Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

48 A nemzetgyűlés 4Sá, ülése 1925 és nagyobb adagolással adták volna az embe­reknek, na a falusi nincstelen szegény ember megkapta volna idején azt az 500—600 négy­szögöl házhelyet, akkor a földreformra nem kellene olyan nagy súlyt helyezni, mert meg volna a saját háza, kertje és akkor nem lett volna baj, ha a földreformnál egy kis késede­len állott volna is elő. Nem akarok a dán példára hivatkozni. Dá­niában az állam 40 éves 4%-os amortizációs kölcsönökkel segitette a kisbirtok terjeszkedé­sét. Ugy tudom, hogy ha a törvényt végrehajt­ják, — még hátra van és befejezetlen körül­belül az eljárások Vs-ad része — körülbelül 1,000.000—1,300.000 katasztrális hold kerül össze­sen felosztásra. Üljünk akármelyik oldalon ebben a Házban, ha tárgyilagosak vagyunk és ha egyrészt, a multak mulasztását, másrészt pedig az ország mai gazdasági helyzetét figye­lembe vesszük, ezt az eredményt lekicsinyelni nem lehet. De nem szabad lekicsinyelni külö­nösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, amit most elmondandó vagyok. Ez a földreform­törvény tulajdonképen egy megállapodás alap­ján született meg. Az eredeti kisgazda-pro­grammban, Nagyatádi eredeti programmjában tulajdonképen elsősorban a kisgazda-porták megerősítéséről volt szó. Az csak Nagyatádi bölcs előrelátására és nagylelkűségére vall, hogy nem csupán e társadalmi rétegnek azon szűkebb csoportjához nyúlt, amelyhez ő tarto­zott, hanem elsősorban a nincstelen emberek érdekeit igyekezett előmozdítani. Ezt azonban egy második etape-nak tartotta. {Kovats­Nagy Sándor: Beugratták! — Zaj.) Nem értet­tem a képviselő ur közbeszólását, én, mint örökös közbeszóló, kötelességemnek tartom minden közbeszólásra válaszolni. (Kováts­Nagy Sándor: Azt mondottam, hogy nem ugy csinálták meg, mint ahogy ő elgondolta!) Nagyatádi előrelátását csak dicséret illetheti és senki sem mondhatja reá és pártjára, vagy azokra, akik eszméit követték, hogy önző cé­lokat szolgáltak, mert igenis, elsősorban azok­ról gondoskodtak, akiknek egyáltalában sem­mijük sincs és minden egyes kis megépitett ház, akármilyen vityiló, viskó, vagy falusi há­zacska az, amely a házhelytörvény alapján épült, csak az ő nevének állit örök emléket ebben az országban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A földreform tulajdonképen az én felfogá­som szerint sincs befejezve, de ide nem kell ujabb földreformtörvény. Jön az a természe­tes, az az adásvétel alapján bekövetkező meg­mozdulása a földnek, különösen akkor, ha a kormány ezt a megmozdulást egy kis legyin­téssel elősegíti. Itt jön most elsősorban a hit­bizományoknak legalább részben való felol­dása. Egészen őszintén és nyiltan megmondom, hogy egyáltalában nem vagyok barátja a hit­bizományoknak, mert ebben a kérdésben osz­tozom az egységespárt előadójának vélemé­nyében, aki, ugy tudom, szintén a hitbizomá­nyok feloldása mellett van. A kormány talán nem megy ennyire első lépésében, hanem a fo­kozatos haladás alapján állva, a kormány ta­lán az első időben csak egy részét, Vs-át vagy nem tudom, mennyit szabadítja fel, ez a kor­mány dolga. Terveit nem ismerjük, de való­színű, hogy csak egy bizonyos részét teszi sza­baddá és oldja fel a hitbizományoknak. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a feloldás­nak mi lesz a következménye, különösen ak­kor, amikor a nagybirtokosok is meg vannak szorulva, amikor a befektetéshez pénzre van szükségük- Itt tehát egyik-másik birtok bi­. évi december M lé-én, hétfőn. zony gazdát fog cserélni, ezzel számolni keli Már most mi lesz a teendő? Nagyon örülök, hogy ebben egyetérthetek az igen t. földmive­lésügyi minister úrral, aki szintén azon az állásponton van, hogy a kisgazda-porták, — amelyek megerősítése ugy lelkemen fekszik, mint talán senkinek, vagy nagyon kevesek­nek — mondom, ezen kisgazda-porták szaporí­tását, megerősítését, ezen felszabaduló birto­kokból képzeli el. Nyiltan kijelentem, hogy az államnak elővásárlási jogát fentartanám még legalább 50 évig, nem vagyok hive a máról­holnapra való megszüntetésének. Tessék az elővásárlási jogot megtartani; ezekből a fel­szabadult birtokokból kell a kisgazda-porták kiegészítését lehetővé tenni és lehetővé tenni azt is, hogy a kisgazda 1—2 földecskét hozzá­vásároljon, mert a család szaporodik, a birtok pedig kicsiny marad; igy nemcsak a vagyoni jólétet mozditjuk elő, hanem a közerkölcsöt, a morált is és igy dolgozhatunk az egyke ellen is, amely, sajnos, egyik-másik vidéken nogvon elterjedt. Fontos lenne ennél a kérdésnél — és nem kell a minister urnák, hiszen régi szövet­kezeti vezérférfiuval állok szemben, figyelmébe ajánlani, — hogy most van alkalma, mint földmivelósügyi ministernek a szövetkezeti eszmének, amelynek évtizedeken át harcosa volt, szolgálatot tenni és ezzel maradandó em­léket hagyni maga után. Igen kérem, hogy a szövetkezetek támogatásával ujak létesitésé­vel, a meglévők kiépitésével és ezeknek elő­mozdításával maradandó érdemeket szerezzen magának. Ezzel lezártam volna a földreformra vo­natkozandó mondanivalóimat és még csak egy-két kérdéssel kell röviden foglalkoznom. Itt van Kiskőrös község ügye. Szintén nem ujabb törvényt, nem novellát akarok, csak a törvény végrehajtását sürgetem. Ökörd pusztáról van szó. Három évvel ez­előt kiszállott ott a biró és megállapodás alap­ján, ugy tudom, földbérlő szövetkezet utján akarta a kérdést megoldani. Felterjesztette az aktákat, az Ofb. azonban nagy bölcsen vissza­adta, természetszerűleg nem annak a bírónak, aki három évig foglalkozott vele, hanem egy másiknak, aki egyáltalában nem tudja, hol van Kiskőrös és Ökördi. Három év óta ebben a dologban semmi nem történt. Kérdezem, nem okoz-e teljesen jogos nyugtalanságot, nem in­gatja-e meg az emberekben a törvénytisztele­tet, amikor azt látják, hogy törvény és törvény között különbséget tesznek! Igaz, hogy Kiskő­rös földhöz még nem jutott. Felvették ugyan a vásárhelyet és majdnem lehetetlenség volt ke­resztülvinni, hogy a régi vásárhelyet megtart­sák és- a házhelyeket máshol jelöljék ki. Nagyon örülök annak, hogy végre — bár hamaráb történt volna meg ez az intézkedés — egy államtitkárt biztak meg, Neubauer Ferenc t. barátomat, aki ezekkel a kérdésekkel most az igazságügyministeriumban foglalkozik, mond­hatom, közmegelégedésre, mert akármilyen pa­nasszal fordul hozzá az ember, azonnal megtör­ténik az intézkedés. Ha ez hamarább megtör­tént volna, ha 10—15 kormánybiztos helyett már régebben egy olyan ember intézte volna ezeket a dolgokat, aki hivatali esküt tett tiszt­viselője az államnak és aki a földreformnak barátja, akkor sok baj elkerülhető lett volna. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ma Neubauer t. barátom intézi a dolgokat és én csak köszönetet mondok neki, hogy ezt j a nehéz munkát már eddig is ilyen szép ered­1 ménnyel végezte. __

Next

/
Oldalképek
Tartalom