Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

414 À nemzetgyűlés 494. ülése 1926, ség'vetés között akként tolódott el, hogy a rendes kiadások a nyugellátások terén az 1925/26. évben 61,809.000 papirkoronával szaporodtak, dacára annak, hogy a nyugdíjazott személyek létszáma 184 fővel apadt ezalatt az egy év alatt. Tessék ezt a két momentumot összevetni és ebből világosan megkonstruálódik a kép, hogy ez a nagy összeg, ez a nagy többlet, amelyet a két költségvetés közötti differencia mutat, mind a nyugellátások javitására fordíttatott. Én azt hiszem, hogy ilyen szűk keretek között mozgó budgében, mint amilyen egyáltalában a magyar államháztartásé ma, de különösen a honvédelmi tárcáé, egy ilyen nagy differencia a nyugdíjasok javára az egyik évről a másikra mindenképen kimutatja azt, hogy a kormányzat igenis igyekszik eleget tenni a nyugdíjasok helyzetének javítása iránt támasztott kívánságoknak. Egyébként csak azt kívánnám felemlíteni, amit különben — gondolom — épen Friedrich István igen t. képviselő ur is felemiitett, hogy az adott keretek között kell mozognunk és ennek következtében a honvédség fejlesztésénél nem áll módunkban másra súlyt helyeznünk, mint a kvalitás fejlesztésére. Már most rá kell mutatnom két intézkedésre, amelyet az év folyamán tettünk és amely ezt a célt szolgálta. Lehetővé váltak ezek az intézkedések épen azáltal, hogy a vezetőségnek és a parancsnokságoknak létszámát csökkentettük, ott megtakarításokat értünk el és ennek következtében lehetségessé vált az altiszti nevelő- és képzőintézet nagyobb arán3^okban való kiépítése, ugy hogy ebből az intézményből az idén már 150 hallgatót fogunk tudni mint altisztet a csapathoz beosztani és ez a létszám évente meg fog maradni. Ez azonban nem elégséges ahhoz, hogy magasabb képzettségű és alaposabb nevelésű altisztekkel kellő számban el tudjuk látni a honvédséget, ugy hogy már most előre bátorkodom bejelenteni, hogy a jövő évben egy második ilyen intézet felállítását tervezem, ugy hogy ezentúl 300 ilyen fiatal altiszt jönne ki a csapathoz, (Helyeslés jobb felől és a középen.) akik azáltal, hogy négy évig a nevelőintézetben neveltetnek abban a korban, amelyben még a gyermek lelke a legfogékonyabb a jó behatások iránt, és annálfogva, hogy a magyar nép széles rétegeiből a fiatalságnak a legjavát ki tudjuk ide választani, garanciát nyújtanak arra, hogy egy olyan altiszti kart leszünk képesek idővel a honvédség rendelkezésére bocsátani, amely a legmesszebbmenő követelményeknek is meg fog felelni. Egy második intézmény, amelyet ebben az évben létesítettünk, a sportoktatói tanfolyam. Méltóztatnak tudni, hogy nemcsak a honvédség körében, hanem egyáltalában az egész nevelés terén az ujabb időben lehetőleg nagy súlyt fektetünk a testnevelésre, mert azt hiszem, nem kell említenem ugy-e azt a régi latin közmondást, hogy: »Csak egészséges testben lakozhatik egészséges lélek.« Az a sok megpróbáltatás, amelyen a nemzet keresztülment: a nagy háború, az utána következő nyugtalanságok, a nyomorúság, a rossz táplálkozás mindenféleképen megtámadta a nemzet fizikai épségét, — hogy ugy mondjam — és nem lehet eléggé gondosan afelett őrködnünk, hogy az ujabb nemzedék a test nevelése által lehetőleg egészségessé és erőssé fejlődjék. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sajnos, a kultuszminister ur nem sokat törődik a sporttal!) Ezt természetszerűleg a honvédség kötelékén belül is erősebben kívántam hangsúlyozni, s évi jamiár hó 22-en, pénteken. minthogy az alapos testnevelés elsősorban attól függ, hogy kellő számú és képzettségű oktató álljon rendelkezésünkre, ezért felállitottam ezt a sportoktató tanfolyamot, amelyben tisztek és altisztek megfelelő számban és megfelelő ideig elsősorban azokban a sportokban képeztetnek ki a legalaposabban, amelyek a honvédségnél, tehát a katonai nevelésben különösen szükségesek. Azonkívül azonban igen nagy súlyt helyezünk azokra az úgyszólván tisztán nemzeti sportokra, amelyekben a magyar nemzet már eddig is igen nagy sikereket ért el még a külföldön is és itt elsősorban a kardvívásra gondolok. (Helyeslés jobb felől.) Egy szimptomára bátorkodom még rámutatni, amely ugyan a maga kicsiségében szinte nevetségesnek néz ki, de amelynek szimptomatikus jellegénél fogva szintén súlyt kell tulajdonitanom- Ez az, hogy ebben az évben végre sikerült az eddigi trianoni katonai követelményekkel szemben egy kis sikert elérnünk abban a tekintetben, hogy a nagykövetek tanácsa Parisban végre belátta kívánságaink jogos voltát arra nézve, hogy legalább gázvédelmi eszközökkel elláthassuk a honvédséget. Ez, mondom, nem nagy eredmény, mert hiszen engedélyeztek összesen 52 ezer és nem tudom, még hány darab gázálarcot, amely a tranóni honvédség ellátására elég ugyan, de minthogy a gáz nem válogat katona és polgár között (Ugy van! belfelől.) és ha egyszer tényleg gázharcot indítanak, akkor nem lehet előre meghatározni, hogy az a gáz, amelyet reánk bocsátanak, csak a honvédet fogja érni, ellenben a polgári lakost nem, ennélfogva az kétségtelenül nem elegendő. De, mondom, szimptomatikus jelenség, hogy legalább egy ponton sikerült az igazunkat elérnünk, sikerült ennek megfelelő döntést kapnunk. Még csak arra akarok rámutatni, hogy néhány törvénytervezet van részint készen, részint megmunkálás alatt nálunk, vagy más ministeriumokban, amelyeket, remélem, a jövő évben a t, Nemzetgyűlés elé hozhatok. Itt elsősorban rá kell mutatnom a katonai nyugdíjtörvény novellájára, amelyre vonatkozó tárgyalások befejezése a pénzügyminister úrral még ebben a hónapban, vagy a jövő hónapban remélhető s amellyel azután a Ház elé jöhetek. Ebből a novellából csak egyet akarok kiemelni. A novella t. i. szükséges azért, mert hiszen egészen eltolódtak a viszonyok azóta, amióta az 1921 : XXXII. te.-kel elfogadott katonai nyugdíjtörvény létesült, de arra az egy dologra akarok rámutatni, hogy ebbe a novellába bevettük a nyugdíjas katonatisztek részére is azt a jogot, hogy a közigazgatási bírósághoz mehetnek nyugdíjigényeik iránt támasztott kéréseikkel. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, ennek az intézkedésnek az lesz a nagy haszna, hogy megnyugtatókig fog hatni a katonai nyugdíjasokra, (Ugy van! a balközépen.) ha látják azt, hogy igenis van egy felsőbb fórum, amelyhez panaszaikkal fordulhatnak s amely panaszaikat el fogja intézni. A katonai büntetőtörvény reformjáról már a múlt évben tettem jelentést a t. Nemzetgyűlésnek. Ez abban a stádiumban van, hogy az igazságügyministeriumban még mindig tanulmány tárgyát képezi s igy még nincsen készen arra, hogy a nemzetgyűlés elé hozhassam. Kidolgozás és tárgyalás alatt van továbbá egy törvénytervezet a katonai előfogatozásra vonatkozólag. (Strausz István: Ez is nagyon helyes!) Minthogy azonban a belügyministeriumban ezt a kérdést abban az irányban sze-