Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

110 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. legált s azonkívül egy semlegest, egy olaszt neveztek ki elnökül. Ez az állandó bizottság három éve működik, illetőleg azt kell mondanom, immár három éve nem tesz tulajdonképen semmit, (Felkiáltások a középen: Igazi Ugy van!) csak papiron van meg. Mindössze saját szervezeti szabályzatát és ügyrendjét állapította meg ez alatt a három év alatt s ezenkivül határozott arról, hogy mely vízmedencék minő vízállásáról köteles az utódállamok valamelyike csonka Magyarországot értesíteni, de egyéb intézkedést nem tett. (Hxdry Lőrinc«: Elég szomorú!) Működött még egy kéttagú bizottság, a román vízrajzi osztály főnöke és a magyar vízrajzi osztály főnöke együttesen, akik alárendeltebb jelentőségű kérdésekben, főleg éppen azokban a kérdésekben dolgoztak, amelyek ott merültek fel, ahol a határt átmetszette valamelyik folyó. Az kétségtelen tény, hogy a románok azon kötelezettségeiknek, amelyeket az állandó vízügyi műszaki bizottság reájuk rótt, nem feleltek meg. (Igaz! Ugy van!) Helyesebben vagy nem r feleltek meg, vagy ha megfeleltek és küldték is jelentéseiket, azokat hiányosan vagy elkésve küldték, úgyhogy többizben sürgetni kellett a jelentések beküldését. A késedelem oka, hogy e jelentések először Bukarestbe mentek és onnan kerültek vissza csonka Magyarország íen'iletére, ami ismét olyan adminisztrációs hiba, amit ennek az állandó vízügyi műszaki bizottságnak előre ki kellett volna küszöbölnie. Mindenki, aki ebben a kérdésben szakértő, csak azt mondhatja, hogy a csapadékjelzés — tehát az eső- és hójelzés — és a vizállásjelzés most ezen a télen, különösen december havában, ugy, ahogyan az úgynevezett utódállamok és közöttünk ma van a helyzet, csődött mondott. Ez tény. Ha ehhez hozzáveszem azt a meggondolatlanságot és azt a bűnt, hogy az erdőket az oláhok derüre-borura irtották, ha hozzáveszem, hogy a vízlefolyás tekintetében mit jelent az, ha egy hegyoldalban, amely azelőtt fatörzsekkel volt borítva, most már hiányzanak a fatörzsek, hiányzik a mohapárna és az erdei növényzet, ha arra gondolok, hogy mit jelent ez az olvadó hólé lefolyásánál, miként gyorsítja, sebesiti azt meg és azután mindezeket a bűnöket az előbb emiitett késedelmekhez és felületességekhez hozzáadom, akkor előttem kétségtelen, hogy itt a románokat bűnös mulasztás terheli. (Igaz! Ugy van! a középen.) Különösen azt az árvizet illetőleg, amely a Fehér- és Fekete-Körös öszszefolyásánál történt s amely Gyulától északra öntötte el a területet. Ellenben nem állítom és nem hibáztatom őket — mert természetesen objektiv akarok lenni — a Sebes-Köröstől délre levő árviz miatt, mert ez jégtorlódásos árviz volt, amelyet tehát az ő jelentéseik sem akadályozhattak volna meg. T. Nemzetgyűlés! Olvastuk már a napilapokban, hogy Románia hivatalos vizsgálatot is indított és ennek kapcsán a kisjenői főszolgabírót állásától az alispán felfüggesztette, mert kiderült róla, hogy az egész veszedelem ideje alatt nem tartózkodott járásában. Amikor erre rámutatok, megint csak a románok bűnössége mellett hozok fel egy bizonyítékot (Igaz! Ugy van!) s ugyanakkor büszkén hivatkozhatom arra, hogy magyar területen a Sebes-Körös mentén levő árvíznél a magyar hatóságok — ugy a kormányzati, mint a vármegyei hatóságok — példás szorgalommal és minden elismerést megérdemlő buzgalommal jártak el. (Igaz! Ugy van!) Különösen meg kell említenem ellenzéki oldalról is a békésmegyei főispán-kormánybiztos működését, évi január hó 30-án, szombaton. (Igaz! Ugy van! — Temesváry Imre: Éljen Kovacsics!) akinek nem lehet eléggé hízelgő szavakban kifejeznünk elismerésünket azért, amit tett. