Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. és bármilyen szigorú is egy szerződés, annak keretei kissé kibővíthetők. Méltóztassék nézni Bulgária esetét. A hon­védelmi minister ur mindenesetre jobban tudja, mint én, hiszen most járt arra, Bulgá­riának is megengedte az entente nemrégen, hogy két hadosztállyal többet állítson fel, vagyis, mit engedett meg? Azt, hogy behívjon két hadosztályt. (Gr. Csáky Károly honvé­delmi minister: Húsz napra!) De mégis kellett • valahonnan behivni azt a két hadosztályt. Vagyis, maga az entente beismeri, hogy Bul­gária, amely nehéz helyzetbe került, behívhat két hadosztályt. Nekünk is olyan helyzetbe kell jutnunk, hogy ha bajba kerülünk, ha szük­ségünk lesz rá, behívhassunk tartalékokat. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: In­kább ne kerüljünk ebbe a bajba!) A honvé­delmi minister urnák ez a megjegyzése engem egy kissé megdöbbent. A honvédelmi minister urnák is azon az állásponton kell lennie, ame­lyen ma az egész nemzet van, hogy nekünk ilyen bajba keverednünk nem szabad. De min­dig abból kell kiindulni hogy hátha belekerü­lünk ilyen bajba. (Gr. Csáky Károly honvé­delmi minister: Akkor majd nem kérdezzük!) A honvédelmi minister urnák éjjel nappal nem szabad, hogy más gondja legyen, mint az, hogy ha kívánságunk és akaratunk ellenére ebbe a bajba kierülünk, a nemzet készen álljon. Befejezésül még csak egyet ajánlok a mi­nister ur figyelmébe. Nem elég a fegyelem, nem elég a hadsereg intaktsága, hanem ehhez kell egy nemzeti fellendülés, egy általános fel­karolás, amely a hadsereget támogatja. Én ugy látom, hogy a hadsereg és a polgári társada­lom közé valahogyan egy demarkációs vonal húzódik, nincs meg az összetartás a polgári és katonai társadalom között. •Csodálom, hogy a honvédelmi minister ur ezen csodálkozik. De ha a honvédelmi minister ur a nemzet részéire vezetőket akar nevelni, akkor meg kell találni ennek útját módját, amit Propper képviselő ur is sürget, de nem olyan értelemben, mint ő, mert ő néphadsereget akar a hadseregből csi­nálni. Én nem tudom, hogy mi az a néphad­sereg. (Buday Dezső: Altalános védkötelezett­ség! _ Propper Sándor: Háborúban is látták! Az is néphadsereg volt, mindenkit behívtak. — Meskó Zoltán: Sorozás alapján és nem zsoldos hadsereggel.) Én tehát csak azt akarnám elérni, hogy ebben a hadseregben a nemzet összessége ne lássa a zsoldoshadseregét, hanem lássa teljes reprezentatív hadseregét, amelynek tagja min­den magyar állampolgár, ha nem is forma­szerüen és nem is bejegyezve, de mégis tagja. És még valami. Hiszen — ismétlem — nem­csak a hadsereg ós annak intaktsága a legfon­tosabb, hanem ma az ipari háttér, az ipari ter­melőképesség és sok ezer más döntő fontos fak­tora van háború esetén a siker feltételeinek. Én például nyomát sem láttam annak, hogy a magyar ipar terén ilyenirányú akármilyen ké­szülődés megtörténhetett volna, vagy megtör­tént volna. Azt látom, hogy az országban a hidak roskadoznak, a legfontosabb stratégiai utvonalakon, hidakon egy nehezebb ágyúval nem lehet átmenni. Az nem vigasztalás, hogy nincs ágyunk, tehát nincs is szükségünk jó utakra és hidakra. (Meskó Zoltán: Gulyáskon­zervágyuink vannak!) Nincs sem repülőgé­pünk, sem autóparkunk, hanem van egy lelkes, fegyelemtől áthatott példás kis hadseregünk. Ezzel azonban nem ^elégszik meg a nemzet­gyűlés, t. minister ur. Én a minister urat min­denben segíteni akarom és meg vagyok győ­évi január ító 22-én, pénteken. 411 ződve róla, Propper képviselő ur felszólalása ellenére is, hogy ebben a kérdésben a szocia­lista párt is támogat bennünket. (Felkiáltások a jobboldalon: A magyar része!) Tk minister ur előállt egy budgettel, amely még kevesebb, mint amennyit az igen tisztelt entente-hely­tartó megenged s igy természetesen kell, hogy ezzel elégedetlenek legyünk. Mi azért vagyunk itt, hogy az adófizető polgárság zsebére is vi­gyázzunk. Mi adókat nem akarunk emelni, mert az adóalanyok megsemmisültek és meg­szűntek, de ez az egy kérdés, ahol mi a szo­ciális problémákon kivül még minden áldo­zatra hajlandók vagyunk. Ne méltóztassék te­hát ezt az áldozatkészséget visszautasitani, ne méltóztassék azt kihasználatlanul hagyni, mert a nemzetgyűlés ebben az egy kérdésben igenis, egységes, szilárd és minden áldozatra haj­landó. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló Friedrich István t. képviselőtársam kérdi, hogy mi szociáldemokraták miért nem érzünk együtt a nemzeti hadsereggel. Erre a kérdésre a honvédelmi minister ur épen az imént felelt meg, amikor Propper képviselő­társamnak válaszolva, azzal a gúnyos, fity­máló modorral emlékezett meg rólunk, szociál­demokratákról, amely gúnyos modor végig­vonul a hadseregben a honvédelmi minister úrtól le egészen a legkisebb tizedesig. Ez a szellem, amely bennünket szociáldemokratákat nem harmadrangú, hanem 33-adrangu kivetni­való állampolgároknak tart, az a szellem, amely végigvonul a hadseregen, és amely szel­lem^ szerint minden szociáldemokrata kiirtani­való gazember, ez a szellem akadályozza meg, hogy meglegyen közöttünk szociáldemokraták és a hadsereg között természetes közele­dés, amely nélkül a hadsereg — mint ahogy később bizonyítani fogom — céljainak a jövő­ben sem fog tudni megfelelni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, hogy mi az osztrák-magyar hadsereg ellen elvileg harcot folytattunk, de csodálatosképen közöttünk, nemzetközi szociáldemokraták és az osztrák­magyar hadsereg tisztikara és legénysége kö­zött, speciálisan Magyarországon olyan vi­szony fejlődött ki, amit a Gesammtmonarchia egyetlenegy országában sem tapasztaltunk és még a világháborúnak sem sikerült közöttünk megszakítani a jó szomszédi viszonyt. A szer­vezett munkások táncmulatságán a közös had­sereg zenekara muzsikálta a talpalávalót. A tisztikarral — hiszen a háború eleje rávilágít erre— egyáltalán nem volt baj, a Népszava annélesei bizonyítják, hogy vajmi keveset fog­lalkozott a Népszava a hadsereggel, ha foglal­kozott is, általánosságban és módjával és ko­rántsem olyan modorban, mint amilyenben esetleg Galíciában vagy Bukovinában kellett a hadsereggel az ottani pártoknak foglalkoz­niuk. Nekünk igy nem kellett a hadsereggel foglalkozni. Ennek megvolt a maga igen ter­mészetes magyarázata, az, hogy az osztrák­magyar hadsereg, legalább a tiszteknek az a része, amely Magyarországon szolgált, kevés kivétellel a szociáldemokrata párt iránt — mondjuk — legrosszabb esetben hűvös közöny­nyel viseltetett, de semmikép sem voltak te­lítve attól a szellemtől, amellyel ma a had­sereg tisztjei és altisztjei telitve vannak. (Ba­ross János: Sokat politizálnak! — Ellenmon­dás a jobboldalon.) Nem teszek jó szolgálatot magnnknáTv a

Next

/
Oldalképek
Tartalom