Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
Ô2 À nemzetgyűlés 484. ülése 1925. évi december hó lá-en, hétfőn. sok a kezére játszottak-e a házhelyigényiőknek, mert a házhelyigénylők a falvak elhelyezkedésénél fogva többnyire kisbirtokokat kértek, minthogy azok feküdtek közvetlenül a falu alatt, tehát a házhelyek céljaira kisbirtokok vétettek igénybe, amelyekért a birtokosnak cserébe mást kellett adni, hogy a házhelyek kiutalhatok legyenek. Ott, ahol a birtokos komoly, józan ember volt s a távolba nézett és látott, ott a házhelyek idejében kiosztatíak, a házak már felépíttettek (Fatacsi Dénes: Ezt valljuk mi is!) és már évek óta használatban is vannak. De nemcsak a birtokosok segíthettek ezen, hanem üdvös és követésreméltó példák is, amelyek közül fel kell emlitenem itt a nemzetgyűlés szine előtt egy igen érdekes népszokását az én vidékemnek, Esztár községnek, amely kell, hogy itt a nemzetgyűlésen is dicsérőleg megemlittessék. Ebben a faluban régi hagyomány, évszázados szokás az, hogy ha valamely gazda házat akar épiteni, megüzenteti a faluban lakó összes rokonainak, barátainak és ismerőseinek, hogy a jövő hónap 10-én, hétfőn kezdi meg házának épitését. Erre becsületbeli kötelessége — olyan becsületbeli kötelessége, amelyet soha senki el nem mulaszt — minden rokonnak, barátnak és ismerősnek, hogy ezen a napon reggel napfelkeltekor ugy a saját kézerejével, mint az igájával — tehát akinek lovai vannak, az a lovaival, kinek pedig ökrösfogata van, az az ökörfogatával — megjelenjék az épités színhelyén. S azzal kezdődik meg ebben a faluban minden házépítés, hogy az ehhez szükséges anyagot, — tehát ugy a téglát vagy a vályogot, mint a fagerendákat — a rokonok, barátok, ismerősök ingyen öszszehordják. (Patacsi Dénes: Minálunk is igy van!) Ez a követendő példa Esztár község lakosságánál a,zt eredményezte, hogy ebben a községben ma már három esztendő óta 165 házban laknak olyan egyének, akik csak a házhelyek kiosztása alkalmával jutottak a háztelekhez. (Patacsi Dénes: Nagyon szép!) Ha az ilyen régi szép népszokás párosulna a birtokosok jóindulatával, a házhely törvény és annak végrehajtása is már egészen más eredményeket ért volna el, mint eddig. Csak néhány szóval akarok szólani a Faluszövetség működéséről, amelyet tegnap néhány képviselőtársain szóvá tett. (Halljuk! Halljuk!) Azt kell mondanunk innen ellenzéki oldalról is, hogy kiváló férfiakat látunk ennek a szövetségnek élén. Azt kell mondanunk, hogy dr. Steinecker Ferenc ur, aki a Faluszövetség tényleges vezetője, az egész magyar közéletnek disze. (Felkiáltások: Ez igaz!) Mindenesetre a szaktudása ritkítja párját, és irigyeljük őt a Faluszövetségtől. Azt is meg kell mondanunk, hogy ott hangyaszorgalommal dolgozó Bodor Antal igazgató urnák is elévülhetetlen érdemei vannak. Bodó János képviselőtársam intenzív munkálkodását is élénken figyeljük, amelyen a Faluszövetség keretén belül történik. Ámde mégis azt kell mondanunk a t. minister urnák, hogy bizalmatlanok vagyunk a Faluszövetség működése iránt mindaddig, amig annak vezetésében csak egységespárti képviselők vannak. (Felkiáltások jobbfelől: Szívesen látunk ott mindenkit! — Schandl Károly: Más pártiak is vannak ott!) Amennyiben a Faluszövetséget valóban azokra a kulturális célokra méltóztatnak felhasználni, mint amelyeket hirdetnek, s ha ez való lesz, akkor mi teljes erőnkből támogatni fogjuk a Faluszövetséget, igy azonban, a mai formájában bizalmatlanul nézzük működését és azt sejtjük benne, hogy a legközelebbi képviselőválasztásokra burkolt formában, társadalmi formában a Faluszövetség képében készül fel az egységes párt. (Mozgás a jobboldalon.) Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy mi itt az ellenzéki oldalon behunyt szemekkel ülünk. Mi el vagyunk készülve arra, hogy a legközelebbi választásnál az Ébredő Magyarok Egyesülete, amely társadalmi formák között működik és társadalmi egyesület, közvetlenül a választás előtt ledobja a maga álarcát, és ott áll minden faluban megszervezetten a fajvédők pártjának a magva. Ugyanilyen gyanúnk van a Faluszövetséggel szemben, amely társadalmi egyesület, s amely megszervezkedik az egész országban mint társadalmi egyesület és majd közvetlenül a választások előtt ledobja a maga álarcát, és ott áll előttünk az egységes párt magva megszervezett formában. (Patacsi Dénes: Dehogy! Igazi nemzeti szervezet ez! -— Derültség a szélsőbaloldalon.) Kérjük tehát az igen t. minister urat, hogy ha csakugyan a falu érdekében és csakugyan azokra a nemzeti célokra, azokra a hazafias célokra, azo ! kra a mezőgazdasági és kulturális célokra akarja a Faluszövetséget dolgoztatni, amelyeket hirdetnek, akkor gondoskodjék arról, hogy ennek a szövetségnek a vezetőségében minden politikai párt kivétel nélkül helyet kapjon. Meg fogja látni az igen t. minister ur a különbséget, hogy mennyivel hathatósabban, alaposabban fogja végezni tudni ez a szövetség a maga teendőit. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Végül kijelentem, hogy Dénes István képviselőtársain indítványát a magam részéről elfogadom, a költségvetést azonban részint a felhozott indokoknál fogva, részint abból az okból kifolyólag, hogy a földmivelésügyi minister ur személye és politikája iránt bizalmatlan vagyok, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Nagy János (egri)! Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi tárcánál nem azért szólalok fel, hogy nyűgösködjem, vagy követelődzzem a földmivelésügyi minister úrral szemben, hanem azért, hogy rámutassak itt a nemzetgyűlés szine előtt arra az igazán fontos közgazdasági kérdésre, amely felett körülbelül háromnegyed év óta folyik a szakértők tanácskozása, ankétezése, hogy miképen oldják meg ezt a kérdést a magyar nemzetgazdaság és a magyar közgazdaság javára és előnyére. Az eddig előrebocsátottakból méltóztatnak látni, hogy nincs szándékomban a földmivelésügyi tárcára teljes egészében kitérni, hanem annak csak egy ágáról, a mezőgazdasági termelésnek legfontosabb ágáról, a szőlőtermelésről akarok beszélni. (Halljuk! jobbfelől.) Teszem ezt nem azért, mintha meg volnék arról győződve, hogy a földmivelésügyi minister ur nem tesz meg mindent a mezőgazdaság ezen ágának fejlesztése érdekében, — hiszen csak a múlt héten is a ministerelnökségen tartott értekezleten a földmivelésügyi minister ur síkra szállott a szőlőművelés, a bortermelés érdekében — hanem kötelességem e tekintetben felszólalni, hogy azoknak az ankéteknek és tanácskozásoknak mintegy eredményét, amelyek a bortermelés válságával már — mint mondót-
