Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. set mondok. Örülök, hogy a minister nr intézkedéseket óhajt folyamatba tenni és nagyon kérem, hogy az agrár-érdekeltséggel egyetértésben mielőbb állitsák fel a megfelelő közraktárakat, hogy a gazdának ne kelljen elkótyavetyélnie gabonáját. Mert mit látunk 1 ? Azt látjuk, hogy minden évben aratás után a búza ára le van nyomva. Én soha sem voltam Csikágóban, de minden aratás után Csikágót és Csikágót hallok emlegetni. (Derültség.) És érdekes, Csikágó soha sem emeli fel az árakat aratás után, hanem, amikor a kisembert szorítják, mikor adót és adósságot kell fizetnie, akkor olcsón kell eladnia a gabonáját. A kisember azért sir, hogy olcsón^ kell adni a gabonáját, itt Pesten pedig szidják, hogy milyen méregdrágán adja a gabonát. Itt valahol hibának kell lennie. Nem tudom, micsoda spekulánsok vannak a közvetítő kereskedelemben. Tessék, t. minister ur, egy kissé belenyúlni ebbe a dzsungelbe. Ezek előrebocsátása után, mivel a minister ur intézkedéseiben és működésbéen reményt látok arra, hogy gazdasági bajainkon s az ország mai szomorú helyzetén sürgősen segiteni fog, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés Az igen t. előttem felszólalt képviselő ur beszédének ama részébe kapcsolódok bele, amikor ő a földbirtokreform kérdéséről beszélt és megemlitette azt, hogy az Omge-val kapcsolatos mozgalom ismét lovat ad a demagógok alá, akik ezt a lovat ismét meg fogják nyergelni kunt a falvakban. Megszoktuk, hogy ha a túloldallal nem vagyunk egy véleményen, ha nálunk messzebbmenő célkitűzéseink vannak kérdésekben, akkor mindjárt a demagógia vádját vágják fejünkhöz, minduntalan azzal a kijelentéssel találkozunk, hogy felelősségnélküli politikát csinálunk, demagógiát tizünk, sőt ha egy szerény megjegyzést megkockáztattunk egy-egy javaslathoz, azt is megkaptuk a nemzetgyűlésen pár nappal ezelőtt, hogy izgatjuk a közvéleményt felszólalásunkkal. Mindent megszoktunk, de érthetetlen ós szokatlan előttem Meskó képviselőtársam felszólalása, aki egyrészt mégsem a túlsó oldalon ül. másrészt ne~ dig harcosa volt annak a földbirtokreformpolitikának, amelynek célkitűzései sokkal meszszebb haladnak, mint amennyi eredménye a mostani földbirtokreformtörvény végrehajtásának van. Emlékeztetem Meskó igen t. képviselőtársamat a kisgazdamozgalmakra. Nem a 918-as forradalom ideje alatt jelentkezőkre, hanem a forradalom utáni idők mozgalmaira, amikor Eubinek földművelésügyi minister, aki egyébként a nagyagráriusok környezetébe tartozott évtizedeken keresztül, következetesen félre nem érthető "módon leszögezte magát ahhoz a földbirtokreformpolitikához, amelynek Meskó Zoltán képviselőtársam akkor harcos szószólója volt, (Meskó Zoltán : Ma is az vagyok ! Kijelentettem !) Beszédem későbbi folyamán majd rátérek ennek a földbirtokreformtörvénynek a végrehajtás során elért eredményei kritikájára, és ezzel az elért eredménnyel vetem majd össze Meskó képviselőtársam mostani állásfoglalását és dicsériádáját a földbirtokreform végrehajtásáról. (Meskó Zoltán : Épen az ellenkezőjét mondtam !) Majd akkor lesz módomban megállapítani igen t. képviselőtársam, (Meskó Zoltán : Épen az ellenévi december hó 14-én, hétfőn. 51 kezőjét mondtam !) hogy itt elvfeladások történtek,, itt jelentékeny eltérések történtek a célkitűzésektől, a programúitól, olyan eltérések, amelyeket más országokban, ahol adnak valamit az elvekre, árulásnak neveztek. (Meskó Zoltán : Ebből a törvényből mást törvényt nem lehet csinálni, csak ezt végre kell hajtani ! — Halljuk Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Képviselőtársam azt mondja, nem lehet más törvényt csinálni. (Meskó Zoltán : Ez sincs még befejezve !) Azokkal a sirámokkal, amelyek a földbirtokreformeljárással kapcsolatosan felhangzottak, később fogok nyilatkozni, de most is megjegyzem, amilyen veszedelemnek tartják most a földbirtokreform végrehajtását, épen olyan veszedelemnek tekintették valamikor a jobbágyság felszabadítását is azok, akiket érintett és később meg kellett győződniök róla, hogy az a veszedelem, amelytől a jobbágyság felszabaditása révén tartottak, nem vált valóra, hanem a jobbágyság felszabaditása a nemzeti erőkifejtés megtestesülése volt. Szerény meggyőződésem szerint, bármennyire vádolnak minket demagógiával a földbirtokpolitikai kérdésekben, ma is azt kell mondanom, ez csak kezdet, s ezután kell még jönnie egy demokratikus földbirtokpolitikának, ha valóban reorganizálni akarjuk ezt az országot és valóban meg akarjuk menteni a végpusztulástól. Ezután rátérek az előadói beszédekre, amelyek egyrészt az előadó ur, másrészt pedig a íöldmivelésügvi minister ur részéről elhangzottak. Az előadó ur sokszor helyes okfejtéssel bizonyos tekintetekben meglátta a magyar mezőgazdasági életben a hibákat és bajokat és nagyon szerettem volna, ha az előadó ur meg is jelölte volna azokat az utakat és módokat, amelyek nézete szerint ezekből a bajokból kivezetnek. Amiket az előadó ur mondott, különösen ha azokat a mezőgazdaság alsóbb rétegeire vonatkoztatjuk, mi is elmondottuk jó néhány esztendővel ezelőtt. TTgy emlékszem, hogy első indemnitási beszédem alkalmával is rámutattam arra a veszedelemre, amely á termelés konszolidálásával az apró exiszteneiákat éri. Kifejezetten megmondottam, hogy amenynyiben nem térünk át intenzivebb termelési rendszerre és nem iparkodunk kereskedelmi szerződéseket kötni, hogy terményeinket értékesítsük, Oroszország bekapcsolódván es-yszer az európai gazdasági életbe, a mezőgazdasági apró exiszteneiáknak tömeges halálát fogja okozni. Nem hozhat más eredményt természetszerűleg az a politika, melyet a kormányzat a kis exisztenciákkal szemben alkalmaz. Más kérdés azután, hogy a nagyobb, tőkeerősebb gazdaságokat, amelyek az államhatalom révén is előnyösebb helyzetet tudnak maguknak teremteni, mennyiben érinti ez a mezőgazdasági válság. Á nagybirtokra vonatkozólag nem tudnám aláirni az előadó ur fejtegetését, Különösen megkapott az előadó ur beszédének az a része, amikor arra törekedett, hogy szembeállitsá a falut és várost egymással és hogy kimutassa, hogy a nagybirtok mennyire hátrányban van a várossal szemben. Én nem látom a város és falu közt azt a súlyos ellentétet, amelyet az előadó ur állit és statisztikai adatokkal iparkodott alátámasztani, mert szerény véleményem szerint a mezőgazdasági munkásság, ipari munkásság, n kisiparosok, kiskereskedők és apró', törpe birtokosok között az az érdekellentét nincs is meg, melyet az előadó ür meg akart látni. Szerintem nem lehet egy-egy index-számot
