Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
58 A nemzet g y illés 484. ülése 192t amerikai és német áruval kell versenyeznünk. (Mozgás.) Amikor én a gazdasági tehetetlenségnek, a mandarinizmusnak ezt a kijegeeesedését látom, akkor kérnem kell a mélyen t. minister urat, hogy azoknak az érdekeknek képviseletében, melyeket hivatalból kell képviselnie, méltóztassék ezekbe a kérdésekbe jobban, mélyebben belenézni és a mezőgazdasági érdekek kielégítésének olyan mértékben eleget tenni, amenynyire csak módjában van. Biztosítom róla, hogy ebbeli törekvéseiben az egész magyar gazdaközönséget politikai különbség nélkül a háta mögött fogja találni. De szólnom kell a szőlőtermelésről is. A i. előadó urnák ebben a tekintetben igazán kimerítő adatai után nem kivánok részletekbe bocsátkozni. Egyszerűen konstatálni kívánom azt, hogy Magyarország szőlőtermelése a jelenlegi borértékesitési lehetőségek mellett fenn nem tartható, de azt is hajlandó vagyok konstatálni, hogy akkora szőlőterületet, mint amekkora a mostani, Magyarország a jövőben egyáltalában fenn nem tarthat. Fenn nem tarthat „egyszerűen azért, mert a világversenyben ekkora szőlőterület termésével mi keresztültörni magunkat nem tudjuk. Számolnunk: kell tehát azzal, hogy szőlőtermelő területünket legalább is az eddigi felére vagy harmadára redukáljuk, hogy ne érhesse szőlőtermelésünket semmiféle külföldi konjunktúrából kifolyólag az a veszély, hogy egyszerűen saját zsírjába fullad. Ott azonban nem állhatunk meg, hogy 400 ezer holdból 200 ezer kikapcsolódik a termelésből és azok az emberek, akik abból éltek, egyszerűen tönkre fognak menni és munkanélküliekké válnak, vándorbotot vesznek a kezükbe vagy elkezdenek egy más foglalkozást, mint amellyel foglalkozott már az ősapjuk is. Ha a kormány ezt a kérdést lelkiismeretesen veszi, itt megállania semmilyen körülmények között nem szabad. Szurrogátumról kell gondoskodni. Arról t. i., hogy ezeknek az embereknek más gazdasági ágban való elhelyezkedését biztosítsuk. Ilyet pedig csak egyet ismerek, a dohánytermelést. Azokon a területeken amelyek par excellence szőlőtermő területek. akár lankás helyeken» akár pedig homokon, csak egyetlen más intenziv termelési ág van. mely egyszersmind kis területen termeíve is biztosithatja egy család exisztenciáját, a dohánytermelés. Hogy a dohánytermelés tekintetében hol tartank, ezt! a ti. előodó ur igen jól megvilágította. Ahelyett, hogy mi lennénk Európa dohányszállitói, vissza hagytuk fejleszteni dohánytermelésünket annyira, hogy ha igy megy, hamarosan már a saját szükségletünket sem tudjuk kielégíteni. Ezért én nem a minister urat okolom, mert neki nincs ebben része, de része van annak a lehetetlen fináncpolitikának és annak az állapotnak, hogy egy par excellence mezőgazdasági művelési ágat zöldhajtókás fináncok és jövedék-jogászokkal akarnak életbentartani. Ne Yegje rossznéven a minister ur, de a minister urnák itt kötelessége közbelépni és pedig akként, hogy a dohánymonopoliumot bifurkáltassék, hogy a termelési és jövedéki rész efválasztassék egymástól. A jövedéki részt ám lássák el a fináncok, de ne legyen közük a termeléshez, mert hiszen termelni a finánc nem tud, fogalma sincs a gazdaságról és nemcsak hogy fejleszteni nem képes a dohánytermelést, hanem — mint Magyarország példája mutatja — a legnagyobb dohánykonjunktura idején tönkre tudta tenni a gyönyörű magyar dohánytermelést. Arról nein is beszélek, hogy ha . évi december hó 14-én, hétfőn. fiskális szempontból vizsgáljuk a dolgot, ha nem a gazda iparkodása irányit egy termelést, hanem a fináncpolitika, mely szerint beváltom a dohányt, ha megkapom a megfelelő obolust — mert ezt itt is nyíltan hangoztatom, hogy nincs gazda, akinek a beváltáskor le ne kellene adni ezt az adót, amelyről tudja a minister ur és tud mindenki, — akkor azt kell mondanom t. minister ur, hogy ez Balkán és hogy ezt a Balkánt tessék kisöpörni, tessék lehetetlenné tenni az ilyen visszaéléseket. Tu• doni, hogy ebből megint tisztviselőellenes támadást fognak konstruálni bizonyos elemek, de nem bánom. A tisztességtelenséget támadom, A tisztességes és kötelességtudó tisztviselővel szemben senki nálam nagyobb elismeréssel és tisztelettel nem viseltetik. (Élénk helyeslés a balközépen és a baloldalon.) Szóval oda konklu dalok, nem "akarom a kérdést per longum et latum tárgyalni, a t- minister urnák kötelessége közbelépni, kötelessége a bifurkációt megcsinálni, a magyar dohánytermelés felemelése érdekében és mindannak érdekében, ami ezzel vele jár, de kötelessége a tönkremenő szőlőbirtokosok érdekében is, akiknek egyetlenegy kiút, egyetlenegy menedék marad a biztos tönkremenéssei szemben, ha okos, reális, céltudatos gazdasági politikával odaviszi a t. minister ur a termelést, hogy az eddigi szőlőterületeket fokozatosan, okosan, tervszerűen dohánytermelő-területekké változtatja át. Nem akarok a t. minister urnák recepteket adni, hogy ezt miként és hogyan méltóztassék csinálni. Van a t. minister urnák szakembere elég, méltóztassék azokat meghallgatni, méltóztassék gyakorlati gazdákat, dohánytermelőket is ankétre összehívni, méltóztassék ezt a kérdést rneghányni-vetni, ezt az egész vonalon kidolgozni és ha meg lesz a t. minister ur térve, akkor a bifurkációt feltétlenül létrehozni, mert ho_gy egy par excellence mezőgazdasági ág termelési része fináncok kezében maradjon, ez a képtelenség csak Magyarországon, de sehol máshol a világon nem volna lehetséges. Még egy másik körülményre is fel akarom hívni a t. minister ur figyelmét. Ez a mezőgazdasági szesztermelés fejlesztése. Nem abból a célból, t, minister ur, hogy itt az emberek még többet igyanak, — úgyis tudom, hogy eleget isznak — hanem a szesztermelés fejlesztésében én egy sokkal messzebbmenő célra tekintek. Olyan államnak, mint amilyen ma Magyarország, amelynek petróleumja, tehát benzinje nincs, amelynek sem yilágitóanyaga, sem természetes motorikus hajtóerői nincsenek, annak iparkodnia kell, hogy ezen a téren önmagát lehetőleg függetlenítse. Erre csak egyetlenegy módunk van, az, hogy ipari célokra, gépeink hajtására is lehetőleg motorikus szeszt termelünk. Ez pedig a mezőgazdaság hivatása. Méltóztassék csak arra gondolni, t, minister ur, ha a szabolcsmegyei 50.000 vagon burgonyát, amely most ott rothad és eladhatatlan, fel lehetne dolgoztatni és ha ezt a szeszt felhasználhatnék motorikus hajtóerőnek, mennyi adót takaríthatnánk meg, melyet most a külföldnek fizetünk a drága petróleumért. Mondom, ennek az országnak, amelynek hajtóereje nincs, iparkodnia kell, hogy minden eshetőségre előkészüljön és ha nem is tudjuk a peróleumot és benzint teljesen nélkülözni, legalább annyira le kell fokoznunk ezek behozatalát, hogy az á nemzet közgazdasági érdekeivel összhangban álljon. Ezeket akartam röviden megjegyezni és a magam részéről csak arra kérem a mél3 r en i,
