Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

Ä nemzetgyűlés 483. ülése J.925. évi december hó 12-én, szombaton. 3 a legnagy óbbig tejben-vaj ban fürdik, azt sem tudja, iiogy a pénzével mit csináljon... (Saly Enure: üsak a nagyokra mondiuk!) Méltóztassék megengedni, majd ráeitáiom a t. képviselő urakra, hogy csak most méltóztatnak a kisgazdákat védelmükbe venni! Méltóztassanak a cseiesznyeta elméletére visszaemlékezni! A cseresznyefát nem méltóztattak a grófoknak utalványozni, mert az még egy sem mászott fel cseiesznyét szedni, nem a grófokról, hanem a kisemberekről méltóztattak tehát mondani azt, hogy egy cseiesznyeta terméséből egész esztendei adójukat kiűzetik, sót még marad is nekik! (Ugy van! jobb/elől.) De le kell szegeznem, hogy aki különbséget tesz agrárszempontból akar a kicsi, akár a nagy agrár között, az csak azt árulja el, hegy nincsen tisztában az agrárkérdés belső tartalmával! (Dénes István: Na, na! — Mozgás jobbfelöl-) Bocsánatot kéiek, méltóztassék azt tudomásul venni, hogy szociális kérdés szempontjából igenis különbséget kell tenni (felkiáltások a szélsőbalotdalon: Na hát!), de magából az agrárkérdés szempontjából nem lehet különbséget tenni; mert méltóztassanak tudomásul venni, — később akartam erre rátérni, de nem akarom, hogy ez feledésbe menjen, — hogy amikor azt méltóztatnak mondani, hogy: a gabona ára milyen magas és a gabona ára tönkreteszi az országot, akkor nemcsak én, hanem mindnyájan, akik tisztában vagyunk ezzel a kérdéssel, arra hivatkozunk, méltóztassanak tudomásul venni, hogy a magas gabonaár elsősorban a kisember érdeke, mert annak az egész keresete abban a gabonában van, ha tehát annak az ára aránytalanul csekély, a kisember keresetének is megfelelően csekélyebbnek r kell lennie, (Saly Endre: Aratás után leszáll az ára, amikor a kisemberek eladják!) T. képviselőtársam, ezt mi is hirdettük, akkor önök azt mondták, hogy ez jól van így! Méltóztassék megengedni, hogy e kitérés után felvegyem beszédem fonalát. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen igen súlyos helyzetben van a magyar agrártársadalom és ezt most kezdik észrevenni azok, akik, sajnos, az országban nagyon sokan vannak és akik sohasem a dolgok belső értékét tekintik, hanem mindig jelszavak után indulnak és azok által engedik magukat elragadtatni. Amikor előre bejövendöltük ezt a súlyos helyzetet, akkor mosolyogtak rajta azzal az indokolással, hogy a nagyobb birtokosok még nagyobb, őket meg nem illető jövedelmet akarnak maguknak szerezni. Pedig ez tőlünk távol állott; nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk, hanem igenis védelmezni akartuk az egész magyar agrártársadalmat! (Szeder Ferenc: Sikerült agyonvédelmezni! Legalább az apraját!) Kérem, a védelemről és a támadásról is beszélünk! Ha ez a védelem nem sikerült, azt meg kell állapitanom, hogy a támadás olyan módon történt, ho^v a SZJ szoros értelmében kivédeni sem lehetett! (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Hallatlan !) T. Nemzetgyűlés! Ha egyetlenegy tételt állítunk be; ha kezünkbe vesszük a statisztikai adatokat, azonnal látjuk, hogy ebben az országban a nagybirtokosok száma elég kicsiny. (Szeder Ferenc: Az! Európai viszonylatban elég kicsiny!) Kérem, európai viszonylatokról ne beszéljünk, mert ha azokról beszélnénk, igen sokat kellene beszélnünk. Szomorúan kell megállapítanom, hogy az igen t. képviselő urak Európára csak akkor hivatkoznak, amikor ez önöknek kedves és