Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

410 A nemzetgyűlés 494. ïtlése 1926, beszél. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselő ur, nem keressük a háborút, de ezt az utolsó kis becsületet, ezt a kis roncs or­szágot még sem fogjuk talán, ha egyszer még az is bekövetkezik, csak ugy, a pacifista szel­lem kedvéért egyszerűen odadobni a trianoni oltárra. (Gaal Gaston: De sokat odadobtunk!) Bekövetkezhetik egy pillanat, kényszerhely­zetbe kerülhetünk, amikor a képviselő ur ve­lem együtt és & honvédelmi minister úrral együtt, önök is és a szocialista párt tagjai, összes tömegei mind, fegyverrel állunk az elé, ami bekövetkeznék. Mihez tudnak önök akkor kapcsolódni*? Az önök elveihez, dog­máihoz! Higyjék el, ez mind nem érne sem­mit. Ha önök akkor is pacifisták lennének, minket megszállnának, a nemzet elsülyedne és a nemzettel együtt elsülyednének önök is. A magyarországi szociáldemokrata pártnak is csak akkor van hivatása, ha ebben az or­szágban a magyar nemzeti szellem az ural­kodó és van munka, van a tőkének érvényesü­lési lehetősége. Ez a hadsereg nem szolgál semmiféle párt­uralmat. (Gr. Csáky Károly honvédelmi mir is­ter: Ugy van!) Más kérdés, hogy itt ma egy uralom van, alkotmányos uralom-e, amennyi­ben alkotmányos, nem alkotmányos-e, de a hadseregnek a mindenkori alkotmányos kor­mány rendelkezé-ére kell állania és ha be fog következni az, hogy a mostani többség egyszer kisebbség lesz és más többség jön, nagyon ter­mészetes, hogy akkor a hadseregnek az uj többség rendelkezésére kell állania. (Gr. Oá%y Károly honvédelmi minister: Nagyon termé­szetes!) De hiszen a képviselő ur pártjához tartozó szónokok nagy örömömre vagy kétszer eimn­ciálták már a Házban, hogy önök az integri­tás álláspontján állanak. Az önök szónoka itt bejelentette, hogy ebben a kérdésben önök is a nemzet gondolatához szedődnek és velünk együtt akarnak harcolni. Ha tehát a hadsereg ellen valami panasz merül fel, ne méltóztassík azt a -plénum előtt felhozni, hanem méltóztas­sék elmenni a honvédelmi minister úrhoz és méltóztassék konkrét panaszt emelni, méltóz­tassék azt a tisztet megnevezni, aki állítólag a katonákat bántja. Meg vagyok győződve ar­ról hogy annyi hatalma van még az ellenzék­nek is, hogy a honvédelmi minister urat rá­szorítsa arra, hogy az illető katonatisztet meg­büntesse. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólók több­ször emiitették a zsoldos hadsereg hátrányait. Minthogy ebben a kérdésben valamennyien egy nézeten vagyunk, nem is akarok a honvé­delmi minister urnák tanácsokkal szolgálni, de egy fontos körülményre mégis kénytelen vagyok nemcsak a. honvédelmi minister urnák, hanem az egész nemzetgyűlésnek figyelmét felhívni. Igaz, hogy a trianoni békediktátum tiltja a tartalékos tisztek további kiképzését, de teljes lehetetlenség szó nélkül hagyni a honvédelmi minister urnák és az egész kor­mánynak azt a mulasztását, hogy azok a tar­talékos tisztek, akik magánszorgalomból állan­dóan érdeklődnek a katonai kérdések iránt és módot és alkalmat keresnek arra, hogy ezek­ben tovább képeztessenek, erre semmiképen és sehol alkalmat nem találnak. Ez a kiképzés Németországban is meg van tiltva, de van­nak egyesületek, körök, amelyekben a volt katonatisztek magukat továbbképzik és tovább foglalkoznak katonai kérdésekkel. Ezekben a körökben azután együtt dolgozhatunk a szo- 1 évi január hó 22-én, pénteken, ciáldemokrata tartalékos tisztekkel