Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. évi december hó 14-én, hétfőn. 73 szempontokat, amelyeket két évvel ezelőtt a minister ur részéről hallottunk, — mely szerint követelte, hogy iskolák állíttassanak fel és azokban különösen azok a tudományok tanít­tassanak, amelyek a kisgazdatársadaloin intelli­genciájának emelése szempontjából szüksége­sek — minthogy a jóakaratot és a jóindulatot nem látom az ország- többmilliónyi földmivelő kisemberével szemben — mert ennek nemcsak hangoztatását tartom fontosnak, hanem ténye­ket és alkotásokat is szeretnék látni, melyek ércnél, márványnál és mindennél szebben bi­zonyítanák a kormány szándékát, a kormány népszeretetét — minthogy mondom — a minis­ter urnái és a kormánynál ezt nem látom, bi­zalommal nem vagyok irántuk és a költség­vetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Bodó János jegyző: Szakáts József! Szakáts József: T. Nemzetgyűlési Én ab­ban a meggyőződésben vagyok, hogy a ma­gyar kormányzati ágaknak legfontosabbika HZ ci- kormányzati ág, mely tekintetét a föld­mívelésügy felé fordítja. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bármennyire is hangoztassák bi­zonyos érvelések azt, hogy az -iparnak és ke­reskedelemnek nagyon nagy fontossága van ebben az országban, — én ezt aláirom és elis­merem — de a legfontosabb a földmivelésügy, már csak azérjt is, mert a nemzeti vagyonnak, a nemzeti jövedlemnek legnagyobb része erre támaszkodik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Aki Magyarországon helyes, a nemzet jövőjét szolgáló politikát akar folytatni, annak kell, hogy szeme szigorúan mindig a földmivelés­ügyön legyen, mert a csonka határok között tengődő életet csak innen lehet pezsgővé tenni, egész újjáéledésünket csak ezen lehet megala­pozni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Azzal a komolysággal, mely e tárgyhoz il­lik, kell, hogy hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Mielőtt, azonban ezt tenném, kritika tárgyává kell tennem egy felszólalást, noha személyeket nem szeretek bántani, a rendsszerek ellen sem vivők harcot, mert mi minden oldalról jövő kitanitást szivesen veszünk. Mikor azonban azt láttam, hogy az előadó ur a költségvetést megindokolván, javaslatát beterjesztette, egy szakszerű, a gazdasági állapotot minden tekin­tetben feltüntető helyzetképet adott, s amikor a földmivelésügyi minister ur ezek után egy gazdag programmot terjesztett az ország elé, mely minden agrárérdekeltség kívánságait teljesen kielégítette, (Rothenstein Mór : Nem mindent! — Ellentmondások jobbfelől.) a nemzet szorult pénzügyi viszonyai mellett ki­elégíthető gazdasági kívánságok útját meg­mutatta, akkor nekem fájt az, hogy mikor ar­ról volt szó, hogy a másfél hold földet, melyet a földhözjuttatottak fognak kapni, mennyi trágyával lehet termékeny erőben tartani, Drozdy Győző képviselő tréfásan azt mon­dotta, hogy két malac trágyájával. (Graeffl Jenő : Nagy szakértő !) Szerettem volna, ha a képviselő ur jelen lett volna, hogy ezt hallja! Őneki, aki a népoktatás terén működött, ha hozzászól a földmivelésügy­höz, és arrogálja azt, hogy hozzászólását meg­szívleljük kerülnie kellett volna, hogy ilyen tudatlanságot áruljon el. (Mayer János földmi­velésügyi minister: Enyhén szólva!) Mert saj­nos, a földmivelés tanítása a népiskolákban kezdődik és a népiskolai tanítónak kell annyi közműveltségének lennie, hogy már ott az is­kolában az elemi szakismereteket beleültesse a gyermekek lelkébe. A javaslat tárgyalása közben komoly kri­tikákat hallottunk a szociáldemokrata párt ré­széről. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a kormányzópártot mondjuk a szélsőséges párt­tói, a szociáldemokrata párttól leküzdhetetlen, lebonthatatlan barrikádok nem választják el. Az eszmék harca ez az ülésterem. Amidőn esz­méknek, gondolatoknak összeütközéséről van szó, mi mindent szivesen veszünk, az ellenzék támadásait ösztökélésnek tartjuk, hogy azokat a végcélokat, amelyek az emberiség boldogulá­sára vezetnek, mi is igyekezzünk megvalósítani. Az ellenzék, ha komoly kritikák hangzanak el részéről, épugy megsértést talál ezen az oldalon, mint az egész ország közvéleményében; és bár nem vagyok arra hivatott s csak a magam nevé­ben beszélek, örömmel szegezem le, hogy bizo­nyos megértés kezd az ülésteremben» a parla­menti levegőben úrrá lenni. Ha ezt megteremt­jük, akkor meg" fogjuk egymást érteni, mert ők is a magyar talajból nőttek ki, mi is onnan származunk és kell, hogy mindenki, aki e sze­rencsétlen hazának fia, csakis ennek a hazának boldogulását szolgálja, ez legyen a végcélja. Sajnos, a Népszövetség ellenőrzése alatt állunk a kormányzati ágaknak igen sokféle labirintusában. En olvastam a népszövetségi főbiztos jelentéseit Magyarország pénzügyi, gazdasági, szociális, minden vonatkozású hely­zetéről. Figyelemmel kell ezeket olvasnunk, mert abszolúte tárgyilagos ember tollából ered­nek, aki sem egy társadalmi osztálynak, sem egy foglalkozási ágnak, sem az iparnak, sem a földmivelésnek az érdekeit nem akarja ^alá­támasztani, hanem abszolút szigorú, hű fény­képet ad az ország állapotáról. A legutóbbi je­lentésben tanulságos számok vannak. (Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondja, hogy a költségve­tési év első három hónapjában a budget sze­rinti egyenes adó előírása 31-9 millió arany­korona volt. Ezzel szemben befolyt 24.8 millió aranykorona. Nagyon tanulságos számok ezek. Mutatják azt a beteg állapotot, amely Magyar­országon jelenleg még mindig megvan, mert az egyenes adók legnagyobb kontingense a föld­birtok adója. Mikor majdnem hatmillió arany­koronával kevesebb folyt be az előirányzatnál, mutatják ezek a számok azt, hogy a földbir­tokra támaszkodó jövedelem válságban van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szabó Sándor: Nem birja fizetni az adókat! Végre­hajtás van mindenütt!) Ezek olyan számok, amelyeket megmásítani, amelyből más kon­klúziót levonni nem lehet, mint azt, hogy a földbirtok Magyarországon került válságba. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy miért, miért nem, ezt nem taglalom. Ebben a teremben már szó esett erről, mások elmondották, de ezt a tényt nekem is le kell szögeznem. (Szabó Sán­dor: 50%-kal esett az értéke a földnek és a jö­vedelme is!) Nézzük a főbiztosnak ezt a jelentését to­vább. A vámbevételnek az előirányzat szerint kellett volna, hogy legyen ennek a költségve­tési évnek első három hónapjában 21.14 millió aranykorona. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban befolyt 24 6 millió aranykorona. Milyen volna Magyarország külkereskedelmi mérlege, ha a földbirtok nem lett volna válsá­gos helyzetben! A niult gazdasági év bő ter­mést hozott erre az országra, egyes vidékek csapásaitól eltekintve. Ez a válságos mezőgaz­daság tehát mégis meg tudta tenni a maga kö­telességét és külkereskedelmünkben olyan ja­vulást okozott, amely tanulság arra, hogy ez a foglalkozási ág, a magyar föld, kell, hogy a fő figyelem tárgya legyen ebben az országban. Javult a külkereskedelmi mérleg, amit a fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom