Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-493
À nemzetgyűlés 493, ülése 1926. kot s 1925-ben már 422.000 frankot költött hadi repülőgépekre. Hadseregének összlétszámából 3-3% az aviatikánál szolgál. Eddig felállított 14 repülőezredet 132 századdal 2 léghajóezredet 9 századdal s külön csapatokat állitott fel, amelyeknek kizárólagos hivatása hadászati szempontból vadászat, bombavetés és felderité?, azonkívül 16 század kiképzett munkást soroz be a technikai ezredekbe. A repülő hadserege 42 felderitő századra, 32 vadász, 20 nappali, 12 éjjeli bombázó századra oszlik. 26 század a gyarmatokon, Tripoliszban, Tuniszban és Algirban teljesít szolgálatot. A légi hadseregnél állandóan körülbelül 24.000 ember van foglalkoztatva és ezek száma évről-évre emelkedik, annál is inkább, mert hiszen a francia aviatika-ipar is évről-évre emelkedik és Franciaországban ma már 26 repülőgépgyár, 14 motorgyár s 9 egyéb légi felszerelési gyár működik, amelyek összkapacitása havonta 150 repülőgép. De nemcsak Franciaországban áll igy a helyzet. Nem akarom az igen t. Nemzetgyűlés szives türelmét túlságosan igénybevenni s ezért nem sorolom fel az angol adatokat, de rámutatok arra, hogy Csehia, Románia és az S. H. S. királyság is — de különösen az első — hihetetlen erőfeszítéseket fejt ki a tekintetben, hogy saját légi önálló iparát megszervezze, s adott esetben a külföldtől magát függetlenít se. Csehia már eddig is felállított három repülőezredet összesen 36 századdal és programm szerint 1928 végéig ezt a 36 századot 96 századra fogja kiegészíteni. Ezidőszerint rendelkezésére áll, illetőleg aktív szolgálatban áll Cseh-Szlovákiában 800 darab repülőgép a csapatoknál, 50 darab iskolákban, s repülőgépeinek a számát 1928 végéig a hadügyminister által bejelentett programm szerint 1800 darabra fogja kiegészíteni. Három repülőgépgyár dolgozik állandóan igen nagy eredménnyel, mert hiszen Frits pilóta az idei repülő meetingen megjavította a rekordot, amennyiben 301 kilométeres óránkinti sebességet ért el. Legutóbb megrendeltek 200 darab óriási A. I. 1924-es típusú Góliát-gépet, melyek rádiusza 1000 kilométer, bombavivőképességük 2200 kilogramm s ezen tipusu gépekből már 50 darab tényleg a birtokukban is van. Költségvetésükben 1924-ben 120 millió aranykoronát, 1925-ben pedig 152 millió aranykoronát költöttek katonai repülőgépekre. Látjuk tehát, hogy évről-évre emelkedik az erre a fegyvernemre megszavazott összeg. Jugoszlávia repülőgépállománya ezidőszerint körülbelül 380—400 darab. Ebből 250 teljesen uj Focker-tipusu repülőgép s legutóbb ismét 100 darab uj tipusu Fockert kaptak, ezt a számot 1928 végére 800 repülőgépre akarják kiegészíteni. Egy repülőgépgyáruk van, az újvidéki Ikarusz repülőgépgyár, amely néhány hónappal ezelőtt emelt tőkét s ezen tőkeemeléshez az S. H. S. kormány igen nagymértékben járult hozzá, sőt azt mondják, hogy az egészet a jugoszláv kormány finanszírozta. Románia hasonlóképen igen erősen igyekszik fejleszteni ezen a téren hadseregét. Ezidőszerint 340—360 repülőgépe van, 200 felderitő, 60 hadászati, 20 bombavető és 60 iskolagép. Legújabban a hollandiai Fock-gyárban 300 repülőgépet rendelt s ebből 250-et még ebben az évben le fognak szálllitani. Ha mármost szubszummálom ezeket a számokat, amelyeket felolvastam, kiderül, hogy a jelen pillanatban minimálisan Csehszlovákia velünk szemben 850, Románia, 340, az S. H. S. királyság pedig 380 db. repülőgéppel vau felfegyverkezve, amelyek összlétszáma 1570, s ezzel szemben mi egyetlenegy gépet sem tudunk évi január hó 21-én, csütörtökön. 