is. együtt dolgozhatunk valamennyien. A tartalékos tisz­teket igenis tovább kell képeznünk, nekik to­vább is kell ezzel az anyaggal foglalkozniuk, mert — honvédelmi minister ur — maholnap fogynak tartalékos tisztjeink, aktiv és hábo­rús tapasztalatokkal biró tisztjeink nyugdíjba kerülnek, uj generáció nagyon kis mértékben nevelődik és ha egyszer ez a nemzet szeren­csétlenségbe sodródik, nem volna megfelelő tiszti anyagunk. Csak egy példát mondok, t. honvédelmi minister ur. Itt a folyamőrség­nél számos tengerésztiszt van úgyszólván tét­lenül. Tessék csak figyelembe venni, hogy a belügyministeriumnak a külföldi hajózási tár­saságokkal szerződései vannak, amelyek alap­ján minden ilyen hajónak egy magyar megbí­zottat kell a hajóra vennie, és díjtalanul Amerikába, Braziliába oda és vissza vinni. Méltóztassék ezt felhasználni és a tengerész­tiszteket ezekre a helyekre elhelyezni, hogy legalább tengert, vizet lássanak. — mert a Duna nagyon kis viz, — s hogy tengerésztiszti anyagunk is képződhessék. Hiszen a trianoni békeszerződés alapján jogunk van a népszö­vetségtől kikötőt kérni; jogunk van magyar kikötőt kérni az Adria partján, vagy a Bos­porusban, vagy akárhol. Van magyar hajós­társaság, amely magyar nemzeti zászló alatt járatja hajóit a Földközi-tengeren. Ha nincs utánképzés, akkor a magyar hajósvállalatok sem lesznek abban a helyzetben, hogy meg­felelő hajóstiszteket alkalmazzanak, hanem kénytelenek lesznek idegenszármazásu tiszte­ket alkalmazni. Tudom, hogy a mai budget nem bír el egy tengerésztiszti akadémiát, de itt is lehetne valami módot találni, hogy ez a kívánság és szükséglet is honoráltassék. T. Nemzetgyűlés! Még valamit kérek. Ha itt nem lehet megfelelő tisztianyagot kiké­pezni, ha tényleg csak arra az önképzőköri működésre vagyunk szorítva, hogy elolvashat­juk, hogy a külföldi államok mit csinálnak hadügyi tekintetben, talán mégis lehetne mó­dot találni, hogy a nyugalmazott katonatisztek egy részét tanulmányutakra küldjék ki a kül­földre, hadd tanulják meg a technika fejlődé­sét a harcászat terén. Én azonban ebben a te­kintetben a honvédelmi minister ur részéről bizonyos passzivitást, túlszerénységet és hibát látok, mert hiszen még a 35.000-es keret sincs betöltve. Én a világért sem akarom a honvé­delmi minister urat, sem a honvédelmi minis­teriumot, sem pedig a mai katonai vezetőséget megbántani, vagy támadni, de mégis élek avval a szigorú hasonlattal, hogy a mai hon­védelmi ministerium és hadvezetőség lassan népjóléti színezetet vesz fel, az egész olyan népjóléti intézmény lesz, amely a rendőrség és tűzoltóság mellett még van; a tiszteknek el­végre állás kell, a nyugdíjasok mennek a Nyukoszhoz s ott tovább üléseznek. Elvész ebből a hadseregből az iniciativa, az energia. (Meskó Zoltán: A hat krajcáros baka hiány­zik!) Természetes, hogy ez az alapbaj. De ugy veszem észre, hogy elpuhul az egész; én is sok katonatiszttel érintkezem, ezek az urak túl­finomak kezdenek lenni, túlsók a kurzus, (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Soha annyit nem dolgoztak, mint most.) kevés a kinti munka. Hadgyakorlatokról alig hallunk. Ez mind kevés. A t. honvédelmi minister in­most abba a helyzetbe kerül, hogy a nemzet­gyűlés buzditja őt; ne álljon meg tehát a 22.000 főnyi hadseregnél és ne mondja min­denre, hogy Trianon tiltja, és hogy nem lehet megcsinálni. Minden szerződés magyarázható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom