Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

50 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. még sohasem állapított meg 100%-os valorizációt, csak 50%osat, én mégis 100%-ban veszem — akkor is csak 7 milliót kap a lakásáértMéltóztassék ennek a szegény gazdatisztnek sorsát elképzelni, akiről feltételezem, hogy^ becsületes volt és nem az uradalom magtárából etette a saját jószágait; ez megkapta mai nappal a felmondást, mely szerint 30 napon belül el kell hagyni helyét, (Gaal Gaston közbeszól.) — azért vettem 100%-os valorizációt •— megkapta a 25%-os lakásváltságot és 30 nap múlva nézhet a nagyvilágba, nem tudja, hogy hová menjen, mert ne feledjük el, hogy 2200 gazdaliszt szaladgál állás nélkül az országban. Azt mondhatná bárki, hogy miért nem kötnek ezek a gazdatisztek szerződéseket, amikor állásba mennek. Ez csak egyoldalú szerződés, mert az egyik oldalon áll a vagyonos, birtokban levő birtokos vagy bérlő, — nekem is gazdatisztem van, tulajdonképen magam ellen beszélek, mikor ezt mondom — az egyik oldalon áll tehát a jól szituált tulajdonos, a másik oldalon pedig egy állás és kenyér nélküli egzisztencia áll, aki a halálos Ítéletét is aláírja csak azért, hogy egy darab kenyérhez jusson. Méltóztassék elgondolni, hogy ennek a gazdatisztnek szepl ember lén a gyermekeit kell beíratni a közeli városban az iskolába, szeptember 2-án pedig megkapja a felmondását, megkapja azt az egy-két milliót, mely, még ha valorizál tan veszem is, bizony nagyon csekély összeg. Hiszen láttuk, hogy a lakásnál ez 7 milliót tesz ki; ezenfelül a kertje után kap 100 koronát, — tessék ezt valorizálni — a marhatartásért 30 koronát, melyet ha szintén 100%-ban valorizálok is, akkor is alig kap az a szerencsétlen ember egy-két milliót, ez az összes pénz, amit kap, mint megváltást, amely mind rámegy arra, hogy bútorát elszáll ittassá a vasúton, mert a vasútig az uradalom szállitja. Nagyon jól tudom, hogy a fontos gazdasági dolgokat intéző gazdatiszteket nem lehet a kettős könyvelőkkel összehasonlitani; nagyon jól tudom, hogy a gazdatiszti állás bizalmi állás. Én nem is azt mondom, hogy az olyan ember, akiben bizalmamat elvesztettem, — ha mindjárt talán nem is szolgált rá — ne legyen elbocsátható, hiszen a vonatkozó törvény is intézkedik arról, hogy ha az illető szabálytalanságot vagy visszaélést követ el, állásából bármikor kidobbató, kitehető, én csak azt kérem, hogy ha egyébként az arca nem tetszik nekem vagy nem bizom benne, — ez tisztán relativ dolos: — akkor ne ugy legyen, amint most történik, hogyegy hold föld után kap 30 koronát, hanem adják meg neki azt az összeget amit a föld megtermett, amennyi hasznot hozott, hiszen a gazdatisztnél a természetbeni jövedelem a főjövedelem s adják meg- azonkívül a marhaés a sertéstartás váltságát is télies értékben Most tehát kap 30 aranykoronát, valamivel többet, mint egy mázsa búzának az árát. bolotí nz a föld holdanként hat mázsát, tengerinél r»edig tizenöt mázsa csöves lensrorit hozott neki. Azt hiszem, az 1900:XXVÏÏ. te. egy kissé avult már. Nem kérek többet, csak annvit. hogv vegyük ezt a törvényt revizió alá. 1900 óta 25 év telt el és nagyot változott a világ sora. Nyugtassuk meg ezeket a «-7Po-ó