alkalmas, amikor pedig nem kedves és nem alkalmas, akkor Európáról nagyon könnyen elfeledkeznek. (Ugy van! jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Gyenge érv!) Lehet, hogy gyenge, de talál! (Szeder Ferenc: Ezt csak maga állapit ja meg!) Emlékezzünk vissza, hogy főként az igen t. képviselő urak voitak azok, akik az agrárkérdést mindenkor ugy kezelték, mintha ahhoz semmi közük nem lett volna; állandóan támadásokban részesítették az agrártársadalmat. Hivatkozom arra, hogy egyik képviselőtársunk volt anynyira férfiú, hogy a napokban felkelt és itt bevallotta azt, hogy ő is nagy csalódáson ment keresztül; ő is felkapta volt a cseresznyefa elméletet, de most azt hirdeti, hogy nemcsak a cseresznyefásoknak, hanem a sokkai nagyobb birtokosoknak is szomorú a helyzetük. Ennek a t. képviselőtársamnak csak azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy ezt belátta, de meg tudom magyarázni azt is, hogy ő miért jutott erre a konzekvenciára: azért, mert időközben ö is gyakorlati gazda lett! Meg vagyok győződve róla, hogy ha más t. képviselőtársaimnak is töob kozuk volna a magyar földhöz, a föidmunkáiatoknoz és az agrárkérdéshez, akkor ők is nagyon könnyen erre a meggyőződésre jutnának. T. Nemzetgyűlés! Az újságokban állandóan mást sem olvasunk, mint azt, hogy. a magyar föld semmiféle terhet nem visel. Én naprólnapra figyelemmel kísérem azokat az újságokat, amelyek ezzel foglalkoznak. A Világ című újságnak állandóan van egy rovata, amelyben nemcsak szóval, hanem képletesen is mindig azt hozza fel, hogy milyen terhet visel a magyar föld és milyet visel ezzel szemben a városi lakosság. Mindig ott látok két kockát, az egyik egy kis leKete kocka és a magyar földadót jellemzi; ez alig látható, majdnem szemüveget kell féltenie annak is, akinek jó a szeme, iiogy meglássa; ezzel szemben a másik, a városi lakosság kockája egy hatalmas nagy oszlop, amelyet mindenkinek észre kell vennie. (Saly Endre: Azt nem lehet letagadni!) Nem kell letagadni; most rögtön ugyanazokból az újságokból fogok önöknek bizonyiiékokkal szolgálni. (Saly Endre: Számokkal nem lehet bizonyítani! 127:484! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne métlóztassanak nyugtalankodni, rá fogok térni mindezekre a kérdésekre. Én megadom a feleletet az igen t. képviselő uraknak, de nem azokból az agrárlapokból, hanem azokból, amelyekre nézve önök sem fogják vindikálni azt, hogy azok elfogultak az agrártársadalom javára. Tehát állandóan ezek a támadások: a föld nem fizet semmi adót, nincs semmi terhe. A forgalmi adót állandóan ugy mutatják ki, mintha ahhoz a földbirtokosnak és általában a föld megmunkálóinak semmi közük nem volna. Már most ezzel szemben állandóan azt hirdetik, hogy milyen jó a helyzete a birtokosnak: a búza ára az egekig emelkedett, és mindent, ami a földhöz tartozik, a föld terményét, az arany, sőt a világparitáson felül lehet értékesíteni. De az utolsó napokban már az ő részükről is kicsendült annak beismerése, hogy ezek az állitások, mint jeleztem, nem egyebek, mint hangulatkeltések. Hiszen felhívhatom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy már az utóbbi napokban csodálatosan a kereskedelmi tárcánál, ahol azt gondolták, hogy talán elhárul a felelősség súlya a multakra vonatkozólag, azt állították, hogy nem tudjuk értékesíteni a burgonyát, nem tudjuk értékesíteni a bort, nem^ tudjuk értékesíteni a babot sőt egyéb terményeinket sem és ezt azzal indokolták, hogy ez azért történt,