391 szembeállítani. (Strausz István: Belénk akarnak kötni!) Igenis, belénk akarnak kötni, miután érzik erejüket, de érzik egyúttal gyengeségüket is. Aliig fegyverkeznek ellenünk, de saját csapataikban sem bizhatnak, mert azok a szálak, azok az érzésbeli momentumok, melyek ezeket az elszakított részeket már ezer év óta ide az ország szivéhez, Budapesthez kötötték, fennállanak még ma is s még talán erősebb mértékben a »felszabadítás« után, mint akkor, mikor még idetartoztak, s fenn fognak állani még generációkon keresztül, mert hiába, a komplett geográfiai egység nem észak, dél, vagy kelet s nem Prága, Bukarest vagy Belgrád felé gravitáltatja őket, hanem természetes központja, ahová a folyói is folynak, a magyar Budapest felé. (TJgy van! Ugy van!) Ezért félnek tőlünk a kis entente államok, s ezért igyekeznek minden egyes alkalmat megragadni, amikor arról van szó, hogy a magyar nemzet becsületét a külföldön, különösen a nyugati államokban sárbatiporják és az országot gazdaságilag tönkretegyék. Politikai háttere azoknak a különböző támadásoknak, amelyeket a kisentente részéről ellenünk az utóbbi esztendőkben állandóan intéztek, kizárólag a bizonytalanság érzése, mert nagyon jól tudják, hogy minél nagyobb rend. minél nagyobb a konszolidáció nálunk, idebenn a csonka országban, annál nagyobb kihatása annak az érzésnek, amely ide, felénk gravitál a megszállt területekről. Sajnosán kell konstatálnunk, hogy a kisententenek az előbbi esztendőkben nagyobb, az utóbbi időkben kisebb, de mégis eredményei voltak. És mindannyiszor, ahányszor a magyar kormány abban a tekintetben kereste meg a Népszövetséget, avag*y a nagyententet, hogy rámutatott arra a lehetetlen helyzetre, amelyben Magyarország ma van, mindenkor és mindenütt határozott elutasitásra talált. Vagy nem elég elutasítás az, hogy még ma is szükségesnek tartja a nagyentente, jobban mondva a Népszövetség, hogy itt katonai ellenőrző bizottságot tartson ! Nem nevetséges az, hogy itt tartják a mi költségünkön ezt a katonai bizottságot — mert hiszen a költségeiket majd a jóvátételi költségbe fogják a javunkra beszámítani — akkor, amikor évek óta semmiféle pozitív eredményt nem tudtak elérni. Hihetetlen kutatóexpediciókat végeztek az egész országban, és tréfálni lenne kedvem, azt mondanám, hogy legfeljebb puskát találtak itt-ott, de vizipuskát, amelyben a jegyzőnek a tyúkja békeségesen költött, mert mást bizony nem igen találtak. De nem viccelni való téma ez, hanem szomorú tény, amint mondottam és nekünk drágán kell megfizetni az ellenőrzési költségeket. Itt kell tartanunk az ellenőrző-bizottságot és nemcsak hogy itt kell tartanunk, hanem ma már ennek az ellenőrző-bizottságnak olyan tagja is van, aki a mi ellenségeinknek frontjából való. Tehát a helyzet még rosszabbodott. Ugy érzem, hiába kérném az igen t. honvédelmi minister urat, hogy tegye meg a legsürgősebben és legerélyesebben azokat a lépéseket, amelyek bennünket az ellenőrző-bizottságtól megszabaditana, nem tehetne semmit, miután meghall írattatásra nem találna. Én őszintén bevallva nem is kérem ennek forszirozását, miután a Nemzetek Szövetsége mégsem más, mint a győző nagyhatalmak érdekcsoportjának végrehajtó szerve, szövetkezete. Amilyen gyönyörűen van a paktumban a Népszövetség léte lefektetve, ép olyan csúnya 56*