Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

H nemzetgyűlés 484. ülése 1925. ein december hő 14-én, hétfőn. 49 Felhívom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmét, hogy történjék már Kiskőrösön is valami. Hároméves aktákra nem lehet annak a. birónaik ráülnie. Én a független magyar bíróságnak olyan fanatikus hive vagyok, hogy egyáltalában nem szeretek ezzel a kérdéssel foglalkozni sem. Nem annyira a birót hibáztatom, mint inkább az egész rendszert. Egy bíróra rásóznák 30—40 községet! Ez lehetetlen, így tisztán lutri, melyik község mikor kerül sorra. Igaz, hogy Kiskőrös ezt az Ökördit nem kapta meg, de történt ott egészen más dolog. Rám a zsidókérdéssel kapcsolatban igazán nem lehet azt mondani, hogy valami nagy filoszemita lennék, bár mindenkor becsületes, igazságos, keresztény politikát akartam csinálni. (Szeder Ferenc: A keceliek kivernék!) Engem sem kiverni, sem beverni nem lehet; én mindig az igazság ügyét igyekeztem szolgálni. Akárkit ér jogsérelem vagy jogtalan üldözés, én mindenkor ott voltam és köszönöm önnek, t. barátom, hogy most közbeszólt, mert így rátérhetek arra, amit sohasem mondottam még: vegye tudomásul a t. képviselő ur, hogy az én kerületemben atrocitás még nem fordult elő. (Szeder Ferenc: Nagyon helyes! Örülök neki!) Arról van szó, hogy Kiskőrösön van az országban az egyetlen olyan izraelita hitközség, amelynek földje volt, egy hagyomány alapján. Egy birtokos család volt ott, amelynek birtoka 1864-ből eredt. Ennek a birtokosnak, Straszburger Mátyásnak volt egy leánya, aki vagyonát jótékony célokra hagyta; többek között 400 katasztrális hold ilyen homoki földet Csengőd puszta mellett az izraelita hitközségnek hagyott azzal, hogy a hitközség a jövedelem egyharmadával szabadon rendelkezik hitközségi célokra, másik kétharmadával pedig köteles iskoláit és templomát fentartani és kulturális célokra áldozni. Mint feltétlenül, abszolúte vallásos ember, minden ember vallását egyformán tisztelem; ép ugy tisztelem a zsidó vallást is, mint ahogy ragaszkodom saját vallásomhoz. Ez nem lehet felekezeti kérdés, ez az igazság kérdése. Akkor, amikor más föld nem állt rendelkezésre, amikor talán, ha kevesebbet vettek volna el és ha máshol pótolták volna, talán ép ugy megfelelt volna ez is a célnak, akkor egy ilyen kulturális és egyházi célokat, egy vallásfelekezietnek a céljait szolgáló földterületet vettek el. Én tovább látok egy-két méterrel. Ma neki, holnap nekem. Én nem akarok tápot adni a legkisebb mértékben sem arra, hogy kulturális célokat szolgáló, iskolákat fentartó egyházi javadalmakhoz valaha is bárki hozzányúljon, hiszen a törvényben is intézkedtünk, hogy ha ilyen földeket elvesznek, kárpótlást kell adni máshol. És amennyire szent az én vallásom és amennyire az én vallásom intézményei mellett kardot rántok és életemmel is megvédem ezeket a katholikus intézményeket, ép ugy kérem és jogosan követelhetem, mint annak a községnek a képviselője, hogy ezt a kulturális és iskolacélokat szolgáló vagyont — amennyiben ez megfelel a valóságnak, minthogy megfelel — a hitközségtől ne vehessék el. Azt hiszem, a minister ur ma ebben a kérdésben kérvényt is fog kapni; az Ofb igen t. elnöke is megkapta az erre vonatkozó kérelmet, amelyben kérik a kérdésnek az elnöki tanács elé való utalását. Én nem kérek a t. minister úrtól semmi mást, csak igazságot. Az igen t. minister urnák azért az intézkedéséért és azért a kijelentéséért, hogy a mezőgazdasági munkásságot a legmesszebbmenő szociális támogatásban kívánja részesíteni, ezért a kezdeményező lépéseért —mert sajnos,, eddig vajmi kevés történt e téren — és ezért az, Ígéretéért csak elismeréssel adózom és várom a következményeket, az Ígéretek tettre váltását. De most szóvá kell tennem, még, mielőtt az idő lejár, azoknak az egyéneknek sérelmeit, akiknek vállán a 'mezőgazdaság nyugszik, akiknél nincs 8 órai vagy nem tudom, milyen munkaidő, akiknél nincs hivatalos óra, akik télen-nyáron, fagyban-esőben künn végzik kötelességüket. Ez a gazdatiszti kar. A gazdatiszti karnak az a sérelme, hogy a birtokos, : gazdája, bármikor, minden indok nélkül kiteheti őket, felmondhat nekik. Igaz, hogy van bizonyos féléves vagy egyéves felmondás, nem okleveleseknél pedig három havi felmondás, ' azonban mégis kitehetik őket. Miért? Mert a törvény, amelyet később citálni fogok, azt mondja, hogy ha a birtokos kártalanítja a lakásért és az egyéb járandóságokért, akkor az illető 30 napon belül tartozik lakását elhagyni. Tessék a mai szociális viszonyok mellett elképzelni ezt! Tessék ezeknek a becsületes, hazafias, a középosztályhoz tartozó egyéneknek az érdekeit figyelembe venni. Tisztára ki vannak szolgáltatva gazdájuk esetleges rosszkedvének. Ha az ballábbal kelt fel, egy szép napon' egyszerűen felmondja nekik a szolgálatot, mert az 1900. évi XXVII. te, amely a birtokos és a gazdatiszt közötti viszonyt szabályozza, a következőket mondja (olvassa): »A felmondási idő, ha a felek a szerződésben másként meg nem állapodnak, az okleveles gazdatiszt szerződésénél egy év, az oklevéllel nem bíró gazdatiszt szerződésénél pedig félév. r Az okleveles gazdatiszttel kötött szerződésben három hónapnál, az oklevéllel nem biró gazdatiszttel kötött szerződésben egy hónapnál rövidebb felmondási időt a szerződésben nem lehet megállapítani.« — Ez rendben van. »Ha a birtokos a felmondás közlése után a gazdatisztet a felmondási időre eső minden járandóságára nézve kielégíti, ezzel a szerződést a felmondási idő előtt is megszüntetheti. A lakásból való kiköltözésre azonban a gazdatisztnek 30 napi határidő hagyandó.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én más szempontból bírálom, ezt a dolgot (Kováts-Nagij Sándor közbeszól.) és a képviselő urnák, ha meghallgat, ha megvárja a végét, — t. képviselőtársam, ugy látszik, nagyon türelmetlen — szépen meg fogom magyarázni a dolgot. Ez a bizonyos, a felmondási időre eső minden járandóság és a lakbér kiegyenlítése a gyakorlatban jelenleg a következőképen történik. Egy nagyon előkelő uradalomnak, — nevet nem akarok mondani, sohasem személyeskedtem — mutatom be a szabályzatát. (KovátsNagy Sándor: Tudom melyik.) Nem tudja a képviselő ur és hiába is próbál beugratni, hogy megmondjam, mert én sohasem személyeskedtem. (Pataesi Dénes: Még ő vele sem! Még ő vele sem!) Például a tiszta évi készpénz fizetésének 25%-ában állapittatik meg a lakásváltság, de az istállókért és egyebekért semmi váltság nem jár; mivel pedig egy főintézőnek ugyanezen előkelő uradalom statisztikája és kimutatása szerint cirka 2000 aranykorona az évi fix-fizetése, tehát ennek 25%-át, egy negyed részét kapja, vagyis 500 aranykoronát kap. Ha ezt 100%-ban valorizáltan veszem, — a biróság