Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

2 A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. lasztani. Sajnos a gyakorlatban megtörtént, hogy épen a késedelmes adós a törvény ezen rendelkezésével visszaélt, alaptalan előterjesztésekkel élt a végrehajtó határozata vagy intézkedése ellen és mikor azokat az elsóbiró, mint alaptalanokat elutasította, akkor ez ellen további jogorvoslattal, felfolyamodással élt, amely azután megint hosszabb ideig elhúzta a végrehajtás lefolytatását, főként tehát az árverés megtartását. Ezen visszaélésekkel szemben a jelen törvényjavaslat 2. §-a olyan módositó intézkedést tartalmaz, amely szerint nem kell bevárnia a felí'olyamodás elintézését, hanem az elsőfokú elintézés után már foganatositható az árverés, s mindazok a végrehajtási cselekmények, amelyek a 41. §-ban fel vannak sorolva, tehát kimondja ez a szakasz azt, hogy a felfolyamodásnak halasztó hatálya nincsen. A bizottsági szöveg eltérőleg az eredeti javaslattól, technikai okokból módositó javaslatot tartalmaz, s eszerint a törvény a kihirdetés napján lépne életbe. Ennek a rendelkezésnek az az indoka, hogy a rendelkezésre álló idő mellett kétséges az, hogy vájjon december 16-áig, mikor a törvény hatálya lejár, ez a törvény éleibeléptethető lesz-e. Az elmondottak alapján tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923:XXXlX. te. hatályának meghosszabbításáról és a végrehajtási eljárásban az előterjesztés halasztó hatályának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Ig^n!) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a címet). Elnök: Az előadó ur kivan szólni! Erődí-Harrach Tihamér előadó: T. Nemzetgyűlés! Egy stiláris módosítást indítványozok, amely a következőképen szól: Javaslom, hegy a torvényjavaslat címeben »hatályozásának korlátozása tárgyában« szavak helyett, ugy, amint a törvények szövegezésében általában megjelöltetni szokott, »hatályának korlátozásáról« szavak tétessenek. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni! (Helyeslés.) Elnök: Amennyiben az előadó ur indítványa ellentétes az eredeti címmel,, ennélfogva azzal szembe fogom feltenni a kérdést. (Helyeslés.) Kérdem, méltóztatik-e a a törvényjavaslat címét az előadó ur módosításával szemben elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadta el, tehát a módosított szöveget jelentem ki elfogadottnak, Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az 1. §-t felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—3. §§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) évi december hó 12-én, szomhuton. Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránti napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az 1825/26. évi állami költségvetés (írom. 963.) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a földmiveiésügyi tárca általános vitája. Az előadó urat illeti a szó. Erdélyi Aladár előadó: T. Nemzetgyűlés! Azon feltevésből kell kiindulnom, hogy igen t. képviselőtársaim mindnyájan átvizsgálták a költségvetésnek a földmiveiésügyi tárcára vonatkozó részét. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig ezt átvizsgálták, akkor velem együtt csak azt konstatálhatták, hogy ez a költségvetés tulajdonképen ugyanazokban a keretekben mozog, mint a múlt évi költségvetés. Ezt azért hangsúlyozom, mert talán mindnyájunknak fii lében cseng még a pénzügyminister urnák az a kategorikus kijelentése, hogy ő maga meg van győződve arról, hogy a gazdasági tárcák között talán a kereskedelemügyi tárcánál is fontosabb a földmiveiésügyi tárca, ennélfogva azt sokkal jobban kívánja dotálni a következő vagyis ezen költségvetési évre, mint a múlt esztendőre. S ime, ha megnézem az eredményeket, — mint ahogyan előbb is hivatkoztam rájuk — azt kell konstatálnom, hogy ez nem történt meg. Igaz, hogy mutatkozik egy 18 milliárdnyi többlet, de ha ezt elkezdem elemezni, akkor megint azt kell mondanom, hogy a 18 milliárd, tehát körülbelül 1 millió aranykorona közel sem elégíthette ki a mi várakozásainkat, hiszen ebből a 18 milliárdból is bizonyos összeg arra fordíttatott, hogy a személyi dotációk, a nyugdíjak emelkedése fedezetet találjon. Mindössze csak két olyan tétel van, amelynél érdemleges eredményeket érhettünk el, és ez a két tétel a vízügyi kérdés, és a gazdasági oktatás. A vízügyi kérdésnél egyrészt mintegy 10 milliárd többlet mutatkozik, ami igen elismerésreméltó, mert — amint beszédem későbbi folyamán rámutatni kívánok — Magyarország birtokpolitikájában a vízügyi kérdés óriási horderejű; másrészt pedig a gazdasági oktatásnál mintegy 4 milliárdnyi többlet jelentkezik, amely abból állott elő,^— amint erre is részletesebben a későbbiek során mutatok rá — hogy egyes intézményeinket internátusokkal akarjuk ellátni, mint pl. a magyaróvári gazdasági főiskolát, azonkívül pedig négy nj kisgazdaképző-intézetet akarunk felállítani. Ez utóbbiak közül kettőnek már is tervbevett előmunkálataira és költségeinek fedezésére mintegy 2 milliárd van előirányozva. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy legelőször ne ennek a költségvetésnek számadataival foglalkozzam, hanem igenis rámutassak arra, hegy milyen ennek az országnak egész agrár helyzete; megmutassam, hogy ennek mik a jó és mik a súlyos oldalai és ebből vonjam le azután a konzekvenciákat olyan irányban, hogy mi a kormány feladata támogatás szempontjából és pedig ugy a pénzügyi, mint a szellemi felfegyverzés, támogatás, iskoláztatás és vezetés tekintetében. Meg kell vallanom azt is, hogy helyzetem e tekintetben sokkal könnyebb, mint volt a múlt költségvetési esztendőben, amikor szintén mint előadónak volt szerencsém itt erről a kérdésről szólani. Ha méltóztatnak visszaemlékezni a napokban lefolyt vitára, azt láttuk, hogy azokon az oldalakon is, ahol eddig mindig azt mondották, hogy a magyar földmives a legkisebbtől