Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. számit annak a földterületnek megvételénél. Hogy érvényesül ez a gyakorlati életben? A gyakorlati életben ugy érvényesül, az ezen a téren kibocsátott rendeletek olyan árat állapitanak meg ezekért a földekért, hogy soha senki nem álmodhatta, hogy ezekért a földekért, amelyek vagyonváltságföldek vagy megváltás utján az állam tulajdonába jutott földek, a földtulajdonos olyan horribilis árakat fog majd kapni, amilyent ezek a rendeletek megállapítanak. Halljuk többször az igen t. előadó ur szájából, és más ezzel a kérdéssel foglalkozó egyének szájából, hogy a kisemberek nem munkálkodnak. Disputálhatunk a felett, hogy ennek mi az oka. De ha azt halljuk, hogy nem fizetnek, ennek természetes okát abban találom meg, hogy csak azok nem fizetnek, akik nagyon rossz földet kaptak. (Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassanak érdeklődni a földbirtokreformot végrehajtó altruista intézményeknél. Méltóztassanak fáradságot venni maguknak és megnézni azokat a táblázatokat, amelyek kimutatják, hogy azok a -.kisemberek, akik a földbirtokreform folytán földet vagy házhelyet kaptak és jó helyen kaptak, jót kaptak, becsületes áron, ha drágábban is, mint a milyen annak a területnek jelenlegi forgalmi mértéke, azok becsületesen eleget tesznek a maguk fizetési kötelezettségének. Csak ott nem fizetnek, ahol a földterületek felosztása folytán, a kataszteri felvételeknek régi időből származó hiányossága folytán rendellenességek, aránytalanságok állottak be, ahol az illetők, akik földhöz jutottak, igazságtalanságot látnak maguk előtt és ennek érzete miatt fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Most nézzük meg a másik oldalát a kérdésnek. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Nézzük meg, vájjon köteles-e az a kisember fizetni. Mondjuk ki már egyszer nyíltan a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a novella 19. §-a mit mond. Azt mondja, hogy a földhöz juttatott egyén egy éven belül tartozik a reá rótt bérösszeget megfizetni. Ha ennek a kötelezettségnek alapos indok nélkül eleget nem tesz, akkor ellene a kimozditási eljárást meg lehet inditani. Kérdem tehát, mi az az alapos indok. Nem alapos indok-e az, ha valakinek nincs tehetsége fizetni ? Létezik annál alaposabb indok, mintha valakinek nem termett % — (Baross János : Nem teremhet Î) Létezik annál alaposabb indok, mintha valakinek nincs pénze, mintha valaki azt mondja, hogy már a párnáját is elvitték adóba, mintha azt mondja, hogy olyan földek jutottak birtokába, amelyek a birtokbavétel időpontjától fogva mind a mai napig viz alatt állanak, (Ellenmondások a jobboldalon.) — (Hajós Kálmán : Az nem lehet!) mint egyikmásik földhöz juttatott panaszkodik ! T. képviselőtársam, ezek bebizonyítható igazságok. Méltóztassék elhinni, én háromszor is megrágom a szót, amelyet a törvényhozás előtt kiejtek. Méltóztassék engem annyira megtisztelni ama erkölcsi tőke folytán, amelyet a magam szerény politikai működésemmel megszereztem, hogy feltegye rólam, hogy ide hebe-hurgyán meggondolatlanul, semmiféle népszerűség, semmiféle érdekhajhászat vagy demagógia kedvéért nem hozok olyan kérdést, amelyet a magyar nemzet összesége szempontjából nem tartok elég fontosnak és elég komolynak. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor ezeket a kérdéseket idehozom, nem a birtokos-osztály szempontjából, nem a földhözjuttatottak szempontjából, hanem a törvény, jog és igazság szempontjából vizsgálom ezt a kérdést. Milyen törvényalkotás az,-amely bizonytalanságban hagyja azt az egyént, akitől megváltotta a földet és bizonytalanságban hagyja azt az egyént, akinek odaadta a földet. Ez nem más, mint képmutatás és jönnie kell annak a novellának, amely évi december hó ,14-ên, hétfőn. 