Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

A nemzetgyűlés 4,94. ülése 1Ù26. tában kell lennünk egy másik kérdéssel in, azzal, amelyet itt Friedrich igen t. képviselőtársam pengetett, a technikai felkészültséggel is. Ha erősíteni kívánja az igen t. honvédelmi minister ur a hadsereg helyzetét, akkor gondoskodni kell arról, hogy ezt a szoeialistaellenes szellemet tovább ne terjessze a hadseregműhelyeiben, telepiéin, szervezett munkásokat semmi körülmények között sem tűrnek meg, hanem kifejezetten kimondják, hogy az illető csak ehhez vagy ahhoz az organizációhoz tartozhatik, ez niam vezet jóra. Nem szabad megválogatni politikai hovatartozandóság tekintetében az esküt tett katonát ép ugy, mint a bérért dolgozó munkást. Ha ez a szellem el fog terjedni a hadseregben, mit méltóztatnak gondolni, hogy ha egyszer tényleg elkövetkezik az a tragikus pillanat, amitől óvja meg minden hatalmasság szerencsétlen hazánkat, hogy oda kell állani, miként méltóztatnak gondolni, hogyan álljon a hadsereg mellé aß a szervezett munkásság, amely gondolatban messze távolodott tölte, érzésben nem egy vele, mikor a honvédelmi minister úrtól kezdve a legutolsó tizedesig csak egy fitymáló gesztusa van a hadseregnek a szociáldemokraták számára. Nem akaróin a dolgot tovább fűzni, kényes instrumentum a hadsereg, és távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy a hadsereget lekicsinyeljem, (Helyeslés.) Ezeket a szempontokat voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani, különösen pedig figyelmébe ajánlani többi képviselőtársaimnak azt, hogy veszedelmes játékot űznek, ha a hadseregbe beleviszik a politikát, veszedelmes játékot űznek, ha világnézeti harc érdekében, vagy világnézeti felfogástól indíttat va a szociáldemokrácia ellen épen a nemzeti hadseregben akarnak propagandát csinálni. Veszedelmes játékot űznek ezzel épen a hadsereg jövője, a hadseregfejlődése rovására. Egyébként miután én a néphadsereg elve alapján állok, a néphadsereget,, a mindenkire kötelező néphadsereget kívánom, másrészt, pedig minthogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a ssélsőbalol dalon.) Elnök: Kivan ínég valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan a vitát befejezettnek nyilvánítom. A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam végig azt a mélyen járó és széles mederben folyt vitát, amely a tárcámmal foglalkozott. Ki kell jelentenem, hogy a legnagyobb örömömre szolgál, hogy majdnem általánosan, majdnem minden párt részéről megnyilvánult az az óhaj és az a készség, hogy a honvédelmi tárca szükségletejt a legmesszebbmenőén fedezzék. (Ugy van! Ugy vem!) Furcsa és nehéz helyzetben vagyok ebben a tekintetben én magam, hogy ugy mondjam, talán az első hadügyministere vagyok a világnak, aki akkor, amikor minden párt azt mondja, megadjuk az összes szükségletekre való költségeket, kénytelen vagyok helyzetemnél fogva azt mondani, hogy méltóztassanak megelégedni azzal a szerényebb kerettel, amely a hadügyi költségvetés részére az állami budgetben foglaltatik. Ez nonszensz, abszurdum, a helyzet azonban tényleg ez. Méltóztatnak tudni, hogy van egy Trianon, amelynek katonai feltételei rendkívül szigorúak és amelyek szigorúan ellenőriztetnek is. De még ha nem ellenőriztetnének, akkor is, ha egyévi január hó 22-én, pénteken. 413 szer, bár kényszerhelyzetben, de vállalta a nemzet a trianoni szerződést, akkor mindaddig, amig ez a szerződés érvényben van, kétségtelen kötelessége a kormánynak e szerződés betartása felett őrködni. Ez nem jelenti azt, hogy nem kötelességünk és nem szándékunk minden lehetséges békés eszközt kihasználni arra, hogy ennek a szerződésnek, amelyről napról-napra mindjobban bebizonyul, hogy örökké fentartható nem lesz, megváltoztatására ne törekedjünk. (Ugy van! Ugy van!) Ez azonban nem rajtunk múlik egyedül, hanem sok mindenféle más körülményben is. Elsősorban az egész európai felfogás, az egész európai helyzet fogja megadni majd azt a momentumot, amely esetleg kihasználható lesz abban a tekintetben, hogy a trianoni szerződést békés utón megváltoztassák. Addig azonban —• amint mondtam — amig ez a szerződés fenn ál], kötelességünk azt betartani. Ez vonatkozik természetszerűen mindenre, amit ez a szerződés katonai szempontból nekünk előirt. Vonatkozik tehát a létszámra, a keretekre, stb., stb. Ezért nem is volt szándékomban az idén nagyobb expozét mondani, mert hiszen a keretek mereven meg vannak szabva, csak ezeken a kereteken belül dolgozhatunk és ennek következtében tavalyi expozém óta nagyobb változásról nem íszámolhatok be. így tehát csupán néhány kis momentumot kívántam volna kiemelni, amelyekre beszédem folyamán rá is fogok térni. Azonban az a_ széles meder, amelyben ez a vita folyt, szükségessé teszi, hogy majdnem minden felvetett kérdésre kitérjek és hogy amennyiben lehetséges, azokra választ adjak. Általánosságban egy olyan momentumra kívánom felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, amelyről eddig senki sem emlékezett meg, már pedig én súlyt helyeznék arra, hogy méltóztassék errről tudomást szerezni. Nem tudom nem tünt-e fel az igen t. képviselő uraknak, hogy az 1924/25. és 1925/26. évi költségvetés között a legfeltűnőbb differencia az, hogy a központi igazgatás költségei — kerek számokban beszélek — 8'5 milliárd koronával, a parancsnokságok és hatóságok költségei több mint 3*5 milliárd koronával csökkentek, míg ezzel szemben a csapatok rendes kiadásai több mint 6-5 milliárd koronával növekedtek. Erre azért kívánom felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, inert ez szimptomatikus jelentőségű. Ez már annak a törekvésemnek eredménye, hogy — amint azt hiszem már tavaly is kifejeztem magamat — a nagy fejet le kell épiteni a test javára. (Helyeslés.) Szimptomatikusnak jelzem azért, mert ebben az irányban folytatni fogjuk a munkát és a jövő költségvetésben ezen a téren ismét ugyanilyen irányú eltolódás fog mutatkozni. Megjegyzem, hogy ezzel összefüggésben áll sok mindenféle egyéb intézkedés, amelyekre az egyes szónokoknak adandó válaszomnál fogok kitérni és rá fogok mutatni erre az összefüggésre. Ugyanennél a pontnál az egyik igen t. képviselő ur már felhívta a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a nyugellátások tétele milyen rendkívül nagy kiadást jelent a költségvetésben. Alkalmam volt már néhány héttel ezelőtt a nemzetgyűlésen a nyugellátás kérdéséről beszélni. Ma is vissza fogok rá térni azokkal a támadásokkal kapcsolatban, amelyek ebben a kérdésben értek, itt csak azt kívánom felemlíteni, hogv a nyugellátások tétele a két költségvetés, t. i. az 1924/25. és az 1925/26. évi költ-