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Hasonlóképen az egész környék lakossága a legnagyobb hálával gondol arra, amit az okányi járás főszolgabirája, Sieg Károly főszolgabíró végzett, mert az is példás volt. (Egy hang jobbfelől: Még sem olyan rosszak azok a szol gabirák!) Amit a katonaság és a csendőrség az árvízzel kapcsolatosan tett, arról már a honvédelmi" tárca költségvetésének vitájánál megemlékeztem és bár nem szívesen hivatkozom ilyen katasztrófákra, mint dokumentumokra, mégis ezt a katasztrófát is mintegy bizonyítékot kell megemlítenem amellett, hogy milyen jó, amikor baj van, az a munkaerő is, amely a hadsereg kötelékében szolgálók részéről igénybe vehető. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Mindenesetre arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ez az árvízkatasztrófa a béke által felállított határokat megdöngette. Megint bebizonyult az, amit a békedelegáció megjósolt, — és bár ne következett volna erre a jóslatra ilyen csattanós bizonyíték — hogy a békedelegáció által felhozott érvek a valóságban igazaknak mutatkoztak. Ezt most már a külföldnek is el kell ismernie. Ékért nekünk követelnünk kell, hogy Ma gyarország folya;mlszabályozását és erdőgazdálkodását — természetesen a régi Nagy-Magyarországot gondolom — egy kézben összpontosítsák,^ s mivel ez most ketté, vagy pláne még több részre van osztva, s ennek a megosztottságnak hátrányai következtében főleg a isizámunkra megmaradt területek szenvednek, ebből kifolyólag azt kell követelnünk, hogy a folyamszabályozás és az erdőgazdálkodás igazgatása a régi Magyarország területén belül a mi kezünkbe helyeztessék. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Érdekes, ha ezzel a kérdéssel foglalkozott az ember, visszagondolni arra a mozgalomra, amelyet ezelőtt körülbelül két esztendővel bizonyos vármegyék, főleg pedig a Szamos és a Körös völgyében fekvő vármegyék, továbbá Szatmárnémieti, Nagyvárad és Arad városok menekültjei indítottak meg. Akkor eben a mozgalomban, amely főleg a Millerand-féle kísérőlevélbe kapcsolódott bele, követeltük a határkiigazitást, követeltük azt- hogy a keleti határon azt a részt, amely színtiszta magyar, s amely minden vonatkozásban a nagy magyar Alföldhöz tartozik, minden kulturális és minden természeti vonatkozásában annak kiegészítő része s amely amuígyis el van vágva, el van szigetelve Erdélytől, amelyhez soha nem is tartozott, ezt a széles sávot, amelybe ez a három nagy város is esik: Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad: adják visza nekünk. És érdekes, ha a térképet megnézi az ember, ugy láthatja, hogy ennek a követelt batárkiigazitásnak bekövetkezte esetén, ha tudniillik a franciák mes m tartották volna a Millerand-féle kísérőlevélben tett ígéretüket, ez a mostani árvízkatasztrófa nem zúdult volna reánk, mert épen erre a területre esnek azok a vízmérő és vizmérceállomésok amelyeknek jelentéseit, ha idejében kezünkbe érkeztek volna, akkor az egyik árviz^ — mindig a Gyula melettire gondolok — idejében elhárítható lett volna. Ami a magyar viszonyokat illeti, azok fölött is kíméletlen kritikát kell mondanom. Mindenekelőtt meg kell állapitanom, hogy a SebesKörös mentén a Sebes-Körös Árvizmentesitő