81 ezt a kérdést becsületesen rendezi. Ebben az országban, a mi táborunkban egyetlen egy ember nem akad, legalább azok közül, akikkel én lelki közösséget érzek, aki ingyen akarta volna a földet a földtulajdonostól a kisemberek javára elvenni. De én mindig méltányos árról, megfizethető árról beszéltem, nem olyan árról, amilyenről a földtulajdonos nem álmodott soha. A másik oldalon pedig soha nem mondtam, nem állilottam hogy a földhöz juttatott a földet Csáky szalmájának tekintse, amely neki az égből csöppent és ne érezze azt az erkölcsi kötelességet, hogy a neki juttatott földet meg is fizesse. Ha tehát szankcióra, miperativumra van szükség, amelyet a törvénybe be kell cikkelyezni, a kisembernek arra a kényszerítésre, hogy a neki juttatott földet megfizesse, én erre is kapható vagyok, de képmutatásra nem. Arra nem vagyok hajlandó, hogy az egyik helyen becikkelyezzük, hogy törvényes becsáron kell neki földet juttatni, a másik helyen pedig törvénybe iktassuk azt, hogy megváltjuk a földet számára, de csak akkor fizet, ha akar. Ez játék a szavakkal, üj törvényre, uj novellára van szükség, mely végérvényesen és közmegnyugvásra rendezze a jogviszonyt a korábbi földtulajdonos és a jelenlegi tulajdonos között. Hiszem és reménylem, hogy a nemzetgyűlésnek még ebben a szerintem nem egészen tiszta eszközökkel létrejött házában is meg fogjuk találni a megfontolásnak, a megegyezésnek azt a módját, amellyel ezt a kérdést is rendezni tudjuk. És hogyan képzelik önök megoldani a földbirtok reform kérdését a telepítés kérdésének megoldása nélkül. (Schandl Károly: Ahhoz pénz keli !) Amikor a telepítés kérdéséről beszélek, vagy beszéltem itt a Házban és a Házon kivül is találkoztam és találkozok százszor — és pedig a kérdést alaposan ismerő egyének részéről — azzal az invektivával, hogy a magyar ember maradi, konzervatív, a maga házát, háza tájékát el nem hagyja, telepítési akcióra nem kapható. Tény az, hogy az egyes ember maradi, konzervatív, mégpedig konzervatív és maradi nemcsak a falusi ember, de a városi ember is, mert az ember természetében rejlik a maradiság, a konzervativizmus, ragaszkodás ahhoz a földhöz, ahhoz a levegőhöz, ahhoz a környezethez, amelybe bölcsőjétől fogva élete pályáján szögezve van. Aki a telepítést egyénenkint gondolja, az teljesen el is vetette a sulykot és teljes lehetetlenségre vállalkozott. Telepítés csak rajban képzelhető el. Nem állítom, hogy a rajban való telepítéssel 100°/o-ig megoldható a kérdés. 100°/o-ig megoldhatónak nem tartom, de hellyel-közzel megoldhatónak tartom és aki a rajtelepités gondolatával foglalkozik, és a rajban akarja a telepítés kérdését a földrendezéssel kapcsolatosan is valamenynyire megoldani, az igazat fog nekem adni abban, hogy a rajban való telepítést igenis foganatosítani kell. Mit csináljunk azokkal a községekkel, amelyekben folyik a földbirtokreform, tárgyalása, amelyekben van igényjogosult, esetleg fölös számú igényjogosult, de a vidék olyan, ahol a birtokmegoszlás már kedvező volt, ahol nincs föld, amit ezeknek oda juttathattak volna, viszont vannak más vidéken olyan földterületek, amelyek mint vagyonváltságföldek rendelkezésre állanak, de a melyekre nincs jelentkező, nincs elegendő igényjogosult. Természetes dolog, hogy kisember nem fogja elhagyni a maga háza tájékát, sógorát, komáját és más közeli hozzátartozóját azért, hogy bizonytalan tájékra, bizonytalan vidékre menjen. De ha képben, rajzban elé tárják azt a jövendőt, amelynek elébe néz, ha látja lakóházát azon a vidéken, amelyet előtte megjelölnek, és tudni