Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
72 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925, jükből. Lehet ugyan, hogy ezek a házak egészség és higiéné szempontjából talán nem olyan tökéletesek, mint kellene lenniök, ezen azonban még mindig lehet segíteni és amellett a főcél el van érve, mert mig vannak vidékek, ahol például egy szobában 16 ember kénytelen lakni, addig ezekben a községekben már nincs lakáshiány, minden embernek megvan a maga háza. Foglalkozom röviden a ministerelnök urnák azzal a megállapításával, hogy két független társadalmi osztály van most az országban: a városi zsidóság és a földbirtokos osztály. A ministerelnök ur a földbirtokreformnak kiadósabb és radikálisabb végrehajtását azért nem kivan ja, hogy ezáltal a földbirtokos osztály vagyonállományát megkímélje. Kérdezem a túloldalon ülő azokat a képviselőket, akik teljesen elfogulatlanul birálják meg azt, ami négy esztendő óta Magyarországon történt: annak, hogy a városi zsidóság annyira gazdag, hatalmas és hogy olyan nagy vagyont tudott magának szerezni, elsősorban nem a kormány és a ministerelnök ur az oka? (Ellenmondások jobb felől.) Nem én, hanem egy zsidó származású képviselőtársam, Pikier Emil, mondotta, hogy a zsidóknak soha nem volt Magyarországon olyan jó dolguk, mint a keresztény kurzus idején. (Szabó Sándor: Nem valószínű, hogy ezt mondta!) Mondotta! És megállapította, hogy tulajdonképen nagyobb hatalom van a Hitelbank elnökigazgatójának a kezében, mint Magyarország minister elnökének a kezében. Amikor a valorizálatlan hitelek milliárdjait és milliárdjait dobták oda minden ellenszolgáltatás nélkül az eminenter zsidó nagytőke karjaiba, akkor nem tett egyebet a kormány, mint tényleg ezeket a nagy vagy ónokat hizlalta még hatalmasabbakká. Ezt feltétlenül a gróf Bethlen ministerelnök ur vezetése alatt működő kormányzatnak köszönheti az ország, nincs tehát joga a ministerelnök urnák azt mondani, hogy ő a zsidó lakosság függetlenségét nem akarja még inkább nagyobbítani azzal, hogy a kisembereket földhöz juttatja. Valamint Franciaországban, Németországban és minden nyugati államban először a felsőbb osztály, azután a középosztály politikai tekintetben s azután gazdasági tekintetben is elveszítette befolyását és óriási demokratizálás következett be a közjogok és birtokok tekintetében, Magyarországon is be kell következnie, hogy 1500 nagyon megelégedett és nagyon gazdag ember helyett 6—7 millió kisembernek kell felcseperednie. Mert a függetlenség megvédelmezéséhez nem kell ezerholdas birtok. Ha valakinek 100 vagy 50 holdas birtoka van, ezzel is mindig meg tudja védelmezni függetlenségét a kormányzattal vagy a destruktív irányzatokkal szemben. A ministerelnök urnák tehát arra kell törekednie, hogy ha már ezek az osztályok gyengeségük vagy hibájuk következtében elveszítik birtokaikat, ezek a birtokok ne a nagytőkének vagy kimondottan a zsidóságnak kezébe kerüljenek, hanem a szegény magyar nincsteleneknek, a földmiveseknek, akisgazdáknak a kezébe, mert én biztositom a ministerelnök urat, hogy ezek a kisemberek sokkal szilárdabb biztosítékai a magyar alkotmányosságnak, az öncéluságnak és a magyar állami életnek, mint az ezerholdas vagy százezerholdas nagybirtokosok. (Zaj a jobboldalon.) Némi reményt csepegtetett a ministerelnök nv az érdekeltek lelkébe akkor, amikor azt mondotta hogy a hitbizományi nagybirtokok fennállását meg kívánja reformálni. Én évi december hó 14-én, hétfőn. azonban attól tartok, amitől már egyik képviselőtársam is tartott, hogy tulajdonképen ezt is csak fenyegetésnek használja a ministerelnök ur azokkal az uraikkal szemben és voltaképen valami különleges célt szolgál vele. Azt akarja talán ezzel elérni, hogy a főrendiházi törvény tárgyalásánál, vagy talán a királykérdés megoldásánál valami biztosíték legyen a kezében. Én minden ilyen politikai taíktika és politikai gondolat helyett egyedül helyesnek azt tartanám, hogy ha már a ministerelnök ur a földreformtörvényt ilyen szűk keretek között engedte érvényesülni, akkor, amikor elkövetkezik a nagybirtokkal szemben a reformatas ideje, legyen gondja arra, hogy azoknak a hitbizományi nagybirtokoknak jelentékeny része, amelyek forgalomba kerülnek, azoknak a kisembereknek a kezébe jusson, akik most a földreform végrehajtásánál nem jutottak földhöz. És figyelmébe ajánlom neki azt is, ami nem történt meg, hogy habár a két alaptörvény értelmében uj falvakat lehetett volna telepíteni, a kormány egyetlen egyet sem telepitett. Most, amikor a herceg Eszterházy-féle 220.000 holdas és a herceg Festetich-félíe 92.000 katasztrális holdas földbirtok és másoknak is hasonló nagyságú birtokai felszabadulnak, legalább ezekkel szemben tegyen meg a kormány minden lehetőt arra, hogy olyan községekben, ahol több száz igénylő hajlandó elhagyni a község határait és uj falut alapítani — Csanádmegyében is van több ilyen község — a jelentkezők ezeken az óriási hitbizományi birtokokon uj falvakat alapitlhasslanak. iEzi uj honfoglalás lenne, uj családok származnának; ez népesedési, adóztatási, katonai, védelmi szempontból olyan nagyfontosságú; kérdése az országnak, hogy ha ezt becsületesen és a kisemberek érdekében hajtja végre a kormány, feltétlenül monumentális alkotással dicsekedhetnéfk és pártpolitikai szempont nélkül mindenki elismerné a kormánynak ezt az érdemét. Ezek után két határozati javaslatot leszek bátor benyújtani. Az egyik a íkö vetkező (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a földhöz jutottakat jutegy kormányakció keretében kedvezményes áron gazdasági eszközökhöz és olcsó kamatok mellett kisebb kölcsönhöz.« Második határozati javaslatom a következő. (Olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a makói földigénylők többször benyújtott kérelméhez képest támog ássa a földigénylőket abban a céljukban, hogy a püspöklellei püspöki uradalom más háborús birtokkal kicseréltessék, s az uradalom a csanádmegyei igényelők között szétosztassák. E kérelem súlyos indoka, hogy az uradalom a trianoni határon fekszik... (Zaja jobboldalon.) beszéljék ki magukat, nem zavarom (Szabó Sándor: Csak azt akarom mondani, hogy nem léphet fel a makói kerületben! — Meskó Zoltán: Ott lép fel, ahol akar! — Szabó Sándor: A választójogi törvény értelmében nem léphet fel ott, ahol a földreformot forszirozza!) ... másfelől a lefolytatott tárgyaláson a polgármester lemondó nyilatkozatával , szemben az összes igényelők ragaszkodnak a kisajátifás és kicserélés elrendeléséhez.« Minthogy nem tapasztaltam, hogy a földreformról szóló alaptörvényt és a novellát a kormány és a minister ur komolyan vennék, és igyekeznének eredményt elérni a nép érdekében, minthogy nem tapasztaltam azokat a
