi néven nevezendő köze nincs. ( H elveslés jobb felől.) Kérjük a ministerelnök úrtól és elvárjuk, hogy az országot ezekből a gyanúsításokból teljes erejével mentse ki. (Propper Sándor: Ehhez más kormán v kell!) Ha a kormánv ilyen irányban ténykedik, a magam részéről egyetlenegy szalmaszálat sem teszek útjába, sőt ellenkezőleg minden bizalmatlanságom dacára és annak dacára, hop-y évek hosszú során keresztül a nemzetgyűlés ülésterméből fi fry el meztettem a ministerelnök urat bizonyos jelenségekre, — mert hiszen én hoztam ide először a titkos társaságok ügyét, én emiitettem először azt a szót: »mellékkormány«, én beszéltem egyidőben a kamarilláról — mindaddig, amig azt látom, hogy a ministerelnök urnák a külfölddel szemben hátvédre van szüksége, ezt a hátvédet a magam r^en-ó-ről természetesen nyújtom s egyetlenegy szalmaszálat sem teszek elébe (Tankovits János: Ez minden magyar embernek kötelessége!) és minden jogtalan követeléssel, amelv bármely nemzet részéről a magyar nemzettel szemben felállíttatik s minden gyanúsítással és vádaskodással szemben, amellyel a magyar nemzetet külföldön illetnék, a ministerelnök ur mellett és mögött állok- (Helyeslés a jobboldalon és közéven.) Ezeknek előrebocsátása után rátérek arra a szörnyű katasztrófára, amely mostani tárgyalásainkat feltétlenül uralta volna, ha a frankhamisítás bűnözve annvira le nem kötötte volna az érdeklődéit. Mély sajnálattal láthatnák a vidéken — különösen az árvizsuitotta Bihar és "Békés várme^vékben — hotry itt róluk alif-alifr esik szó, (Uov tmnl jobbfeloi. — Hedry Torino: Első a botrány!) holott itt sürgős intézkedéseket, preventív intézkedéseket kell tenni hasonló események elkerülésére és seeritő kezet kell nvuitania a kormánynak, a Nemzetgyűlésnek és a társadalom minden rétedének az árviz által sújtottaknak. Az elmúlt hónapban sokat foglalkoztam NAPLÓ, xxxix. ennek az árvizkatasztrófának minden vonatko zásával. Amint köztudomású, két helyen volt nagyobb árvizkatasztrófa: az északi SebesKörös vidékén, teljesen magyar impérium alatt levő területen, vagyis csonka Magyarország területén, azután pedig a Fehér- és FeketeKörös összefolyásánál, Gyula városától északra, amely árviz részben román impérium alatt levő területen, részben pedig csonka Magyarország területén pusztított rettenetesen. Azokból a jelentésekből, amelyekbe a földmivelésügyi minister ur szívessége folytán alkalmam volt betekinteni, láttam, hogy a két árviz keletkezésében egymástól teljesen különböző. Láttam, hogy a Sebes-Körös kiön+ó«e tulajdonképen u. n. jégtorlódásos árviz volt. amely abból keletkezett, hogy a Sebes-Körös egy szegleténél, kanyarulatánál a jég összetorlódott és igy vágta át a töltést. A déli Fekete- és Fehér-Körös összefolyásánál kitört nagy árvizkatasztrófa pedig hóoh^adásból és esőzésből keletkezett árviz volt, ahol még a mai napig sincsen pontosan megállapítva, nem-e történt még bűncselekmény is a természet rombolásán kivül. Az árvízvédelem Magyarországon a trianoni határok megállapitása óta jóformán lehetetlen. Mert maga az a körülmény, hogy amikor wée: Magyarország természetes határai között feküdt, 900 vízmérő állomásunk volt, most nedig csupán 80 vízmérő állomásunk van, tehát 820 vízmérő állomás olyan területeken van. amelyek a kisentente kezében vannak, szóval velünk ellenséges viszonyban élő államok területén, maga ez a körülmény is lehetetlenné teszi, hogy mi eredményes árvízvédelemről beszéljünk. (Iga?! Ugv von!) Az árvízvédelemnél — ahogy tanúim ánvoztam a kérdést — tulajdonkénen öt feladat volna: a légköri nagy lecsapódások előrejelzése, ami főleg hogy vidékon fontos: a csapadékmennyiségből a vizállások jelzése- a folyó felső szakaszán észlelt vízállásból az alsó szakaszokon várható vízállások előre jelzése: a jelzett vízállások idejének pontos megállapítása; a jelzések fryors és pontos továhbi+ása, vagyis a csanadék-értesitések és a vizállásértesitések gyors és pontos továbitása. Mindezt kiegészíti a partfelügyelet az ilyen folvók nartjain és mindaz a műszaki előkészület, mindazoknak a műszaki eszközöknek össze»•vüjtése és készentartása amelyek a gátak á+hágásának vaírv az átszivárgásnak megakadályozására alkalmasak. Amikor a trianoni ^erződés megkötésére a magyar delegáció "Parisba kiutazott, eb^en a tpkin+etben alános fel készül tséírgrel vonult fel. A földmivelésüíryi ministeriumnak egyik legtehetségesebb, legértékesebb tagja: Vmzián Ede ministeri tanácsos, akinek idevonatkozó szakkön vve is közkézen forosr. a m a s-a í^azrlag szaktudásával minden érvet felvonultatott, hosry azokat, akik akkoriban sorsunkat intézték, meggyőzze arról hop-y g trianoni határok sok más esryéb okon kívül már a vízrendszerre való tekintettel is tarthatatlanok. És csodálatos, hoe-y — amint ezt gróf Anponyi Albert t. képviselőtársunk is megerősíti •— ez az pgv érv hatott talán még lecrinká^b azokra, akik ott a tanácskozáson resztvettek. E tekintetben olvan siílvos érveket vonultatott fel a magvar békedelegáció, hos'y azok elől bizou vos mértékie- ellenfeleink nem tudtak elzárkózni, ue-y. hogy létesítettek a békeszerződés 292. és 293. §-ai szerint egv állandó vizü^vi műszaki bizot+ságot. amelynek tagjai sorába ; az utódállamok mindegyike egy-egy tagot de15
