Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

À nemzetgyűlés 484. ülése 1925. évi december hó 14-én, hétfőn. 59 minister urat, méltóztassék ezeken gondolkozni, méltóztassék tisztán gazdaszemmel vizsgálni azokat a részeit az ország közgazdaságának, amelyek gazdaszempontból vizsgálandók, legyen ezeknek az érdekeknek a mélyen t. minister ur törhetetlen, gerinces, hajlithatatlan képviselője, akkor meg lehet róla győződve, hogy kisbirtokos, nagybirtokos, mindenki, aki ebben az országban a jogos agrárérdekekért él, minden egyes alkalommal meg fogja adni a t. minister urnák azt a támogatást, amelyre ezeknek a nagy kérdéseknek megoldásánál szüksége van. A költségvetést egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés ! Tökéletesen egyetértek Gaal Gaston képviselőtársammal abban, hogy mezőgazdaságunk a mi értesülésünk szerint is esőd előtt áll. Tényleg ugy van, hogy a gazdák tömege el van adósodva. Ugy van, mint ahogy ő mondja, hogy olyan fokú vidéken az elkeseredés, amilyenre példát az öreg emberek sem tudnak mondani. Ebben a helyzetben azonban őszinte sajnálatunkra épen az ilyen kiváló szakemberek, mint Gaal Gaston t, képviselőtársam nem vonják le a szükséges konzekvenciákat, nem keresik a felelős személyt ezért a helyzetért, (Kiss Menyhért: A Bethlen-rendszer!) nem állanak szembe a kormánnyal, amely ennek a helyzetnek közvetlenül vagy közvetve mégis csak okozója, hanem felsorolva a helyzet visszásságát mutató jelenségeket, a rendeletek elleni kifogásaikat, a végén bizalmukat fejezik ki az iránt, aki felelős azért a helyzetért amelyben ma a mezőgazdaság van. Ezen a különbségen kivül nem tudok egyetérteni Gaal Gaston képviselőtársamnak azzal a nyilatkozatával sem, amelyben lekicsinyl! Magyarországon az ipart és a kereskedelmet, mellékesnek, cafrangnak mondja mindezt, a mezőgazdaságot pedig ezekkel szemben olyan megkülönböztetésben részesiti, amilyen egy elfogulatlan törvényhozóhoz nem is illik. Rövid felszólalásomat azokba a nyilatkozatokba akarom belefűzni, amelyeket részint az igen t. földmivelésügyi minister ur a tegnapi nap folyamán, részint pedig a ministerelnök ur legutóbbi felszólalása alkalmával mondott. A t. kormány tagjai számjegyeket mondanak, azt mondják, hogy egymillió és néhány százezer holdat osztottak ki a földbirtokreform kapcsán, (Mayer János földmivelésügyi minister: Fognak!) és azt kivanják, hogy mikor ők ezeket a számjegyeket felhozzák, ismerjük el, hogy a földbirtokreform sikerült. Őszinte sajnálatunkra, homlokegyenesen ellenkező a véleményünk, sőt azt mondom, hogy nem is helyes, nem is járja, nem is illik az igen t. földmivelésügyi minister ur múltjához, hozzá, aki gyakorlati gazda és az életet, a falu viszonyait is ebben a vonatkozásban tökéletesen ismeri, hogy itt egy számjegyet megemlítve kivánja a siker konstatálását. Nem, a földbirtokreform nem sikerült. Nem a számjegyekre vagyunk kíváncsiak, hogy egy millió és néhány százezer holdat parcelláztok, hanem azt kérem az igen t. földmivelésügyi minister úrtól, hogy mondja meg, konstatálja, hogy megszünt-e Magyarországon és hány helyen szűnt meg a szociális elégületlenség a földbirtokreform végrehajtása folytán, kérdezem, hogy megnyittatott-e az anyagi fejlődés lehetősége mindenütt, vagy hány helyen nyittatott meg, kérdezem, hogy keletkeztek-e önálló exisztenciák abban