nT embereket, hiszen ma a gazdasági cselédnek iobb a helvzete, mint a gazdatiszté. (Zaj.) Bocsánatot kérrek, nem a jövedelemről beszélek, hanem a biztonság szempontjáról, ezt pedig nem lehet elvitatni. Hiszen november l-e után, amikor azt a gazdasági cselédet szerződtetik, az nagyon jól tudja, hogy egy évig, ha csak nem lop vagy *wi december hó 14-én, hétfőn. más szabálytalanságot el nem követ, nem mozdítható el, tehát tudja, hogy jövő november l-ig neki kvártélya és ellátása van. A gazdatiszt pedig napról-napra él s egyik napról a másikra felmondhatnak neki, tehát nincs biztonságban. Nagyon kérem a földniivelésügyi minister urat, hogy erre vonatkozólag- fogadja el határozati javaslatomat, melyet a következőkben ismertetek. (Olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a földniivelésügyi ministert, hogy az 1900:XXVII. tc.-et, mely a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyt szabályozza, vegye sürgősen revízió alá és a Gazdatisztek Országos Egyesületének meghallgatása után a szociális szempontok figyelembevételével uj törvényt dolgozzon ki s azt sürgősen terjessze a Ház elé.« Arról van szó, hogy 2200 gazdatiszt állás nélkül van az országban. Ezek diplomás emberek, akik ma elmennének raktárnokoknak — tudok is ilyen eseteket — vagy üzletvezetőknek, szóval mindent megpróbálnak és mégsem tudnak elhelyezkedni. Pedig emlékszünk rá, hogT ebben a Házban egy felszólalás történt a földreform kapcsán ^ arravonatkozólag, hogy azok a bizonyos középbirtok-juttatások és bérlet-juttatások elsősorban a gazdatisztek részére lettek megígérve. (Kováts-Nagy Sándor közbeszól.) T. képviselőtársam, tessék kissé komolyabban közbeszólni vagy szellemesen és viccesen, de ne ilyen langyosan. (Derültség.)^ Arról van szó, hogy 2200 ember állás nélkül van. A földbirtokreform utján nagyon sokan elvesztették állásukat. (Petrovácz Gyula; Többen vannak!) 2200-ról tudok én. (Petrovácz Gyula: Nyolcezren vannak!) Okleveles gazdatisztekről beszélek, akik az egyesületnek tagjai. Most ujabban — nagyon helyesen — folyik egy összeírás a ministeriumban, csak üdvözölhetem a minister urat azért, hogy ezt elrendelte. Arra kérem a kormányt, hogy ha már földhöz nem juttatta ezeket az embereket, — mert magam is hfílátom. hogy ez nagyon nehéz lelt volna, mert pénz nélkül nem lehet középbirtokot vásárolni — legalább ellenőriztesse velük azokat a kisembereket, akik földhöz jutottak s így gondoskodjék az ő elhelyezkedésükről is. Drozdy képviselő ur az Omge ban elhangzott hasonló értelmű indítvány ellen tiltakozott és azt mondotta, hogy ő csak akkor egyezik bele ebbe, ha a nagybirtokot is ellenőrzik. Én azt mondom, hogy íme, itt van a legjobb alkalom. A Magyaróvárott végzett okleveles gazdatiszteket, akik saját hibájukon kívül az országé sonkitá s és a föld bírt ökre form következtében állás nélkül maradtak, tessék beállítani a szakoktatás terére. Nem tudom, nem lehetne-e ugy megoldani ezt a kérdést, hogy a falusi elemi iskolák VI. osztályában praktikus gazdák tanítanák a földművelést? Az ellenőrzést tulajdonképen a jótanácsok keretében végeznék el. Nem lenne az a gazdatiszt olyan kiküldött finánc-féle, aki ott vigyáz, hanem jószívű tanácsadó lenne. Erre feltétlenül kell pénznek lennie, nemcsak azért, mert áldoznunk kell ezeknek a szerencsétleneknek az érdekében, hanem azért is, hogy mgfelelő oktatásban részesüljenek a kisemberek, akik márólholnapra földhöz jutottak. Ezeknek nemcsak ellenőrzése, de elsősorban jó, gyakorlati tanáccsal való ellátása szempontjából kérem tehát, hogy az ilyen állásnélküli gazdatisztekkel töltsék be ezeket a helyeket. (Drozdy Győző: Tanitani kell, de nem macerálni!) A termésértékesitésről Erdélyi t. barátom és a minister ur kijelentései után vajmi kéve-