Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

3Í>0 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. erős, hatalmas, nagy Magyarországra; és mi lesz akkor? Éppen azért, mert ilyen nagy kérdőjel van még Európa területén, mondhatnám egén, nem tudok hinni a népszövetségi paktumban, de az egész népszövetségi eszmében sem. Ha el is ismerem azokat a tényeket, melyeket az utóbbi esztendőben ismételten konstatálhatunk, merem állitani azt, hogy maguk a nagyhatalmak, tehát azok, akik megteremtették a Népszövetséget, egy pillanatig sem hittek a Népszövetség erejében, mert ha hittek volna a 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16. ós 18. paragrafusban, akkor nem lenne most az az őrületes fegyverkezés Európában, amelyre előttem szóló igen t. képviselőtársam is rámutatott, s mint amilyen tényleg van. A helyzet Európában hat évvel a háború befejezése után még mindig az, hogy vannak győzők, akik állig fel vannak fegyverkezve és vannak legyőzöttek, akik az utolsó ruhadarabjukig le vannak vetkőztetve, (Ugy van! a jobboldalon.) Sajnos, ez utóbbiak közé tartozunk mi is. A győzők pedig nem engednek a fegyverkezésből épen azért, mert nem érzik magukat biztonságban a tekintetben, hogy a zsákmányt pro futuro meg tudják tartani és kényük-kedvük szerint felhasználni. Mindannak ellenére azonban, hogy a helyzet ma vigasztalan, én hiszeni és remélem, hogy ez meg fog változni. Hiszen a politika és a diplomácia nem ismeri ia konzekvenciáit. A politikában és a diplomáciában, ami ma még lehetetlenségnek tűnik fel, az holnap lehetséges, holnapután pedig talán már feltétlenül szüksége«. Hiszem, hogy a nyugati nagy államok rá fognák jönni arra a hatalmas tévedésre, melyet 1918-ban követtek el a különböző békekötésekben és igyekezni fognak a békekötéseket, — ha máskép nem, a Népszövetség hatalmi szaván át — békés utón megváltoztatni. Hiszen, igen t. Nemzetgyűlés, az egyik oldalon állunk mi elnyomottak, a másik oldalon a győzők, felfegyverkezettek, de a felfegyverkezett országok népe sem birja már sokáig azokat a terheket, melyeket épen ez a folytonos fegyverkezés vállukra rak, — és eljön az idő, amikor ezen terhet vállukról le fogják rázni, még ha — egyes államokat ennek ellenében fel is kell áldozniok. Sajnos, ma még nyoma sincs annak, hogy a nyugati nagyiiataimak tényleg helyesnek és okosnak tartanák a lefegyverzést. És e tekintetben nem történt még más, mint egy-két konferencia, egy-két conseil határozat, amely azonban csak papiros maradt, meg az 1923. évi Népszövetségi határozat — a lefegyverzés kérdésében — is még csak a conseil által sem ratifikáltatott a mai napig sem. Egyedüli eredmény, melyet a leszerelés kérdésében a világ eddig elért, az 1921. évi november 16-án Washingtonban kezdődött leszerelési konferencia a haditengerészetet illetőleg, ahol halálra Ítéltek egynéhány ócska hajót, amelyet felrobbantottak, hiszen csupán néhány ócska, hasznavehetetlen hajóegységekről volt szó. Ellenben Amerika hajótere még a mai napig is 525.850, Angliáé 588.950, Franciaországé 221.170, Olaszországé 182.800, Japáné pedig 300.000 tonna. Ha itt tényleg leszerelésről lenne szó, akkor nem lenne szükséges, hogy a kormányok oly hihetetlen költségbe verjék magukat, mint ahogy ez tényleg történik. Semmi más ez, mint altatás, semmi más, mint a zsákmány biztosítása. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ez nemcsak a nagyhatalmak résziről áll fenn, de fennáll különösen azoknak évi január hó 21-én, csütörtökön. a kishatalmaknak részéről is, amelyek mint a nagyentente kis szövetségesei szerepeinek, amelyeknek étvágyát a nagyentente 19±8-ban, — sajnos — túlságosan kielégítette ugyanynyira, hogy megterhelték vele a gyomrukat s most felnek annak pillanatától, amikor a minoritásoík felébrednek, levegőhöz jutnak és elsöprik elnyomóikat. (Ugy van! a jobboldalon ) Ennek következménye ÍZ ci helyzet is, amely Közép-Európában van; ennek következménye az, hogy Csehia, Rumania és az S. H. S. királyság hihetetlen áldozatokat hoz a hadseregének fejlesztésére. Nem akarom újból a fegyverkezes arányát felsorolni, hiszen Várnai képviselő ur igen jól és precizen már megtette, de mégis szükségesnek tartom, hogy néhány pillanatig igénybe vegyem a nemzetgyűlés türelmét és rámutassak arra, hogy tulaj donképen milyen hadseregekkel áll szemben a magyar hadsereg, amely békében és háborúban egyformán csak 35.000 főt, 520 gépfegyvert és 105 kiskaliberű ágyút tehet ki. Talán mondanom sem kell, hogy Magyarország 7,964.000 lakosával szemben áll Csehország 13 millió, az S. H. S. királyság 12 millió, Komániának pedig 16 milliót meghaladó lakossága, amely szám szerint összesen 41,875.000 lelket tesz ki. Ami a hadsereget illeti, Csehia békelétszáma 157.450 fő, az S. H. S. királyságé 169.000, Komániáé pedig 189.332 ember. A békebeli összes létszám tehát 516.182 ember. Mozgósítás esetén — ha csak 7%-át veszem is "az összlakosságnak — Csehia hadserege 1,400;000 főre, az S. H. S. királyság hadserege 1,250.000 főre, Románia hadserege pedig 1,800.000 főre egészithető ki, ez tehát összesen 4,450.000 ember. De nézzük, hogyan állunk, ha a különböző fegyvernemeket szembeállítjuk. Magyarországnak szabad tartania összesen 105 ágyút, ameljmek kalibere azonban maximum 10 cm. lehet. Ezzel a 105 ágyúval szemben — Csehországban ezidő szerint használatban áll 1692 ágyuja, Romániának 3394, az S. H. S. királyságnak pedig 1028 ágyuja, összesen 6114 ágyú. Fegyvereink létszáma a békeszerződés szerint 40-250, ezzel szemben a kisentente hatalmaknak 430.000 darab fegyverük van, a tartalékokon kivül. Gépfegyverünk a békeszerződés szerint 525 darab lehet. Ezzel szemben Csehiának van 3076 gépfegyvere és 1814 önműködő puskája, Romániának 4000 gépfegyvere, az S. H. S. királyságnak 2200 gépfegyvere, összesen 9276 gépfegyvere s 1814 önműködő puskája van, a mi 525 gépfegyvereinkkel szemben. Van ezután még egy fegyvernem, amelyből nekünk egyetlen egységünk sincs; ez a fegvernem a hadi repülőgép. Tudjuk, hogy a modern háború teljesen megváltoztatta magának a háborúnak a képét. Tudjuk, hogy a nagy háborúban összesen körülbelül 180.000 gép voít forgalomban. Tudjuk, hogy ma már a modern aviatika a repülőgépek sebességét felvitte óránkint 300 kilométer fölé, a nagy bombavető gépek rádiuszát 1000 kilométer fölé s teherbiró képesiségüket, mint ezt a cseh Góliát-gépek igazolják, 2000 kg. fölé. Hogy mennyire fontos és súlyos s harcászati szempontból döntő hatású fegyvernemnek tekinti a világ minden állama a hadi aviatikát, azt mi sera bizonyitja jobban, mint az a lázas fegyverkezés, amelyet ebben a tekintetben az egész világ minden modern államában látunk. Vezet e tekintetben Franciaország. Franciaország évről-évre mindig nagyobb és nagyobb összegeket költ hadi aviatikára. 1923-ban 204.000 frankot, 1924-ben 278.000 fran-