a kivánt számban, amilyen számban terveztük és kérdezem a t. földmivelésügyi minister úrtól, hogy boldogulnak azok a kisexisztenciák, amelyek között ezt az egy millió és néhány százezer holdat szétosztották. Azt kell beismernie a t. földmivelésügyi minister urnák mind a négy kérdésemre, hogy: nem! Nem szűnt meg a szociális elégületlenség, nem nyittatott meg az anyagi fejlődés lehetősége mindenütt, nem keletkezett elegendő számban önálló exisztencia és ezek az exisztenciák sem boldogulnak kellőképen, (Ugy van! a balközépen.) És ha azt kérném a t. minister úrtól, hogy számoljon be a nagy nyilvánosság előtt, vájjon ezek az exisztenciák megfizették-e már a nekik juttatott föld árát, az ország területének hány helyén fizették ki egészen, amit megkaptak, és hány helyen nem, ha azt kérném, hogy számoljon be arról, hány helyen balasztották el ennek a fogas kérdésnek eldöntését, hány helyen alakítottak járadékbirtokokat és tudják-e ezeket a járadékbirtokokat fizetni azok, akiknek azokat odaítélték, akkor sem kapnék más feleletet. Erről adjon hiteles statisztikát a t. földmivelésügyi minister, ur és akkor kivánja az Ítéletet elj felett, ha kimutatja, hogy hányan kértek, igényeltek, és hányan kaptak és mennyit (Kiss Menyhért: Kiket utasitottak el!) és ha statisztikát ad arról a legújabb jelenségről, hogy hányan adták vissza azt a földet, (Baross János: Amely hasznavehetetlen!) amelyet nekik a földbirtokreform juttatott. Y égül számoljon el a t. földmivelésügyi minister ur arról is, hogy kapott-e valaki és hányan kaptak idegen határból földet, vagyis kiváncsiak volnánk arra, hogy itt, vagy ott megmozdult-e a falu népe s elment-e más határra, történtek-e a földreform kapcsán telepitések, habár nem telepitésnek neveztük azokat. Tagadjuk, hogy a földreform sikerült ; állitjuk, hogy nem sikerült. (Ugy van ! baljelöl.) Nem sikerült még a törvény címében lefektetett célt sem elérni, mert a törvény címe : a földbirtok helyesebb megoszlása. (Baross János : Erről beszélni sem lehet !) Most, amikor a földreformeljárást a minister ur lezártnak tekinti, állithatja-e jó lelkiismerettel, elmondhatja-e büszkén, hogy Magyarországon a földbirtok helyesebben van megoldva ma, mint volt azelőtt 1 A t. minister urnák bensőjében el kell ismernie, hogy a földreform megbukott, még pedig a jelszópolitikán, a párthatalmi törekvéseken, és a birtokos hatalmasok többségének újra elbizakodott, újra kihívó gőgjén és dölyfösségén. (Ugy van ! half elől.) Drákói szigorúságú szociális intézkedésekkel kellett volna jönni a háború és forradalmak után. Ehelyett jelszavak röpködtek itt, az egyik volt : földet a népnek, a másik pedig — gorombán kifejezve — üsd a zsidót ! Ezzel a két jelszóval mentek a pártok küzdelembe. (Zsirkay János : Egyik sem következett be !) Ennek eredménye volt, hogy két tábor keletkezett : a kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja. Mikor azután ez a két hatalmas tábor megjelent a nemzetgyűlésen egymással szemben, és amikor a keresztény nemzeti egyesülés pártja nem tudott agrárjelleget venni magára, és nem tudott soraiból agrárvezért termelni, akkor lepaktált a kisgazdapárttal, paktumot kötöttek, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) fuzionáltak, részint azon okból, amelyet említettem, részint pedig azért, mert megijedtek egymástól és attól, hogy